Amit az emlőrákról tudni kell

Az emlőrák a nőknél leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganat. Halálozási arányát tekintve a tüdőrák mögött a második helyen áll. A Rákregiszter adatai alapján 2001-ben hazánkban 2304 nő halt meg emlődaganatban. Ez az összes daganatos betegségek okozta halálozás 14,5%-át jelenti, s a nők körében bekövetkező rákhalálozások 62,3%-át teszi ki. Sajnos hazánkban nem csak a betegek száma emelkedik, hanem a betegség halálozási aránya is. Egyes statisztikai elemzések szerint hasonló tendenciával számolva néhány éven belül a nőknek akár 10-12%-át is érintheti majd e megbetegedés, de ekkorra a betegek túlnyomó többsége véglegesen gyógyítható lesz. Az emlőráknál - csakúgy, mint a legtöbb tumornál - is igaz az a megállapítás, hogy a terápia eredménye annál hatékonyabb, minél kisebb az elpusztítandó daganat tömege, azaz minél korábbi stádiumban kerül a betegség felismerésre. Éppen ezért fontos, hogy minél hamarabb orvoshoz forduljon mindenki, aki az emlőben csomót tapint. Fontos hangsúlyozni, hogy az emlőrák többnyire fájdalmatlan, sőt, minél inkább fáj egy csomó, annál kevésbé valószínű, hogy megjelenése rosszindulatú daganatra utal. Éppen ez a fájdalmatlanság az, ami a betegeket megtéveszti és ami miatt sokszor csak hónapokkal, évekkel a csomó észlelése után fordulnak orvoshoz. Az emlő felépítése és funkciója Az emlő elsősorban a mirigyes állományból, valamint az emlő formáját adó zsír- és kötőszövetből áll. A mirigyes állomány a tejet termelő lebenykékből (lobulusz), illetve a tejet összegyűjtő és az emlőbimbóhoz elvezető kivezető csőrendszerből (duktusz) áll. (Az elnevezések megértése miatt említjük ezt, mert a lebenykékből kiinduló rákot lobuláris karcinómaként emlegetik az orvosok, míg a kivezető csövekből kiindulót duktális karcinómának hívják.) Születéskor a mirigyállomány csökevényes, az emlőbimbó alatti területre lokalizálódik. A pubertás idején a duktuszok növekednek és elágazódnak. A férfiakban a mirigyállomány fejlődése ezen a ponton be is fejeződik. A nemi érés befejeződése után a duktuszok tovább ágazódnak, és a lebenykék is kifejlődésnek indulnak. Ebben az időben alakul ki a női emlő felnőttkori mérete és formája. A női emlő szerkezetében ciklikus változások következnek be a menstruációval kapcsolatban. Tüszőrepedés előtt a női nemi hormon, az ösztrogén hatására az emlő mirigyei és duktuszai enyhén kitágulnak, megnagyobbodnak. Ez eredményezi az emlők menstruáció előtti feszülését. A tüszőrepedés után a másik nemi hormon, a progeszteron hatására viszont az emlőállomány nagyobb részét alkotó zsíros kötőszövet (ún. sztrómaállomány) megszaporodása, vizenyős duzzanata következik be. Ezek a változások az emlők enyhe megnagyobbodását eredményezik, minden menstruációs ciklus végén. A terhesség alatt a mirigyállomány rohamos fejlődésnek indul, a zsír-kötőszöveti arány a mirigyállományhoz viszonyítva csökken. Ez az állapot a szoptatás ideje alatt megmarad. A tejelválasztás megszűnte után a lebenykék sorvadásnak indulnak, ami az emlő nagyságának csökkenéséhez vezet. Az emlő mirigyállománya azonban a terhesség előtti méretét nem éri el, annál nagyobb marad. A menopauza alatt a lebenykék jelentős sorvadásnak indulnak, helyenként teljesen felszívódnak, és csak a kivezető csövecskék maradnak meg. Az emlőkben izomszövet nincs, mellkasfali izmok az emlők alatt helyezkednek el. Természetesen az emlő is tartalmaz vérereket és nyirokereket. Jóindulatú csomók A melldaganatok több mint 80%-a nem rákos, de ezt csak a szövettani vizsgálat döntheti el. Minden elváltozást meg kell mutatni