Meglepő egy olyan kór esetén, amely angol felmérések szerint minden ezredik felnőttet, elsősorban a 29-35 év közötti hölgyeket érinti. Sőt dr. Illés Zoltán, a pécsi Neurológiai Klinika docense tudományos közleményében 0,2-0,5 százalékos gyakoriságról beszél. Hogy nyugati forrásokat is idézzünk: a New Scientist szakírójának némileg demagóg és elfogult, epés megjegyzése szerint, előrébb állnánk, ha az AIDS-re fordított összegnek legalább töredékét a CFS kutatására és gyógyítására szánnák. A krónikus fáradtság szindróma valóban sötét betegség. Ennek egyik oka, hogy rendkívül heterogének, szinte személyenként változnak a tünetei. Leggyakoribb közülük a legalább hat hónapja fennálló, pihenésre sem szűnő fáradtság, gyengeségérzés, memória- és koncentrációzavar, megnagyobbodott nyaki vagy hónalji nyirokcsomók, torokfájdalom. A fájdalom még számos helyen megjelenhet, az ízületekben, az izmokban, és gyakori az igen heves fejfájás is. A kiváltó okok sem egyértelműek. A CFS megjelenését 75%-ban valamilyen fertőzés előzi meg. "Hírbe hoztak" már vírusokat, többek között a herpesz és a Pfeiffer-féle mirigyláz (mononucleosis infektosa) kórokozóját.

Felmerült a CFS összefüggése a Lymekórral és a Q-lázzal. Okolták az ómega-3- és -6-zsírsavak (veleszületett vagy diétahiba miatti) hiányát is. Legutóbb egy brit CFS konferencián Basant Puri, a londoni Hammersmith Kórház specialistája számolt be olyan adatokról, amelyek szerint e zsírok pótlása gyógyhatással bír. Születtek bizarr elméletek és megoldási kísérletek is. Raymond Perrin manchesteri ideggyógyász szerint a tünetekért közvetlenül a nyirokpangásnak az agyra kifejtett hatása a felelős. Ô ezért a nyaki nyirokcsomók óvatos masszázsával kísérletezett, mellyel így az agyban torlódó nyirokfolyadék elvezetését segíti elő. Állítása szerint ezzel jótékonyan enyhíti betegei fáradtságérzését és fájdalmát. A legújabb kutatások azonban elsősorban az immunrendszer veleszületett zavarának teóriáját erősítik. A New Scientist nevű híres orvosi szaklapban Jonathan Kerr, a londoni egyetem tudósa nem kevesebb, mint 47 ezer gént tanulmányozott krónikus fáradtság szindrómában szenvedők vérében. Igen jól objektivizált és dokumentált, egészségesek vérével összehasonlító vizsgálataiból egyértelműen kiderült, hogy száz "bűnös" gént lehet elkülöníteni. Olyanokat, amelyek különböznek az egészségesek genetikai állományától. Az is egyértelművé vált, hogy így vagy úgy ezek a gének az immunrendszer működéséhez kötöttek. Azaz a szervezet ellenálló képességének megváltozása döntő hatással van a betegség kifejlődésére. Nem kis jelentőségű felfedezés ez. Egyrészt, mert ezeknek a géneknek a kimutatásával könnyebbé válik - mint említettük - az egyáltalán nem egyértelmű tünetek, és ezzel az egész kór felismerése. Másrészt, mert a kísérlet újabb lökést ad az immunterápia hasznosításához. Az első ilyen jellegű terápiás próbálkozások biztató eredménnyel jártak. A kérdés persze még távolról sem megoldott. Ha igazságosak akarunk lenni, kijelenthetjük, hogy mind a terápiás, mind a diagnosztikus eljárások még kísérleti stádiumban vannak. Természetesen léteznek tüneti, gyógyszeres és pszichoterápiás kezelések, de a végső, oki terápia még várat magára. Ám az ma már nyilvánvaló: mint annyi más ágazatában a medicinának, a krónikus fáradtság szindróma kezelésében is a genetikáé a jövő.

Dr. Nagy János