Platón szerint a nevetés fő vonása, hogy a gyarlók, a gyöngék ellen irányul. Arisztotelész a rútban, a megvetettben látta a nevetségesség forrását. Kant - hasonlóan Descartes-hoz - a megkönnyebbülést hangsúlyozza, a feszültség hirtelen semmissé válását. Azonkívül, hogy kellemes dolog, a mindennapok fűszere, nem könnyű valami értelmeset mondani a nevetésről...

Azonkívül, hogy kellemes dolog, a mindennapok fűszere, nem könnyű valami értelmeset mondani a nevetésről. Miért nevetünk egyformán egy rendőrviccen, egy irodalmi szójátékon és egy kisgyermek botladozásán – látszólag oly különböző dolgokon. Túl mélyről jövő, túlságosan ősi adománya ez az embernek. Ezért izgatta “már a régi görögöket is". Első kutatói a filozófusok, Platón és Arisztotelész voltak. A fő kérdés, amelyre a választ keresték: mi a közös forrása a nevetés oly különböző formáinak?

Arisztotelész hasonlóképp a rútban, a megvetettben látta a nevetségesség forrását. Ezekből az elméletekből származik a fölény-elméletek mindmáig elevenen ható irányzata. Descartes szerint az a dolog lényege, hogy valamiről, amit veszélyesnek, gonosznak hittünk, felfedezzük, hogy ártalmatlan. Kant is a megkönnyebbülést hangsúlyozza, a várakozás, a feszültség hirtelen semmissé válását. Freud pedig, hasonlóan az álomhoz, a viccet is a tudatalattiból feltörő tartalmak burkolt megjelenítésének tartotta.

Biológus szemmel

A XIX. századtól a természettudósok is elkezdtek foglalkozni a témával. Az első kérdésük: hogy alakult ki a nevetés a fejlődés folyamán? Milyen evolúciós előnyt jelentett a nevetés megjelenése az embernek? Hiszen a kutatók többsége egyetért abban, hogy a humor, a szigorú értelemben vett tréfálkozás csak az ember sajátja. A magyar származású író, Arthur Koestler szerint a nevetés és a sírás az egyetlen emberspecifikus reflexjelenség. Kreatív reflex ez, mely alkotó tevékenység, a viccalkotás nyomán jön létre.

Darwin úgy látta, az állati játékos öröm az emberi nevetés fejlődéstörténeti előzménye. Ebből ered az a modern feltevés, amely szerint a nevetés fő feladata az, hogy jelezze, nincs szó komoly dologról, csak játszunk, “béke van". Egy Hayworth nevű kutató szerint egy olyan hangjelzésről van szó, mely őseinknél eredetileg azt jelezte, hogy elmúlt a veszély, elment a ragadozó.

Mások pont az ellenkezőjét mondják: a nevetés gyökere az agresszív viselkedésformákban van. A fő érv itt az, hogy a nevetés hangadása hasonlít a főemlősök vészjelzéseire, hogy a nevetés és a vicsorítás szinte összetéveszthetők. Ha belegondolunk, néha valóban keskeny a határ a megnyugtató, illetve az ijesztő nevetés között.

Mit szól hozzá szervezetünk?

Már a század elején, mikor a célzott laboratóriumi vizsgálatok elindultak, nyilvánvalóvá vált a nevetés egyik legalapvetőbb biológiai tulajdonsága: olyan hatást kelt, mint egy ijesztés. Vészreakció-szerű, stresszes állapotot hoz létre.

Megnöveli a vérnyomást, a szívverés gyakoriságát, a stresszhormonok szintjét. A nevetés alatt, miként a vészreakciók során is, lecsökken a bőr elektromos ellenállása. (A hazugságvizsgáló gépek ugyanilyen vészreakciót, a hazugság vészreakcióját mérik.)Nő a fájdalomküszöb – egy adott ingert kevésbé érzünk fájdalmasnak. Olyan immunanyagok termelődnek, melyek által nő a szervezet ellenálló képessége. Az úgynevezett endogén ópiátok szintje is megnövekszik. Ezek azok az anyagok szerkezetükben, amelyek egyes kábítószerek – pl. morfin, ópium – hatóanyagaira emlékeztetnek, és amelyek a nevetéssel járó örömállapot létrehozásáért és a “fájdalomcsillapító" hatásért felelősek.