szakembernek. A női emlőben az élet folyamán mirigytágulatok, ciszták, tömörülések, hegek, körülírt csomók formájában jelentkező jóindulatú daganatok alakulhatnak ki. Mindezen elváltozásokat emlőinek időszakos, gondos áttapintásával minden nő maga érzékelheti a legjobban. Az emlőkben talált csomók jelentős hányada jóindulatú, azaz nem növekszik korlátlanul a környező szövetek felé, nem tör be az érrendszerbe, és nem ad áttéteket más szervekbe. Körülhatároltak, elmozgathatók, sokszor egyértelmű tok veszi körül őket. Szövettani elemzésüket követően döntenek a szakemberek a további tennivalókról. Az esetleges későbbi elfajulás lehetőségének kizárására ilyen esetekben is sokszor az eltávolítják őket. Az emlőrák és típusai A rák vagy rosszindulatú daganat olyan szövetrész, amelyben a sejtek ellenőrizhetetlen módon osztódni kezdtek. Az emlőrák esetében az emlőszövet egyes sejtjei megváltoztatják a normális működésüket, és kórossá válnak. A probléma ezekkel a kóros sejtekkel az, hogy a szervezet keringési rendszerén keresztül a test többi részébe is szétszóródhatnak és tovább növekedhetnek. Az emlőrákok túlnyomó többsége az emlőmirigyek kivezető járatai, a tejutak (duktuszok) hámbéléséből indul ki, ezért ezeket duktális daganatoknak nevezik. Az emlőrákok kisebbik hányada az emlőmirigyek hámbéléséből ered, ezeket lobuláris karcinómának nevezik. Mind a duktális, mind a lobuláris ráknak ismert olyan korai formája, amikor a rák még nem törte át a tejvezeték vagy mirigy alaphártyáját, ezeket helyben növő (in situ) karcinómának hívják. Az emlőrák legtöbbször fájdalmatlan elváltozás képében, véletlenszerű leletként jelenik meg. Megjelenését tekintve lehet egyszeres göb, de bizonyos ritkább fajtáiban a gyorsabb növekedésből eredően az emlő csaknem egészét érintő beszűrtség látható. A daganatot nemegyszer kisebb-nagyobb sérülést követően fedezi fel a beteg, és a sérüléssel okozati összefüggést gondol. Általában ez nem állja meg a helyét, csupán arról van szó, hogy a sérülés miatt a beteg áttapintja emlőjét, és így észleli a már régebben kezdődő betegséget. A környező erek nyomása miatt feszülés jelentkezhet, tehát a fájdalmas elváltozás még nem zárja ki rák jelenlétét. Bizonyos esetekben az emlőbimbóból véres szivárgás észlelhető, máskor a bimbó behúzottsága, az emlő deformálódása vagy a bőr "narancshéjra" emlékeztető duzzadt-behúzott volta hívja fel a figyelmet a kórfolyamatra. Előrehaladott esetekben a megbetegedés elérheti a közeli vagy messzebb eső nyirokcsomókat, távolabbi szerveket is. Elsősorban a hónalji, mellkasi, nyaki nyirokcsomók, illetve a csontok, a tüdő, a máj és az ellenoldali emlő jöhetnek szóba e tekintetben. A mellkas falára ráterjedve néha annak kemény megvastagodása is tapasztalható. A becslések szerint a legtöbb betegben 5-8 évig fejlődik a mellben a daganat, mielőtt a mammográfiai vizsgálattal kimutathatóvá válik. Még több idő telik el, amíg a daganat tapinthatóvá válik, azaz eléri az 1 cm körüli átmérőt. Meg kell említeni, hogy a férfiakban is kialakulhat az emlőrák. Az életkor előrehaladtával ennek a valószínűsége is növekedhet. Miután általában nem is gondolnak arra, hogy betegség férfiakban is előfordulhat, felismerésük általában még később történik, amely egyértelműen rontja a beteg eredményes gyógykezelését és túlélési esélyeit. Az emlőrák kialakulásának kockázati tényezői Az emlőrák előfordulásának kockázata az életkor előrehaladtával nő. Az összes emlődaganat több mint 80%-át 50 éves kor felett diagnosztizálják. Az előfordulás gyakoriságának növekedése azonban már 30. életév után megkezdődik. Ismertek