Mint minden védelmet biztosító szerkezeti elem, a gerinc bizonyos szintig képes a rá ható erőket kivédeni, úgy, hogy ne keletkezzen maradandó sérülés. Ám ha a gerincre ható erő ezt a határt túllépi, a gerinc valamelyik alkotórészében, vagy több elemében maradandó sérülés keletkezhet.

Ez a sérülés érintheti az összes elemet: a csontos csigolyákat, a szalagokat, ízületeket és izmokat. Minél nagyobb az erőbehatás, annál súlyosabb a sérülés. A csigolyák eltörhetnek, a csigolyák közötti ízületek kificamodhatnak, a szalagok megnyúlhatnak, elszakadhatnak. A különböző sérülések még kombinálódhatnak is (pl.ficamos törés).

A nyaki gerinc nagy mozgástartományából adódóan aránylag könnyen sérül. Szerencsés esetben a gerincvelő funkciója érintetlen marad. Ez - mármint az esetleges sérülés - döntően a beható erő nagyságától és irányától függ.

Rosszabb esetben nemcsak a gerinc védő képletei károsodnak, hanem az általuk védett gerincvelő is. Ha a gerincvelő sérül, akkor az ott haladó idegnyúlványok képtelenné válnak az ingerületek vezetésére, vagyis sem az agyból nem jutnak parancsok a test többi részébe (mozgás), sem pedig az érzékelési ingerek nem tudnak az agyba feljutni. Ebben az esetben a beteg nem érzi és nem tudja mozgatni alsó végtagjait (megbénul), és egyéb vegetatív tünetek (pl. a vizeletürítési zavar) is kialakulnak. Ha a gerincvelő sérülése a nyaki szakaszon olyan magasan történik, hogy a légzőközpont is sérül, a beteg légzése megszűnhet.

Megelőzhető balesetek

A gerincvelő-érintettséggel járó nyakigerinc-sérülések döntő többsége baleset következtében alakul ki, melyek - az esetek jó részében - megelőzhetők lehetnének. Mely esetekben lehetséges ez?

Közismert, hogy a nyaki gerinc sérüléseinek egyik leggyakoribb oka gépkocsibaleset. Ha az autó valaminek nekiütközik, a fejre és ezen keresztül a nyaki gerincre nagy lassulás nehezedik, majd a fej rendszerint visszacsapódik ("ostorcsapás"). Ha ezt a visszacsapódást egy megfelelően kiképzett fejtámla felfogja, rendszerint nem alakul ki idegérintettséggel járó sérülés. A korszerű gépkocsiknál ilyen fejtámla már a hátsó üléseknél is található. Aránylag gyakori a sérülés a motorkerékpárosoknál is, mert bár a fejüket bukósisak védi, ám ütközéskor, eleséskor a motoros védtelen, és nyaki gerincnek hatalmas erőket kellene kibírnia ahhoz, hogy a motoros megússza komolyabb sérülés nélkül.

Nagyon gyakori oka a gerincvelő-sérülésnek a magasból való leesés következtében kialakult sérülés. Jellemző, hogy bizonyos gyümölcsök (pl. cseresznye) érése idején az ilyen sérülések megszaporodnak: a gyümölcs típusa azt is jelzi, hogy melyik az a faféle, melynek ága hirtelen és váratlanul le tud törni. Könnyen belátható hát, hogy gyümölcsérés idején a termés leszedésekor nagyon megfontoltnak kell lenni.

Nyári időszakban van még egy olyan veszélyforrás, amelynek következtében fiataloknál sok a nyaki gerincsérülés:
a fürdőzés. A fiatalok egy része meggondolatlanul olyan helyen próbál fejest ugrani, ahol a víz nem elég mély. Ez elsősorban az ugró által nem ismert folyóvizeken fordul elő, de nem ritka tavi fürdőzésnél sem (pl. a Balaton déli partja).

Még egy jelentős csoportja van az idegtünetekkel is járó gerincvelő-sérülésnek, a sérült szakszerűtlen szállítása! Gyakran előfordul ugyanis, hogy balesetnél a gerinc elemei súlyosan sérülnek, a gerinc "lötyögőssé" (instabillá) válik, de
a gerincvelő sértetlen marad. A sérült nem megfelelő mozgatásakor az instabil gerinc már nem tudja megvédeni a gerincvelőt, ezért akár egy rossz mozdulattal a gerincvelő jóvátehetetlenül sérülhet. Ezért a vélhetően nyakigerinc-sérültet csak erre megfelelően kiképzett emberek (mentősök, orvosok) szabad, hogy mozgassák és ez rendszerint megfelelő eszköz (nyakvédő műanyag gallér) felhelyezése után megengedett.

A már kialakult sérülések közül a gerincvelő-sérüléssel nem járó esetek általában jó gyógyhajlamúak és gyakran nyom nélkül gyógyulnak. Ugyanakkor a kialakult gerincvelő-sérülés nagyon ritkán kezelhető jó eredménnyel, mivel a helyén kialakuló heg nem engedi az új idegnyúlványok kinövését, ezért az ingervezetés tartósan megszakad. Ezért fontos, hogy a gerincvelő-sérülések jelentős részét - elsősorban gondossággal, odafigyeléssel, technikai segédeszközök igénybevételével - el lehet kerülni. Erre a csoportra is érvényes, hogy a megelőzés mindenkinek sokkal optimálisabb megoldás, mint a már kialakult sérülések, állapotok - nem mindig sok sikerrel kecsegtető - kezelése.

Dr. Kállay Miklós
ortopéd sebész