A kakaóbabból készült főzetet már az azték indiánok is fogyasztották serkentő hatása miatt, és hittek abban, hogy az aromás ital növeli bölcsességüket és életerejüket. A csokoládé Európában a 16. századig ismeretlen édesség volt. Amerika felfedezésekor Kolumbusz Kristóf és legénysége kikötött a mai Honduras partjaihoz közel található Guanja szigetén, ahol az őslakók parányi ovális, barna diókkal ajándékozták meg őket, melynek főzetéből életerőt meríthettek hagyományuk szerint. Ezt a bizonyos italt hívták a szigetlakók xocolatl-nak, amiből később a csokoládé elnevezés kialakult.

A xocolatl elkészítéséhez a kakaóbabot megpörkölték, megőrölték, majd vizet öntöttek hozzá, és felmelegítették. Kolumbusz és társai le voltak nyűgözve a furcsa italtól, de még nem jöttek rá a benne rejlő lehetőségekre.

A kakaó útja Európába

A kakaó igazi felfedezője Hernán Cortés volt, aki 1519-ben érkezett a mai Mexikó területére, ahol az aztékok nem csak fogyasztották, de pénzként is használták a kakaóbab barna szemeit. A spanyol hódítók ezért az almendra de dinero, azaz pénzmandula nevet adták az ismeretlen növénynek. Az aztékoka termést Quetzalcoatl, a Tollas Kígyó isteni ajándékának tekintették. Legendájuk úgy tartotta, hogy mikor az istent kiűzték a Paradicsomból, megígérte népének, hogy egyszer még visszatér.

Hernán Cortés érkezésével az aztékok azt hitték, hogy Quetzalcoatl jelent meg újra köztük, ezért fényes fogadtatásban részesítették. Moctezuma király istenként fogadta, és megkínálta a kakaóból készült különleges italból, amit csak kivételes személyek fogyaszthattak. Cortés felismerte, hogy az ital tápláló, frissíti a szellemet, ezért katonáival is itatott a fűszeres nedűből. A hadsereg így egész nap képes volt menetelni az újonnan felfedezett kontinens belseje felé. Az eredmény láttán a spanyol hadvezérben felébredt az üzleti érzék, és hajóin kakaót szállítatott Európába.

A csokoládékészítés kezdetei

Az expedícióval szerzetesek is utaztak az Újvilágba. Egyikük elküldött néhány szem kakaóbabot a zaragozai apátnak, aki Európában elsőként készített belőle csokoládét. A barna massza aromája még elég távol állt a mai ízlésvilágtól, hiszen rettenetesen keserűre sikeredett. Csaknem egy évszázad telt el, míg rájöttek, hogy mézzel ízesítve, a későbbiekben pedig cukorral, igen finom csemegét készíthetnek. A 17. század csokoládéja már hasonlított a manapság készítettekhez. .

A felfedezőknek köszönhetően a spanyol király ház tagjai is megismerhették a chocolatl nevű italt, amit a királyi család hivatalos italává neveztek ki. A XVII. század elején a spanyol király, IV. Fülöp lánya, Maria Teresa XIV. Lajos felesége lett, így a csokoládéivás szokása rövid idő alatt a napkirály udvartartásában is meghonosodott.. A franciák ízlésének furcsa volt a sűrű ital, ezért vízzel hígították. Ebben a formában terjedt el később egész Európában. A nagyvárosokban sorra nyíltak az elegáns szalonok, ahol a csokoládé volt a legnépszerűbb ital. A csokoládé a kifinomultság és elegancia szimbólumává vált. A recepteken sokat finomítottak, és már nem vízzel, hanem tejjel tették lágyabbá a krémes italt, amit elegáns porcelán vagy ezüstcsészékben szolgáltak fel.

Csokoládé az arisztokratáknak, a betegeknek és a katonáknak

A 18 században a patikákban is lehetett különféle csokoládékészítményeket kapni: volt hashajtó csokoládé, méregtelenítő csokoládé, de zabcsokoládé is. A csoki egyre népszerűbb lett, és az 1706-ban kiadott Stevens értelmező szótárban a csokoládé címszó így szólt: Jól ismert, így nincs szükség egyéb magyarázatra. Ekkor már elkészültek az első bonbonokat, amelyek kirobbanó sikert arattak a francia arisztokrata hölgyek köreiben. Az apró csokoládédarabok ízesítése, díszítése már művészien kifinomulttá lett, és a bonbon a felső társadalmi osztályok egyik státuszszimbólumának számított.

A 19. század elején jelent meg az első táblás csokoládé. Magas tápértékének köszönhetően az első és második világháború alatt a katonák élelmezésének alapvető része volt a rendszeres csokoládéporció.

[forrás: Táplálkozás és Tudomány]