egyéb kockázatfokozó faktorok is, mint például a korán jelentkező menstruációs vérzés, a vérzés késői elmaradása (késői menopauza), a gyermektelenség, az ösztrogénpótló hormonkezelések (ugyanis valamennyi fokozza az emlőszövet ösztrogén-kitettségének időtartamát), a családban előforduló kétoldali vagy a menopauza időszaka előtt kialakult emlőrák (genetikai hajlam). Családi előfordulás Megfigyelések bizonyítják, hogy annak a nőnek, akinek nagyanyjának, anyjának, nővérének emlőrákja volt, lényegesen megnő az emlőrák kialakulásának kockázata. Még nagyobb a kockázat, amennyiben a rokonok esetében a menopauza előtt alakult ki az emlőrák. Normál női populációban az emlőrák kialakulásának kockázata 6%. Ez az arány már 9%, amennyiben egy női ági rokonnál kimutatták a mellrákot, 16%, amennyiben két rokonnál, és 27%, ha három rokon betegedett meg. Személyes életelőzmények Átlagosnál nagyobb az emlőrák kialakulásának kockázata olyan nők esetében: -akiknél a menstruáció 12 évesnél fiatalabb korban kezdődött -akiknél a menopauza 55 éves kor után lépett fel -akik 30 éves kor felett szültek -akik soha nem szültek Az emlőrák kockázata magasabb továbbá azoknál a nőknél, akiknél az elvégzett mammográfiás vizsgálat az emlő szövetében mészlerakódást mutatott ki, de daganat jelenlétét nem igazolta. Nagyobb kockázatot jelent, ha a szűrővizsgálat során nem találtak rákos sejteket, de bizonyos még nem rákos, kóros elváltozásokat igen. Széles körű statisztikai elemzések szerint összefüggés tételezhető fel még az állati zsiradékok fogyasztásának mértéke, a törzsre szorítkozó elhízás, illetve e kettő kombinációja és az emlőrák gyakorisága között is. Bizonyos adatok arra mutatnak, hogy még a mérsékelt alkoholfogyasztás is másfélszeresére növeli az emlőrák kialakulásának kockázatát. Ezért a nőknek a zsírszegény étrendet, az alkoholfogyasztás csökkentését, illetve rendszeres testmozgás végzését ajánlják a szakemberek - amelyek egyébként minden ráktípus kialakulásának kockázatát csökkentik. A női nemi hormonok és a hormonpótlás szerepe A szakirodalomban ellentétes véleményeket találunk arról, hogy van-e szerepe az emlőrák keletkezésében a különböző okokból indokolt hormonkezeléseknek, illetve a hormonszinteket befolyásoló szerek alkalmazásának. A klinikai és kísérleti adatok valóban amellett szólnak, hogy az emlődaganatok kialakulásában a női nemi hormonoknak (ösztrogének) szerepük lehet. A hatásmód nem tisztázott, de feltételezik, hogy a magas ösztrogénszint elősegíti az emlő sejtjei által termelt növekedési faktorok sejtburjánzást fokozó hatását, ami a rák kialakulását okozhatja. Sikerült kimutatni, hogy az emlőrákok egy csoportja - és ez a ritka férfi emlőrák esetén is így van - rendelkezik a hormonok hatásának "fogadására" alkalmas sejtrészecskékkel (ún. receptorokkal), míg másik részük nem. Ezekből a megfontolásokból kiindulva kezdték alkalmazni az emlőrák gyógyításában a női hormonok hatásaival szemben működő vegyületeket, sokszor igen jó eredménnyel. A fogamzásgátlók esetleges kockázatnövelő szerepe még további, széles körű vizsgálatokat igényel, hiszen sokféle, különböző és egyre kisebb hormontartalmú fajtát vezetnek be. A csontritkulás, az érszövődmények, a szexuális zavarok és a kellemetlen szubjektív tünetek miatt bevezetett klimax utáni hormonpótlás e tekintetben netán várható veszélyeinek mértéke jóval alulmarad a kezelés igazoltan előnyös, az életkort meghosszabbító és az életminőséget javító hatásai mellett. A hormonpótló kezelésben részesülők előírásszerű, rendszeres ellenőrzése a kockázat fokát még tovább csökkenti. Az emlőrák