"Úgy vágyom a feleségemre, mint 20 éves koromban, de amikor tettekre kerül a sor, megszűnik az erekcióm. Már a válás határán állunk". - panaszkodik András, a negyvenes éveinek vége felé járó vállalkozó. Ő, számos férfitársához hasonlóan, nehezen éli meg ezt a problémáját, amely miatt úgy érzi, férfi mivoltában leértékelődik, és veszélybe sodorja a házasságát is.

Rendszerint anélkül, hogy reklamálnák partnerük teljesítményét, a nők ilyen esetekben újra és újra felteszik maguknak a kérdést: mennyiben felelősek a férfi szexuális téren elszenvedett kudarcaiért? Gyakran azon is tépelődnek, hogy vajon már nem tetszenek-e a társuknak, férjüknek... Van, aki eljut addig a pontig, hogy azt javasolja a férfinak: nézzen más után, de csak azért, hogy megtudja, az erekciós problémákért ki a felelős. Másoknál az elégedetlenség szinte "kitapintható": sokszor csend ereszkedik a partnerek, házastársak közé, akik nem merik már megérinteni sem egymást, nincs merszük kezdeményezni. És hatalmas teherként nehezedik rájuk a "nincs mit tenni" érzése. Pedig a baj orvoslásának a csendnél és a tétlenségnél nincs nagyobb gátja...

Az ördögi kör elkerülése

Az érintett feleknek mindenekelőtt meg kell beszélniük, miből eredhet a baj, és együtt kell kézbe venniük a testi-lelki probléma rendezését. Nem szabad kerülgetniük a kérdést, olykor pusztán indokolatlan szégyenérzetből, hanem reagálniuk kell minden, közösen megbeszélt, gátló tényezőre (az akár a fizikai környezetre, akár személyes okokra vezethető vissza). És időben persze, mielőtt még egy ördögi körbe kerülnének... A kudarc nyomasztó gondolata, ha nem öntik szavakba, csak fokozza a nyugtalanságot, és minden bizonnyal hozzájárul a funkciózavar növekedéséhez. Minél többet töri rajta a fejét a férfi, anélkül, hogy szólna róla a párjának, annál kevésbé jár sikerrel az intim pillanatokban. Egyre inkább leblokkol, és csak az üresség érzése tölti el, szexuális vágya csökken. Nem tudja, a baj fizikai vagy pszichikai jellegű-e, netán mindkettő, abban pedig különösen tanácstalan, mit tegyen ilyenkor. Pedig jobban tenné, ha utána járna az okoknak.

Stressz, fáradtság, magas vérnyomás, cukorbaj, prosztata-betegségek... Az erekciós zavarok a partnerrel kapcsolatos "elégedetlenség" mellett számos más, egészségi tényezővel függhetnek össze, így rendkívül gyakori, hogy mind szervi, mind pedig pszichés eredetűek. Annyi azonban biztos, hogy léteznek gyógymódok, de ahhoz, hogy véget érjen a rémálom, az első lépéseknek mindenképp a társhoz, és ha az nem segít, a szakorvoshoz kell vezetniük.

Félre a szégyenérzettel!

Márpedig az ilyen problémákkal küszködő férfiak közül nagyon sokan egyáltalán nem mernek beszélni erről az életüket megkeserítő bajról. Sokszor még akkor sem, ha már évek óta szenvednek tőle. Az ilyen embereken próbált segíteni nemrégiben egy internetes fórum résztvevője azzal, hogy leírta esetét, és tanáccsal is szolgált az arra rászorulóknak. Így írt: "Már három éve kínlódtam merevedési zavarokkal, amikor orvoshoz fordultam. Az általa felírt gyógyszer használt, visszatértem a normális szexuális élethez, de a fejfájásaim egyre fokozódtak. Emiatt egy ideig lemondtam a gyógyszerről, de minthogy a kritikus helyzetben időnként újra leblokkoltam, ismét kezdtem szedni a medicinát, a fejfájásaim pedig lassan elmaradoztak. A kúra hatására, egy bizonyos idő eltelte után fokozatosan sikerült elfelejtenem a kudarcaimat, melyek korábban romba döntötték az életemet. Mindenkinek azt tanácsolom tehát: ne habozzon ilyen jellegű problémáival orvoshoz fordulni. Az esetlegesen fennálló más betegségek, illetve gyógyszerek szedése, azok összhatása tükrében a szakorvos, míg a személyes, párkapcsolati problémák figyelembe vételével pedig a szexológus biztosan segíteni fog."

A probléma megoldásában - mint már utaltunk rá - nemcsak az orvos, hanem a partner szerepe is döntő jelentőségű. Ezekben az esetekben a társba vetett hit, bizalom nagyon nagy jelentőségű, esetleg még az eltérő életritmus is szerepet játszhat benne, amin a siker érdekében változtatni kell. És mindenekelőtt nem szabad úgy tennie egyik félnek sem, mintha nem létezne a baj. A szégyenérzetet természetesen minden esetben félre kell tenni! Hiszen nincs semmi szégyellnivaló egy adott perióduson belüli szexuális kudarcon. Ha a partner elég intelligens, megértően viselkedik, és a probléma orvoslásakor megragadja az alkalmat szerelme bizonyítására.

Akár a partner, akár az orvos segítségével tehát, de meg kell találni a módját annak, hogy az időszakosan merevedési zavarokkal küszködő férfi kikerüljön a kudarcsorozat ördögi spiráljából. És ha már sikerült ezt megtennie, neki is és társának is tanácsos ügyelnie arra, hogy az intim együttléteket ne kísértse többé a korábbi, gyötrelmes próbálkozások szomorú emléke. Az odaadó társ ösztönzése és a megújult vágy mindenképp segíteni fog benne.

[Forrás: Galenus]