Az ember szervezetében összesen 208 db csont található, ami csecsemőkorban még ennél is több, csak később, a növés következtében összeforrnak. A csontok 20 éves korig nőnek, utána csak összetételükben és minőségükben változnak. Nagyságuktól, koruktól függ a magasságunk. Este 1 mm-rel alacsonyabbak vagyunk, mint reggel, mert a gerincoszlop az egész napi járkálástól ennyit összenyomódik.

A csont sűrűségét és szilárdságát a benne lévő ásványi sók adják, a kalcium és foszfor. Látszólag többé-kevésbé változatlan formában képesek akár több tízezer évig is megmaradni a csontok, ami azt a megtévesztő látszatot kelti, hogy az élet során lényegében változatlanok. Ez azonban messze nincs így. A csont nem csak a növekedés, serdülés időszakában változtatja méretét, alakját, hanem az egész élet során folyamatosan módosul, átépül, változik. Ahhoz, hogy a szervezet a csontállományt fenn tudja tartani, megfelelő utánpótlásra van szüksége kalciumból és más ásványi anyagokból, valamint kellő mennyiségben kell termelnie bizonyos hormonokat pl. mellékpajzsmirigy-hormont, növekedési hormont, kalcitonint és nemi hormonokat (nőkben ösztrogént, férfiakban tesztoszteront). Ezenkívül megfelelő mennyiségű D-vitamin-utánpótlás is szükséges ahhoz, hogy a kalciumot felvehesse a táplálékból a szervezet, és beépíthesse a csontokba.

A felnőtt ember napi kalciumszükséglete kb. 800 mg. Ennél jóval nagyobb a szükséglet a csontfelépítés korában, a terhesség során, a korai menopauzában és időskorban (mivel ilyenkor a táplálék kalciumtartalmának már csak 30%-a hasznosul), kb. napi 1500 mg kalciumra van szükség.

A csontok sűrűsége a fiatal évek során egyre nő, és kb. 30 éves korban éri el a maximumot. Ideális esetben a feloldott és újraképződött csontszövet mennyisége egyenlő, valójában azonban az öregedés során a csontépítés mértéke valamelyest mindig kisebb, mint a bontásé, így a csonttömeg az életkor előrehaladtával – ha kismértékben is – egyre fogy.

Ha pedig a szervezet nem képes a csontok ásványi anyagainak a mennyiségét szabályozni, akkor a keménység csökken, a csontok egyre törékenyebbé válnak – kialakul a csontritkulás.

A csontritkulás vagy osteoporosis az első időben nem okoz panaszokat, de egy idő után a csont annyit veszít sűrűségéből, hogy összeroppan vagy törik. (Ilyenkor sajgó fájdalom kezdődik és torzulások alakulnak ki.)

Tárczy Éva
gyógyszerész