tünetei - a korai felismerés szerepe Az emlőráknál - csakúgy, mint a legtöbb tumornál - is igaz az a megállapítás, hogy a terápia eredménye annál hatékonyabb, minél kisebb az elpusztítandó daganat tömege, azaz minél korábbi stádiumban kerül a betegség felismerésre. Éppen ezért fontos, hogy minél hamarabb orvoshoz forduljon mindenki, aki az emlőben csomót tapint! Fontos hangsúlyozni, hogy az emlőrák többnyire fájdalmatlan, sőt, minél inkább fáj egy csomó, annál kevésbé valószínű, hogy megjelenése rosszindulatú daganatra utal. Éppen ez a fájdalmatlanság az, ami a betegeket megtéveszti és ami miatt sokszor hónapokkal, évekkel a csomó észlelése után fordulnak orvoshoz, gyakran már csak akkor, mikor a daganat jelentős nagyságot ért el, és az emlő bőre kisebesedett. Fontos tudni azonban azt is, hogy az emlőráknak van egy olyan formája, amikor az emlőben csomó nem tapintható, hanem a rákos betegség emlőgyulladás formájában jelentkezik. Ilyenkor az emlő bőre pirossá, meleggé válik, sőt esetenként fájdalom is kialakul. Mindenkinek tanácsos tehát az orvost haladéktalanul felkeresni, amikor: -az emlőben csomót tapint -az emlőbimbó behúzódik -az emlő bőrén behúzódást észlel -emlőbimbón ekcémának tűnő elváltozás jelent meg -az emlő bőre - az ellenoldalihoz képest - duzzadttá, keménnyé illetve pirossá válik -az emlőbimbóból véres váladékozást észlel hóna alatt csomót tapint. Az említett esetekben azonnal szakemberhez kell fordulni, még akkor is, ha a beteg nem észlel fájdalmat. Minél hamarabb kezdődik el ugyanis a kezelés, annál nagyobb a beteg esélye a teljes gyógyulásra. Annak ellenére, hogy a rosszindulatú emlődaganatok döntő többsége idősebb korban jelentkezik, emlőrák 30 éves kor alatt is előfordulhat, ezért a fenti tünetek esetén életkortól függetlenül orvoshoz kell menni. Kétség esetén azonnal forduljon orvoshoz! Készüljön fel az orvos kérdéseire! Mikor és az emlő melyik részén észlelte a daganatot? Nyomásérzékeny volt-e? Mekkora volt, amikor észrevette? Nőtt-e azóta? Volt-e a családban emlődaganat, és ha igen, milyen típusú? Szoptatta-e gyermekeit és mennyi ideig? Az emlőrák korai felismerésének egyik legfontosabb módja az önvizsgálat és a szűréseken való részvétel (részletesen lásd később). Az emlőrák diagnosztikája Az emlőrák diagnózisa hármas vizsgálattal történik, amely magában foglalja a fizikális vizsgálatot (ez tapintás révén történik), mammográfiát és/vagy emlőultrahangot (nem szült nőnél először csak emlőultrahang történik, és csak tumorgyanús elváltozás esetén végeznek mammográfiát), illetve a mintavételt a csomóból. Ha a minta pozitív, ez kétségkívül bizonyítja a diagnózist, negatív esetben azonban nem zárja ki teljes biztonsággal a rosszindulatú daganat meglétét. Ennek oka, hogy a tapintható csomó részint a daganatszövetből, részint a daganatot körülvevő reaktív szövetszaporulatból áll. Amennyiben a tű hegye nem a tumorszövetben van, a citológia negatív lehet. Éppen ezért kicsi vagy nem tapintható (pl. szűrés során képalkotó vizsgálattal észlelt) tumorok esetén ultrahangos készülék segítségével végzik a citológiai mintavételt, mert így a tű hegye jól lokalizálható, és a mintavétel a megfelelő területről történik. A három lépcsőben történő vizsgálat diagnosztikus pontossága 95 százalék. Ultrahang (UH) Az UH-vizsgálat egyszerűen kivitelezhető módszer. Mai ismereteink szerint nem fejt ki káros biológiai hatást. Az emlők vizsgálatában kiegészíti a mammográfiás leletet. Mammográfia Az emlőrák korai szakaszában történő felderítésének egyik bizonyítottan leghatásosabb eszköze a mammográfia. Azonban tudni kell, hogy