A zoonozisoknál (állatról emberre terjedő betegség) a fertőzés közvetlen forrása az állat. A terjedési mód igen változatos; fertőzött állatokkal, azok váladékaival való közvetlen érintkezés, állatok harapása, fertőzött állat tejének, húsának fogyasztása. A fogékonyság általános, a betegségek egyes foglalkozási körökben (állatorvos, állatgondozó) gyakrabban fordulnak elő, csakúgy, mint az állatokkal érintkezésbe kerülő utazók esetében. Egyes zoonosisok ellen védőoltással is rendelkezünk.

A vektorok, azaz az állatok, melyek a kórokozót eljuttatják az ember szervezetébe, lehetnek pl. a szúnyogok ( malária, sárgaláz, denque-láz, nyugat-nílusi láz terjesztője), a kullancsok ( kullancs-enkephalitis, lyme-kór), a tetvek (rickettsia-fertőzések, pestis, kiütéses tífusz); legyek (álomkór) stb. Az egyik  leggyakoribb állatról emberre terjedő betegség, a malária.

Malária

A malária kórokozói a Plasmodium vivax, Plasmodium maláriae, Plasmodium ovale, Plasmodium falciparum nevű protozoonok. A betegséget Magyarországon az egységes közegészségügyi intézkedések segítségével 1959-ben sikeresen felszámolták. Azóta hazánkban kizárólag importált esetek fordulnak elő. A fertőzés forrása a fertőzött ember (vére útján).

Történelem

Az ókortól kezdve felfigyeltek arra, hogy a mocsarak környékén könnyen lázas betegséget lehet kapni, és ezt a furcsa, visszatérő lázat elnevezték mocsárláznak. Az i.sz. V.sz.-ban Hippokrates klasszifikálta a lázak típusait: megemlíti a guotidian, (minden napi) a tertian (másnaponkénti) és a quartan (harmadnapos) lázat. Megjegyzi azt is, hogy aki a mocsarak állott vízéből iszik, hamarosan lépnagyobbodást kap és meghal. A splenomegalia ma is a maláriás fertőződés egyik vezető tünete. Magát a betegséget a mocsárkörnyéki bűzös kipárolgásról az olasz Giovanni Maria Lancisi nevezte el a rossz levegőről (olaszul mala aria).

Az élősködőt Charles Louis Alphonse Laveran francia infektológus orvos észlelte először 1880-ban, mikor egy, a maláriában frissen elhunyt vérkenetét vizsgálta egy algíri katonai kórházban. Később Laveran ezért a felfedezésért és az álomkór területén végzett munkájáért Nobel-díjat kapott. Peru leigázása után a perui spanyol alkirály tudomására jutott, hogy egy bizonyos fa kérge gyógyítja a maláriát. Mivel felesége, Francisca Chinchon grófnő ugyancsak maláriában szenvedett, összegyűjtetett számára fakérget, és a grófnő a fa kérgének kivonatától lábra állt. Az alkirály azonnal nagyobb mennyiségű fakérget gyűjtetett össze, amelyet porrá törve kezdtek alkalmazni. A fát Chinchon grófnőről Chinchonának, s a kérgében található hatóanyagot pedig kininnek nevezték el. Ez legenda is lehet, de tény, hogy Chinchon grófnő 1639-ben visszatért Európába és a rászorulóknak osztogatta a porrá zúzott kininfakérget, emiatt sokan a grófné porának (pulvis comitissae) nevezték a szert. A jezsuiták is jótékonykodtak vele, ezért hívták a jezsuiták porának is.

Terjesztés

(A szúnyog különböző átalakulásának fázisai: merozoit, trophozoit, gametocita, gaméta, sporocysta)

A tünetek megértésének kedvéért tekintsük át a szúnyogok különböző lárva szakaszának állomásának érdekes, de bonyolult ivarváltós szaporodását. A maláriát az Anopheles Maculipannis fajcsoportú, nőstény szúnyogok terjesztik, melyek a fertőzött személyek vérének szívása útján fertőződnek meg ezzel a szúnyog lárva parazitával. Valamennyinek a közös sajátossága, hogy az ivartalan szaporodás az emberben, az ivaros szaporodás a szúnyogban zajlik le. A szúnyog nyálával a fertőzött emberbe jutott anyagok gyorsan eltűnnek a vérpályából és a RES rendszerbe azaz először a májba kerülve sok magvú átmeneti formán keresztül fertőzőképes merozoit tömeggé fejlődik, amely a májsejtet roncsolva a vérpályába űrül, és itt a vörösvérsejteket megtámadja. A vérsejtekben a trophozoitok ivartalan szaporodása (merozoitok képződése) lázas folyamatot indukáló anyagok képződésével is jár, amely a vérplazmába kerülve okozza a visszatérő lázas periódust. A vértestek szétesésekor kiszabaduló merozoitok újabb vérsejteket fertőzve 48 óránként illetve 74 óránként sokasodnak. Egyes merozitok a vérsejtekben hím, illetve női gametocitává alakulnak. Az emberi vörösvérsejtekben lezajló ivartalan ciklus végén a vörösvérsejtek szétesnek, a belőlük kiszabaduló merozoitok újra a vörösvérsejtekbe jutva újabb ciklust indítanak el.
A maláriára jellemző lázas szakaszok a vörösvérsejtek szétesésekor alakulnak ki. A maláriás lázmenetet tehát a lázas – láztalan periódusok jellemzik.
A protozoonok fajtától függően áramlanak ki a vörösvértestből és okoznak lázat. A gyógyszerelés tehát akkor hat, amikor a kórokozó (a merozoit) a véráramba kerül.

A szexuális szakasz a szúnyogban zajlik le. Vérszíváskor a gametocyták a szúnyog gyomrában hím és nőstény gamétákká alakulnak át. A megtermékenyített gaméta a szúnyog gyomorfalába fúródva, több átalakulási ciklus után sporocystává alakul át. A sporocysta szétrepedésekor a sporozoitok a szúnyog egész testében eloszolva bekerülnek a szúnyog nyálmirigyébe is, és onnan újabb vérszíváskor az ember szervezetébe. A ciklus kezdődik elölről.

A lappangási idő változó, a Plasmodium típusától függően néhány héttől egy-két hónapig, harmadnapos láz esetén leggyakrabban 14 nap. Amíg a vérben Plasmodium ivaros alakjai, a gametocyták kimutathatók, illetve keringenek. az egyén fertőző.

Forrás: Dr. Felkai Péter PhD: Utazásorvostani ismeretek gyógyszerészeknek / Galenus 2009