Halálos is lehet?

Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy bele lehet-e halni a nevetésbe? Kétségtelen sok olyan esetet ismerünk, amikor a halál nevetés során állt be. Mindig kérdéses azonban, hogy a halál és a nevetés között fennáll-e ok-okozati összefüggés.

Egy Új-Guineában előforduló betegséget például “nevetés-halálnak" neveztek el a bennszülöttek a rá jellemző nevetési rohamok miatt. E roham valójában csak egy tünete ennek az idegrendszeri betegségnek, s nem oka a halálnak.

Általában persze a szívhalált hozzák kapcsolatba a nevetéssel. A kutatók szerint azonban sokkal alacsonyabb a nevetés során bekövetkező halálesetek száma, mint más, a szervezetet igénybe vevő tevékenységek – fizikai munka, szexuális élet – esetében.

A legjobb gyógyszer

Egészséges a nevetés? Önmagán kívül jó valamire másra is? Ezek a leggyakoribb kérdések, amiket az érdeklődők feltesznek. Jogos kérdések ezek, hiszen életünk jelentős hányadát töltjük nevetéssel.

Egy vizsgálat szerint egy átlagos magyar orvostanhallgató tizenötször nevet naponta.

Bár e kérdések a kutatókat is intenzíven foglalkoztatták, mégsem alakult ki egységes álláspont. Biztos, hogy a nevetésnek számos kedvező hatása van. Senki sem vitathatja a nevetés rendkívüli szociális hasznosságát. Vannak, akik esküsznek rá, hogy kitűnő pszichoterápiás eszköz, amely akár lelki betegségek kezelésében is használható.

Történtek kísérletek az asztma ilyenfajta gyógykezelésére is. Egy másik, súlyosabb betegségcsoportban a gyerekeknél előforduló rosszindulatú betegségekben is kezdik kipróbálni a nevetés, illetve nevettetés, mint járulékos gyógyító tényező hatását. Egyes, ilyen gyerekeket kezelő osztályokat heti rendszerességgel bohócok, művészek látogatnak meg egy kis felszabadító, megnevettető vendégjáték céljából.

A nevetést, mint gyógyító erőt egyébként már az ősi civilizációk is megpróbálták felhasználni. Az indiai jógik ismertek egy meditációs módszert, amelynél a nevetés segítségével jutottak el egy más tudatállapotba. Kétségtelen tehát, hogy számos esetben kedvező a hatás. Egyesek odáig mennek, hogy kijelentik a nevetésről, hogy ez a “legjobb gyógyszer" – amit persze nem szó szerint kell érteni.

Más kutatók nem ennyire optimisták. Elismerve a pozitív hatásokat, azt feszegetik, nincsenek-e esetleg negatív mellékhatások. Olyannyira, hogy egy, a 90-es évek elején befejezett vizsgálat szerint, az 1920-as években megvizsgált gyermekek közül az akkor vidámabbnak bizonyulók a statisztika szerint kevesebb ideig éltek. Ha a vidámság fordítottan függ össze az életkorral, akkor a nevetés is csak káros lehet – vetik fel e tudósok. A dolog persze nem ilyen szomorú. Hiszen könnyen elképzelhető, hogy más összefüggésekről van itt szó. Lehet, hogy a többet nevetők közt többen voltak hízásra hajlamosak. Hiszen ismert, hogy a kövérkés emberek gyakran derűsebbek cingár társaiknál. A kövérség ártalmas hatása pedig valóban jól ismert. Tehát inkább a kalóriákkal spóroljunk, ne a nevetéssel.

Végül ismerjük meg a leghitelesebb szakértők, az igen magas életkort elérők állásfoglalását. Arra a kérdésre, mi a hosszú élet titka, jelentős részük azt válaszolta: a vidámság.

dr. Janszky Imre
SOTE Magatartástudományi Intézet