ez a vizsgálat sem deríti fel valamennyi korai emlőrákot, tehát nem csalhatatlan. A mammográfia tulajdonképpen az emlők röntgenvizsgálata, amely eltér az ismert mellkasröntgentől abban, hogy kisebb sugárterheléssel jár. A vizsgálat során mindkét emlőről két felvételt készítenek, egyet felülről, a másikat oldalról. A vizsgálat közben az emlőket két sugáráteresztő lemez közé szorítják - amely kissé kényelmetlen -, így tiszta, világos képet kapnak róluk, amit mammogramnak neveznek. A vizsgálathoz derékig le kell vetkőzni. Ne használjunk a vizsgálat előtt parfümöt, púdert, dezodort, mivel ezek zavarhatják a vizsgálatot. A vizsgálat - mint jeleztük - kis kellemetlenséggel járhat, de nem okoz fájdalmat. Fontos tudni, hogy a vizsgált daganat hormonérzékeny-e, érett vagy nem kellően érett, azaz agresszívebben viselkedő sejtekből áll-e (ennek megítélését segítheti bizonyos, az embrionális állapotra jellemző anyagok kimutatása), és hogy milyen intenzitású a daganatsejtek szaporodási tendenciája (erre az örökítő molekulák, vagyis a DNS anyagcseréjének mérése szolgál). A daganat mérete, környezetéhez való viszonya, az erekbe való beterjedése, a nyirokcsomók, illetve a távolabbi szervek érintettsége és a szövettani típus alapján négy fő stádiumot különböztetnek meg. Értelemszerűen a gyógyulás esélyei annál jobbak, minél korábban ismerik fel a betegséget. Az emlőrák kezelési lehetőségei Amennyiben a vizsgálatok emlőrákot igazolnak, akkor szakorvosokból álló orvoscsoport határozza meg az alkalmazandó terápiát. A kezelést befolyásolja a beteg életkora, általános egészségi állapota, illetve az, hogy még menstruál-e, vagy menopauzában lévő betegről van szó. A kezelést befolyásolja a daganat elhelyezkedése és az emlők nagysága is. A legfontosabb azonban a rák kiterjedése és stádiuma. Az emlőrák kezelésében többféle módszert alkalmaznak és gyakran azok kombinált alkalmazására kerül sor. Műtéti beavatkozás Az emlőrák kezelésének legfőbb eszköze évszázadok óta. Korábban az emlőrák sebészi kezelésének elfogadott módja az emlő eltávolítása, az ún. masztektómia volt. A beavatkozás során nem csak az emlőt, hanem vele együtt az alatta lévő mellizomzatot és a hónaljárok nyirokcsomókat tartalmazó zsírszövetét is eltávolították. Napjainkban az emlőrák sebészi kezelésében többféle megoldást alkalmaznak. Ezek közös jellemzője, hogy kevésbé radikálisak, így a nők pszichés terhelését csökkentik. Kisebb műtéttel jár az ún. szegmentális masztektómia, amikor az emlőnek csupán a negyedét távolítják el. A sebészi megoldás következő formája az ún. lumpektómia, mikor is csupán a rákos csomót távolítják el, bizonyos mennyiségű, környező normális emlőszövettel együtt, megőrizve az emlőt. Ezeket a sebészi megoldásokat sugárkezeléssel egészítik ki. Több vizsgálat is igazolta, hogy az emlőmegtartó műtét a sugárterápiával kiegészítve azonos túlélést eredményez, mint a teljes emlőt eltávolító műtét. Ezért - a nők pszichés terhelését csökkentendő - az emlőmegtartó műtét és kiegészítő sugárkezelés az elsősorban választandó. A hónalji nyirokcsomók eltávolítása is szükséges a műtét során, mivel a pozitív (azaz daganatáttétet tartalmazó) nyirokcsomó(k) jelenléte a további terápiás döntést befolyásolja. A nyirokcsomók három szinten helyezkednek el a hónaljárokban. A műtét során rendszerint csak a két alsó szintről távolítanak el nyirokcsomót, mert a 3. szinten lévő nyirokcsomók eltávolítása (és a sugárkezelés) gyakran eredményezi az adott kar/kéz nyirokáramlási zavarát és következményes ödémás duzzanatát. Az emlőeltávolító műtét után lehetőség nyílik a mell