Működés

Szívünk a szervezet fáradhatatlan motorjaként –dolgozik–, miközben percenként körülbelül 7 liter vért pumpál sejtjeinkhez. A szívverések percenkénti száma átlagosan 70, ez körülbelül naponta 100 000, évente 40 000 000, egy emberélet alatt megközelítőleg 2 milliárd szívverést jelent. A szív működésének –forgatókönyve– a következő.

1. A pitvarok megtelnek vérrel. A vénákon keresztül a jobb pitvarba széndioxid-tartalmú – tehát elhasznált – vér érkezik a testből, a bal pitvarba pedig oxigénben dús a tüdőkből.
2. A jobb és a bal oldali pitvar összehúzódik és a vér a kamrákba áramlik.
3. A kamrák összehúzódnak, a vér a bal kamrából az aortába, a jobb kamrából pedig a tüdőartériába áramlik. Eközben a pitvarok elernyednek.

A vérkeringésnek a jobb kamrától a tüdőn keresztüli szakaszát kisvérkörnek, a bal kamrától a szervezetbe kiindulót nagyvérkörnek nevezzük.

A szív üregeiben lévő vér nem vesz részt magának a szív falának vérellátásában, azt külön érrendszer, az ún. koszorús erek rendszere biztosítja, amelyek egymással csak kismértékben vannak összeköttetésben.

A szívből kiáramló vér kb. 25 másodperc alatt járja körül a testet. A szervezet vérereinek hossza mintegy 100 000 km! Ez a távolság kétszer is körülérné az Egyenlítőt. Egy átlagos élettartam alatt száznál több úszómedencét megtölthetne vérrel a pumpáló teljesítményével. Mindezek ellenére az egészséges szív soha nem pihen. Elernyed és összehúzódik.

Anatómia

Az izmos falú, üreges, kúp alakú szerv nagyobb részével a mellüreg bal oldalán, a két tüdő között helyezkedik el. Üregét hosszanti irányban a szívsövény jobb és bal szívfélre osztja. Mindkét szívfél egy pitvarból és egy kamrából áll.

A pitvarok és a kamrák közötti nyílást a billentyűk zárják le, melyek a helyes irányba való áramlást biztosítják. A szív fala háromrétegű: a szív üregeit belülről borító, tükörsima, vékony szívbelhártyából, a középső réteget alkotó szívizomrétegből és az epicardiumból – a szívburok szívizomhoz tapadó zsigeri lemeze – áll.

A szívizomsejtek eltérnek minden más izomtól. Különlegességük az állandó és folyamatos munka, mivel önmaguktól képesek az összehúzódásra.

Betegségek

A szív kóros mechanikai működését tükrözi az orvostudomány által szívelégtelenség elnevezéssel megjelölt, különböző okokból létrejövő klinikai tünetcsoport. A szív a szervezet igényeihez képest kevesebb vért továbbít testünkbe, és ennek megfelelően kevesebb vért kap a vénákból. A vénákban túl sok vér halmozódik fel, emelkedik a nyomás, és folyadék préselődik ki a környező szövetekbe, vizenyő – ödéma – keletkezik, mely először a bokák megvastagodásán érződik.

Időskorban az egyik leggyakoribb megbetegedés a koszorúérgörcs vagy angina pectoris. Oka a szívet vérrel ellátó artériák beszűkülése. Fizikai megterhelés alatt a szűk artéria nem képes ellátni a szívizmot elegendő vérrel.

Az oxigénhiány következtében lép fel a mellkas közepén jelentkező, a nyakba, állba, hátba, karokba kisugárzó fájdalom. Kialakulásában kockázati tényezőt jelenthet az elhízás, a mozgáshiány, a stressz, valamint a magas vérnyomás és jelentősen a cukorbetegség is.

Megelőzés

Eredményes lehet a mérsékelt konyhasófogyasztás, a testsúlyfelesleg csökkentése, a stresszhelyzetek elkerülése, a testedzés, a mozgás fokozása. Jó hatásfokúak a szív- és keringési rendszerre ható gyógynövények, ezek közül is kiemelkedik a galagonya.

Testünkben 5–6 liter vér folyik. A vérben vörösvértestek, fehérvérsejtek és vérlemezkék találhatók, és mind a vérplazmának nevezett folyadékban úszkálnak.

Egy csepp vér naponta több mint ezerszer fut végig a testben. A teljes vérmennyiség 5 percenként áramlik át a veséken, ahol megtisztul a szennyező anyagoktól.

A fehérvérsejtek a kórokozók ellen nyújtanak védelmet. Ha megvágjuk magunkat, a vérlemezkék a seb helyére rohannak és elősegítik a véralvadást. A vörösvértestek az oxigént szállítják a test minden részébe. A csontvelőben keletkeznek. Csak 4 hónapig élnek, de ezalatt 1500 km-t tesznek meg a testben.

A holttest elhamvasztásakor hamuvá válik a teljes szervezet, kivéve a szívet, mely összezsugorodott formában, de elpusztíthatatlanul marad meg belőlünk.

A szívinfarktus okai ugyanazok, mint az angina pectorisé: a szívizom vérellátása és ezzel az oxigénellátása nem kielégítő. A koszorúér az érelmeszesedés következtében jelentősen beszűkül.

A szívizomgyulladás leggyakrabban a szervezet más gyulladásos folyamatainak, például vírusfertőzésnek, mandulagyulladásnak a következménye. A kórokozó a vérpályán keresztül jut a szívbe.

Szervezetünk sejtjei a véráramlással kapják meg az oxigént és a táplálékot, és ugyanúgy szállítják el a sejtekből az elhasznált oxigént és a bomlástermékeket. Ez utóbbi kiválasztódása a veséken keresztül történik.