Komolyan kell venni az inzulinrezisztenciát

896

A cukorbetegség előszobája – röviden így jellemezhetnénk a szervezet szénhidrát-háztartásának azt a zavarát, amelyet szaknyelven inzulinrezisztenciának neveznek. Hogy pontosabban miről is van szó, arról Tekse István szülész-nőgyógyász főorvossal beszélgetünk, akinek praxisában ez a betegség gyakran fordul elő.

– Sajnos, valóban egyre növekszik azoknak a száma, akik inzulinrezisztenciával küzdenek, és akkor még csak a felfedezett, kezelt betegekről beszélünk, holott sokan vannak, akik nem is tudnak évekig arról, hogy mi okozza panaszaikat – húzza alá elöljáróban. – Tehát pontos számot nem tudunk, de annyi biztos, hogy Magyarországon több százezer nőt érint ez a probléma.

 

Hogy viselkedik a szervezetünk a cukorral szemben?

A főorvos elmondja, hogy valójában a szervezetben lezajló folyamatot kell megérteni az inzulinrezisztencia meg- és felismeréséhez.

– Köztudott, hogy a szervezetünk működéshez szükséges energiát a cukor biztosítja, amelyet a táplálékból előállítva a vér szállít valamennyi szervünkhöz – magyarázza. – A cukor sejtekbe történő juttatását az inzulin nevű hormon végzi. Az egészséges szervezet optimalizálja erőforrásait, vagyis ha nincs cukor, amelyet be kell juttatni a szervezetbe, akkor nem termel inzulint, pihen a hasnyálmirigy. Zavar esetén az történik, hogy bizonyos szervek felveszik a cukrot, mások pedig nem. A hasnyálmirigy ezt úgy érti, hogy még több inzulint kell termelnie, hátha akkor helyreáll a rend. De hiába termel több inzulint, a vércukorszint magas marad, és ezzel együtt az inzulinszint is. A magas vércukorszint pedig roncsolja a szöveteket, a magas inzulinszint pedig néhány szerv kóros működését idézi elő. Ez az állapot az inzulinrezisztencia, amikor bizonyos sejtek inzulinfüggő cukorfelvétele csökken.

 

A kezeletlen inzulinrezisztencia cukorbetegséghez vezethet


Tájékoztatása szerint ennek az állapotnak több veszélye is van. Ha hosszú időn keresztül kezeletlen marad a zavar, akkor cukorbetegség alakul ki, mert a hasnyálmirigy előbb-utóbb kifárad, és nem termel inzulint. Egy másik következmény, hogy az inzulinnak kevésbé ellenálló szervek érezhetően megszenvedik a fokozott inzulintermelődést. Azok egyike a petefészek.

– Az inzulinrezisztens nők az anyagcsere egyensúlyának felborulása miatt hasi típusú elhízást tapasztalnak, a petefészek működésének zavara a menstruáció kimaradását, rendszertelenségét vonja maga után – mondja Tekse István. – A kezeletlen inzulinrezisztencia meddőséget, nehezebb teherbeesést, fokozott szőrnövekedést és különféle bőrproblémákat okoz.

Bár főként nőket érint, férfiaknál is előfordul

Figyelmeztető jelek tehát vannak, de a helyes diagnózis megállapításához tanácsos nőgyógyászhoz és endokrinológushoz fordulni. Vannak olyan egészségügyi központok, ahol a két szakma együttműködésével, részletes, többirányú vizsgálatok alapján állítják fel a pontos diagnózist, és az annak megfelelő terápiát.

Ha esetleg a beteg olyan orvostól kér segítséget, aki nem ismeri még pontosan az inzulinrezisztencia és a jellemző tünetek összefüggését, akkor valószínűleg “csak” tüneti kezelésben részesül; például az enyhe stádiumú inzulinrezisztens tinédzsernek az orvos csupán fogamzásgátlót ír fel. Ezzel látszólag rendezi a menstruációt, de az alapbetegséggel nem foglalkozik.

 

Az inzulinrezisztencia kezelhető

 

Az inzulinrezisztencia kezelhető, hosszú távon karban tartható. Ehhez persze az kell, hogy az inzulinrezisztens ismerje betegségét, és képes legyen saját irányítása alá vonni a szervezetében zajló anyagcsere-folyamatokat. Sokan hajlamosak azt hinni, hogy ez az életmóddal valóban összefüggő betegség megszelídíthető egyszerű diétával, és megfelelő mozgás, esetleg D-vitamin fogyasztás beiktatásával. De ez nem elegendő.

– Az első lépés kétségtelenül a megfelelően beállított diéta, ami nem azonos a fogyókúrával. A kulcs a szénhidrátok megfelelő mennyisége és napi elosztása – hangsúlyozza a főorvos. – A rendszeres testmozgás is csak akkor hatásos, ha a beteg alkatához illő, számára kedvelt a választott mozgásforma, és saját alkatához igazított pulzusszámmal és ismétlésszámmal végzi heti háromszor-négyszer, rendszeresen. Ha pedig ezek a következetesen alkalmazott táplálkozási és sportolási módszerek nem hoznak eredményt, esetleg már egy kialakult, súlyosabb stádiumban állapítjuk meg a betegséget, akkor olyan gyógyszeres terápiát alkalmazunk, amely érzékenyíti a szöveteket az inzulin felvételéhez.

Az is előfordul, hogy kifejezett bőrproblémák jelentkeznek, akkor antiandrogén kezelést javasol a nőgyógyász bőrgyógyász szakorvos bevonásával vagy speciális hatású fogamzásgátló előírásával. És ha minden említett terápia sikertelennek bizonyul, akkor – főként ha a cél a mielőbbi teherbeesés – petefészket érintő műtéti megoldás jöhet számításba.

 

Mindent összevetve az inzulinrezisztencia – bár főként nőket érint, férfiaknál is előfordul – nem elhanyagolandó, mindenképpen kezelendő betegség, amellyel jó színvonalon, megfelelő minőségben együtt lehet élni, ha a szakorvos által előírt terápiát betartja a páciens, és ezáltal sikerül egyensúlyban tartania szénhidrát háztartását szervezetében.

Leopold Györgyi
MTI