rekonstrukciójára, ilyenkor plasztikai sebészeti eljárással az emlő pótlására is van mód. Szövettani vizsgálatok A műtét során eltávolított szöveteket (a daganatot, nyirokcsomókat) szakemberek dolgozzák fel, s alapvetően a szövettan eredménye szabja meg, hogy milyen további kezeléseket kell tervezni. A szövettanász a leletben többek között arról nyilatkozik, hogy a daganat milyen szövettani csoportba sorolható, hogy a tumorszövet mennyire tér el a normál szövettől a sejtmagokat, a szövettani kép egészét illetően. A továbbiakban arról is tájékoztatja kollégáit, hogy mennyire agresszív a növekedés (mennyi az osztódó sejtek száma), hogy mekkora a daganat pontos mérete, hogy látni-e a mikroszkóp alatt a szövetek közé terjedést (invazivitást), ér/nyirokér-betörést (olyan ér/nyirokér átmetszetet, ami daganatsejteket tartalmaz), vagy elhalást. Azt is vizsgálják, a nyirokcsomókból hány tartalmaz áttétet, az áttét kiterjed-e a nyirokcsomóból vagy sem, és azt is, hogy a daganatszövet tartalmaz-e ösztrogén és progeszteron receptort vagy sem. Sugár- és kemoterápia A fenti tényezők ismerete alapján lehet a betegség kimenetéről, illetve a szükséges kezelésekről dönteni. Javasolt a kemoterápia, ha például áttét, érbetörés volt a nyirokcsomóban (a daganat távolabbi területekre kerülhetett), ha a daganat nagymértékű volt (minél nagyobb a tumor, annál nagyobb áttétképzésre az esély), ha a daganatsejtek receptor-negatívak (tehát a hormonkezeléstől nem várható hatás). Nagy tumor, nyirokcsomó-pozitivitás, emlőmegtartó műtét esetén sugárkezelésre van szükség. Az emlőrákosoknál a sugárkezelésre ún. adjuváns terápiaként kerül sor, amelynek elsődleges célja a helyi és a műtétet körülvevő területen történő kiújulás megelőzése. Lumpektómia esetén minden alkalommal elvégzik az operált emlő és környékének besugárzását, és masztektómia esetén is gyakran alkalmazzák. A kezelés általában 25 alkalommal történik, komoly mellékhatásokkal nem jár. A besugárzott területen a bőr gyulladttá válhat, a sugárkezelés után kialakuló kötőszövet-szaporulat (fibrózis) következtében a besugárzott emlő az ellenoldalihoz képest tömörebbé válhat, ami hetek-hónapok múlva normalizálódhat. A sugárkezelést általában a kemoterápia után, vagy úgynevezett "szendvicsben", azaz a gyógyszeres kezelések közé ékelve adják. A sugárkezelés ugyancsak rendkívül hatékony az esetleges csont-, bőr-, nyirokcsomóáttétek kezelésében. A kemoterápia előnye, hogy a gyógyszer a szervezetben eloszlik és minden szervhez, szövethez eljut. Így a daganatsejtek bárhol "rejtőzzenek", a kemoterápia képes azokat "utolérni" és elpusztítani. Fontos azonban tudni, hogy száz százalékban hatékony kemoterápia nincs, a kezelések átlagos hatékonysága 60-80%. Ez azt jelenti, hogy a betegek többségénél a kezelés hatékony. Ennek azonban "ára" van, azaz a kezelés mellékhatásokkal jár. Ez nem meglepő, hiszen a beavatkozás célja sejtek, nevezetesen a daganatsejtek elpusztítása. Ám nincs egyetlen olyan daganatellenes sejtpusztító (citotoxikus) gyógyszer sem, mely specifikusan csak és kizárólag a daganatsejtekre hatna. Ennek az a következménye, hogy a kemoterápiás kezelés következtében bizonyos normál sejtek is sérülhetnek átmenetileg. Azért alkalmazhatók mégis a terápiában ezek a gyógyszerek, mert a daganatsejtek általában képtelenek felépülni a károsodásból, a normál sejtek viszont a károsodást leküzdve regenerálódnak. A citotoxikus szerek elsősorban a szervezet azon sejtcsoportjaira hatnak, amelyek normál körülmények között is gyors sejtosztódással rendelkeznek, ilyenek a szőrtüsző sejtek, beleértve a hajhagyma sejteket is. A