Az apa – annak ellenére, hogy viszonylag keveset van "színen" – a család életének színdarabjában főszerepet játszik. Maradandó élmény mindkét szülőnek, ha az édesapa jelen van a szülőszobában, tanúja a világrajövetel csodálatos pillanatainak és lelki támaszul szolgál a vajúdó édesanyának. Ez a jelenlét azonban nem az egyedüli döntő momentuma a későbbi szoros apa-gyerek kapcsolatnak. Amennyiben valamilyen objektív tényező meggátolja az apás szülést, felesleges a kispapának lelkiismeret-furdalással gyötörnie magát.

Az igazi, bensőséges családi élet megalapozása szempontjából sokkal lényegesebb a leendő szülők közös készülődése a jövevény fogadására. Az előkészületek örömteli feladatai közé tartozik a gyermekszoba kialakítása és a beszerzendő babaholmik listájának összeállítása. A leendő apukák feladata azonban nem merülhet ki ennyiben: a tárgyi feltételek biztosításán túl szükség van meghitt beszélgetésekre, fokozott gyengédségre és – fájdalom, egyéb testi vagy lelki kellemetlenségek esetén – mély együttérzésre.

Egyes bennszülött törzsekben az ifjú férjek testileg is átélik feleségük áldott állapotának fizikai nehézségeit és a szülést megelőző fájdalmakat – ők is szó szerinti értelemben szülőkké válnak. Ez természetesen nem feltétlenül követendő a mi kultúránkban, de a közös lelki hullámhossz, az érzelmileg is biztonságot nyújtani tudó társ létének (nem feltétlenül állandó jelenlétének) tudata a fejlett világ kismamái számára is felbecsülhetetlen értékű. Az érzelemteli közös várakozás betetőzéseként nem csupán az édesanya, hanem az édesapa is csúcsélményként élheti meg az apróság világrajöttét.

A gyermek megszületése után az apák első önként vállalt szerepe többnyire – a néha túlzásba vitt – baráti koccintgatás a pici egészségére. Bár a kezdeti időszakban az újszülött körüli teendők elsősorban az anyára várnak, az apa sokat segíthet.

Neki kell megteremtenie a háttérfeltételeket, az otthon nyugalmát a fáradt, kimerült kismama és a váratlan ingerözöntől riadt baba számára. Természetesen a takarítás és a rohamos rokonlátogatás megakadályozásának hálátlan feladatain túl neki is érdemes kezdettől fogva kivenni részét a pici gondozásában, tisztába tételében, fürösztésében. Mindemellett párja iránti fokozott figyelmének sem szabad lankadnia, át kell segítenie őt az esetlegesen jelentkező szülés utáni átmeneti depresszió néhány napján. Ha a kismama kedvetlensége, rossz hangulata tartósnak bizonyulna, érdemes szakember segítségét is igénybe venni.

Ebben az időszakban az apát is gyötörheti egyfajta lelki kettősség, az öröm mellett átélheti azt is, hogy rá már nem figyel a felesége, erőfeszítéseit senki nem értékeli. Tudnia kell, hogy ez nem így van, háttérbe szorulása csak látszólagos és átmeneti.

Esténként a fürdetés feladata lehet egyezményesen az apa előjoga, hétvégenként pedig hosszabban is tud kötetlen módon foglalkozni a picivel. A szobában vagy friss levegőn zajló közös játék során aktív részese lehet a trónörökös szédületes iramú fejlődésének, mozgásbeli ügyesedésének, figyelemmel kísérheti nyiladozó értelmének megnyilvánulásait. Mindez erőt ad a fárasztó, végtelennek tűnő munkanapokhoz, és segít a házastársak közötti harmónia kiteljesedésében is.

Az apaszerep előtt álló férfinek elérkezett az idő – ha korábban jellemző is volt rá –, hogy levesse a félreértelmezett férfiasság közönyből és keménységből faragott álarcát, amely gyakran a belső bizonytalanságok, az emberi helyzetekben való tájékozatlanság leplezésére szolgál. Rejtőzködő hallgatás és kifejezéstelen arc helyett mutassa ki felesége és születendő gyermeke iránt érzett érzelmeit, ne szégyellje a szeretetet, a gyengédséget vagy az aggódást.

Kiss Ákos
pszichológus