"Legjobban a mama főz, mi megpróbáljuk utánacsinálni." - Náncsi Néni Vendéglője

Csak az édesanyák és a nagymamák tudnak mindent az életről.
Nem is teszi őket más boldogabbá, mint a látvány, amikor gyermekeik jó étvággyal esznek.
Mert azzal azt mondják: ízlik az étel, amit adtál, tetszik az élet, amit adtál.
Szegény az az ember, akivel soha nem ült szemközt asszony, hogy szerelemmel figyelje, amint eszik.

Akárhogy is: aki valakinek enni ad, azzal azt mondja: élj!
És ha az az étel gyönyörködtet, azzal azt mondja: boldogan élj!

Történt, hogy fél évtizedig tengerjáró hajók fedélzetén szolgáltam.
Megunva az állandó ringást a lábam alatt, elégelve a kalandot, partra léptem.
Elhatároztam, hogy olyan vendéglőt nyitok, ahol mindennek az ellenkezőjét fogjuk
csinálni: ha máshol az étel sokba kerül, itt olcsóbb,
ha a túrógombóc amott kicsi, akkor nálunk nagy vagy inkább óriási,
és ellenállhatatlanul rezeg prézli köpönyegében, tejfölsipkájában;
a bableves illatos és gazdag; ha úgy esne jól, csíp a lecsó;
a sonkás kocka dombnyi a tányéron és nagyon finom; a befőttekkel
és savanyákkal dugig a polcok, és a vendég azt választja, amelyik csak tetszik,
hogy úgy érezhesse magát nálunk, mint egykor a nagymama konyhájában.

Az én nagymamámat Náncsinak hívták. Neki állítunk emléket vendéglőnk nevében.
Aztán barátommal, Nyerges Gáborral keresni kezdtük azt az embert, akinek a
mi szakácssüvegünk illik a fejébe; valakit, aki úgy készíti az ételt, hogy jóllakva
nálunk a vendég sajnálkozik: az evőeszköz használatával le kellett szoknia arról,
hogy mind a tíz ujját megnyalja.

Schädler Frigyes

További információ: http://www.nancsineni.hu/