kezelést követően ezért átmeneti hajhullás, illetve a haj teljes elvesztése következhet. Az esetek 99%-ában azonban ez az állapot nem végleges. Ugyancsak rendkívül gyors sejtosztódás zajlik a gyomor-bél nyálkahártya felszínén, ezért a kezelést követen átmenetileg a gyomor-bélrendszerre jellemző mellékhatások jelentkezhetnek (pl. étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés, szájnyálkahártya-gyulladás, gyomortájéki fájdalmak vagy görcsök). Ezek többnyire nem igényelnek beavatkozást, vagy gyógyszerekkel (hányáscsillapítókkal) jól kezelhetők. Hasonlóan gyors sejtosztódás zajlik a vérképző szervben, azaz a csontvelőben. Éppen ezért a kezelést követen a vér alakos elemeinek, nevezetesen a fehérvérsejteknek, vörösvértesteknek és a vérlemezkéknek a száma csökkenhet. A vörösvértestek a keringésben 120 napig "élnek", így ha a csontvelő működése átmenetileg gátlódik is, nem következik be a vörösvértestek számának klinikailag jelentős csökkenése (anémia). Ezzel szemben a fehérvérsejtek átlagos életideje a keringésben 3-4 nap. Így ha a csontvelő működése - a kemoterápia következtében - egy-két hétig gátlás alá kerül, a fehérvérsejtek száma jelentősen eshet. Annak azonban semmilyen klinikai tünete nincs, hogy egy adott pillanatban mennyi fehérvérsejt (vagy vérlemezke) kering az ember vérében. Mivel a fehérvérsejtek védik a szervezetet a külső fertőzésektől, ezért ha a fehérvérsejtek száma egy bizonyos küszöb alá esik, a szervezet fogékonyabb lesz a fertőzésekre. Igen gyakori eset - ha a beteg nem jelenik meg vérképkontrollon -, hogy épp a fertőzés hívja fel arra a figyelmet: a fehérvérsejtek száma alacsonyra esett. A csökkent fehérvérsejtszám ideje alatt kialakuló fertőzés olykor rendkívül súlyos, végzetes lehet. Ha időben észlelik a vérkép "romlását", a megelőzésként adott antibiotikumokkal meg tudják akadályozni a fertőzést. Hasonló a helyzet a vérzéssel is. A vérlemezkék alapvető szerepet játszanak a véralvadási rendszerben. Ha a számuk jelentősen csökken, elvileg fokozódik a spontán vérzések (például az orr- és agyvérzés) veszélye. A kemoterápia mellékhatásai általában jól kezelhetők, súlyos, halálos szövődmények nagyon ritkán fordulnak elő, és többnyire a beteg nem megfelelő együttműködéséből adódnak. Hormonterápia A hormonterápia önmagában is eredményes, ám hatékonysága csak azoknál áll fenn, akiknek daganatsejtjei ösztrogén- és/vagy progeszteron-receptort tartalmaznak (azaz receptor pozitívak). Receptor hiányában ugyanis a hormon nem tudja hatását kifejteni. A kezelést - bár olykor magában is lehet hatékony - sokszor a kemoterápia kiegészítéseként (vagy azután) adják. A hormonkezelésnek számos előnye van, így enyhébbek a mellékhatások, ami nem jelenti azt, hogy esetenként súlyos mellékhatás nem fordulhat elő. Az antiösztrogének trombózist, körülbelül minden tízezredik betegnél méhtestrákot, illetve a betegek 1-10 %-ában depressziót okozhatnak. A kezelés megkezdésekor átmenetileg hőhullámokat okozhatnak. Az antiösztrogén kezelés mintegy 50%-kal csökkenti az ellenoldali emlőben a daganatképződést, ugyanennyivel a mellkasfali kiújulás (recidíva) esélyét, lassítja a csontritkulás (oszteoporózis) kialakulását, kedvezően befolyásolja a vérzsírok szintjét, sőt kb. 50%-kal csökkenti a petefészekrák kialakulását. Az úgynevezett hormonérzékeny daganatok az állapotromlás (relapszus) esetén jól reagálhatnak eltérő hatásmechanizmusú (pl. aromatázgátló) hormonkezelésre. Az emlőrák kezelése a betegek nagy száma miatt állandóan a kutatások előterében áll. Az utóbbi évtizedekben a terápiás eredmények folyamatosan javulnak az új citosztatikumok (taxánok) és hormonkészítmények (aromatázgátlók) kifejlesztésével. Fokozatosan fejlődik a kemoterápiás protokollok hatékonysága is, ahogy az új gyógyszerek beépülnek a kombinált (több citosztatikus gyógyszert tartalmazó) kezelésekbe. Ez a folyamat várhatóan feltartóztathatatlanul folytatódik tovább, a jelenleg vizsgálati fázisában lévő gyógyszerek klinikai alkalmazásával. Az emlők önvizsgálatának helyes módja 20 éves kortól ajánlott az emlők havonkénti önvizsgálata. Rendkívül fontos a vizsgálat elvégzése olyan családoknál, ahol a női ágon (nagymama, édesanya, testvér) a betegség már korábban jelen volt. Orvosi ellenőrzés Az emlők rendszeres önvizsgálata esetén sem nélkülözhető azonban azok orvossal történő időszakos átvizsgáltatása. Az Amerikai Rák Társaság ajánlása szerint 20 és 40 éves életkor között ezt legalább 3 évenként egyszer, 40 év fölött pedig évenként el kell végeztetni. Ezek az ajánlások olyan nőkre vonatkoznak, akiknél semmiféle olyan tényező nem áll fenn, amely miatt ők emlőrák kialakulása szempontjából a magas kockázatú csoportba tartoznának. Egyénileg már 20 éves kortól ajánlható, hogy évente egyszer szakorvos vizsgálja meg a melleket. Ezt célszerű a rendszeres nőgyógyászati vizsgálat keretében elvégezni. Mammográfiás szűrővizsgálat Az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program lehetővé tette az emlőszűrő vizsgálatok országos méretű megszervezését. A szűrővizsgálatok keretén belül a 45 és 65 év közötti nők kétévente névre szóló meghívót kapnak postán, pontosan megjelölve, mikor kell megjelenniük. A mammográfiás szűrővizsgálat a lakosság számára teljesen ingyenes. Azon nők esetében, akiknél a család anyai ágon érintett a betegségben, a szűrés még fontosabb! Akinél a családon belül a közvetlen felmenőnél (az anyánál), vagy oldalágon (pl. a lánytestvérnél) emlőrák fordult elő, ajánlott a mammográfiás alapfelvételt előbb (tehát 45 éves kor előtt) elvégezni (5-10 évvel korábban, mint ahány éves korban a rokon daganatát diagnosztizálták). Mammográfiát legkorábban általában 30 éves korban végeznek, akkor is, ha már volt családi előfordulás. 45 éves korig a szakma ajánlása szerint 3 évente kell elvégezni. Panasz esetén azonban bármikor elvégzik, két időpont között is. Az ellenőrzés maradéktalan betartása azért nagyon fontos, mert a mammográfia a nem tapintható, azaz tömegében kisebb daganatok észlelésére is alkalmas. A korábban megkezdett kezelés pedig magasabb gyógyulási arányt eredményez. Akinél a családon belül a közvetlen felmenőnél (az anyánál), vagy oldalágon (pl. a lánytestvérnél) emlőrák fordult elő, ajánlott a mammográfiás alapfelvételt előbb (tehát 40-45 éves kor előtt) elvégezni (5-10 évvel korábban, mint ahány éves korban a rokon daganatát diagnosztizálták). Életmód Figyeljen oda étkezésére, kerülje a zsírban gazdag ételeket és az alkoholt, sportoljon! Az emlőrákos beteg gondozása, utókezelése, rehabilitációja A beteg kezelése nem fejeződik be a sebészi, kemo-, sugár- és hormonterápiás kezelések teljesítésével. A beteg se tekintse a kezelést befejezettnek. Az említett kezelések befejezése után rendkívül fontos a beteg rehabilitációja, és annak elősegítése, hogy a beteg megszokott napi tevékenységét tudja folytatni. Rendkívül fontos, hogy a beteg a kontrollvizsgálatokon megjelenjen. Gyógytornász segítsen a műtött kar oldalán a mozgás minél rövidebb időn belüli normalizálódásában. A beteg lelki követése is rendkívül fontos, akárcsak a műtét után az esetleges plasztikai műtét megtervezése. [forrás: Dr. Békési Gábor és dr. Telekes András írása nyomán az origo.hu]