Mi a titkuk a nőknek?

2568

Avagy a nemi adottságok mellett meghatározza-e életéveinket egy belső lelki program?

A férfiak korábban halnak

Statisztikákból tudjuk, hogy szinte minden országban a nők átlagos várható élettartama a férfiakéhoz képest hosszabb, amiben mi magyarok is hozzuk az átlagot. Van valami, amiben viszont statisztikai „érdekesség” lettünk – ahogyan azt dr. Kopp Mária fogalmazta – és ez a nőkhöz képest a középkorú férfiak rossz egészségi állapota és korai halálozási aránya. Hazánkban 5 férfi közül csak 3 éli túl a 65. életévét, tehát annak a valószínűsége, hogy egy férfi hazánkban túléli a 65. életévét csupán 59%. Ez az arány Ausztriában 80%. A II. világháború előtt 1930-ban voltak hasonlóan rosszak a magyarországi életkilátások. Kutatások bizonyítják, hogy 1960. és 2005. között a 40–69 éves magyar férfiak halálozása 55%-kal emelkedett. Statisztikáink a férfiakat illetően nem voltak mindig ennyire katasztrofálisak. Az 1960-as évek környékén hihetetlen, de eredményeink jobbak voltak az osztrákokénál. Mi védi meg a nőket? Mi okozhat pár évtized alatt és csak a férfiak esetében ekkora drámai változást? Ez az, amit nem foghatunk a genetikára vagy írhatunk csak a testi/öregedési folyamatok rovására.

Látnunk kell, hogy a társadalmi és ezen keresztül a lelki változások közrejátszanak az egészség/betegség/halál alakításában.

A nők hosszabb távra terveznek

Rendeléseimen nemcsak a pillanatnyi problémamegoldás a fontos, hanem a hosszú távra történő gondolkodás is, vagyis az egészségmegőrzés, betegségmegelőzés is.

Emiatt, a pácienseimmel többet beszélgetek és nemcsak az adott betegségről, hanem az őket érintő problémákról. Fontosnak tartom, hogy tudják és érezzék mindannyian, hogy ők a saját életük alakítói. Lássák meg, milyen blokkjaik és milyen lehetőségeik vannak. Mik gátolják és milyen eszközök, belső képességeik segíthetik őket a változásban, megvalósításban. Ilyen beszélgetések alkalmával teszem fel pácienseimnek nemtől függetlenül azt a kérdést: „Meddig tervezi/látja előre az életét”. Ha megkérdezem a nőket, akkor a 35–50-es korosztály leggyakoribb válasza a jövőképére: „Látni szeretném az unokámat!”

Ha ugyanezt a kérdést felteszem a kisgyerekkel rendelkező apukáknak, a legtöbb esetben az egyértelmű válasz: „Szeretném elindítani az életbe a gyerekemet!” A következő kérdésre, miszerint: Ezt követően mi a további terve az életével? A legtöbb esetben nem tudnak válaszolni. Néhányan igyekeznek a megfelelés miatt valamit mondani, de érződik, a szavak mögött valódi vágy nincs.

Ha megnézzük a nők és férfiak válasza közötti különbséget, akkor nagyon hamar a statisztikák életkori adatai helyettesíthetők be a várható élettartammal kapcsolatban. A nők tehát „hosszabb távra” motiváltak.

Miben mások a nők, mint a férfiak?

Dr. Kopp Mária és munkatársai által végzett Hungarostudy adatai szerint a nők esetében a tágabb társas kapcsolatok hiánya volt a legfontosabb egészségi kockázati tényező. Nőknél tehát a személyes kapcsolatokkal való elégedetlenség bizonyult a korai halálozás legfontosabb előrejelzőjének. Ez azonban védettséget is jelent, mivel a nők esetében az egyik kapcsolat elégtelenségét más kapcsolatok képesek pótolni, míg a férfiak számára a házastársi kapcsolat az, ami különösen fontos és azt nem tudja helyettesíteni még az élettársi kapcsolat sem. Ami mindkét nemnél egyenlően fontos és mérhető társas kapcsolati tényező volt, az a gyermekkel való kapcsolat minősége. A gyerek(ek)től kapott alacsony mértékű társas támogatás jelentős kockázati tényező volt mindkét nem esetében. A középkorú nők és férfiak számára tehát a minél koraibb gyermekvállalás komoly védőfaktort jelent.

Tehát mi történik a férfiakkal?

A Hungarostudy 2006-os adatai szerint a rosszabb társadalmi-gazdasági helyzet szinte minden változója csupán a férfiak esetében járt együtt a magasabb korai halálozási arányokkal. Ami még megdöbbentőbb az esetükben, hogy a szubjektív egészségi állapot önértékelése sok esetben már előre jelezte a korai halálozást. Ráadásul férfiaknál a „közérzet” meghatározása pontosabb előrejelzője volt a szervezet működési zavarának, mint a nők esetében. Mégis azok a férfiak, akik egészségi állapotukat már korábban is rossznak minősítették a későbbiekben is alacsony arányban fordultak orvoshoz problémáikkal, ami megdöbbentő és elgondolkodtató.

Ha a férfiak korai halálozási arányának háttértényezőit vizsgáljuk, azt látjuk, számos olyan aspektusa változott meg a társadalomnak, ami a férfiak számára különösen fontosnak tekinthető. A legszembetűnőbb változás a társadalmon belül az egyre nagyobb társadalmi-gazdasági különbségek kialakulása, és az ezzel együtt járó társadalmi-gazdasági leszakadás érzése az alacsonyabb végzettségű és foglalkozású rétegekben. A társadalmi-gazdasági változásokkal megjelent a kiszámíthatatlanság, a demoralizáció és az alap egyéni és közösségi értékek, normák megváltozása.

A férfiak között a biztos munkahely hiánya a korai halálozás legjelentősebb kockázati tényezője.
Ezek a megváltozott körülmények a férfi életében stresszt eredményeznek. Elsősorban azok kerülnek a kontrollálhatatlan, krónikus stressz állapotába, akik nem rendelkeznek megfelelő megbirkózási képességekkel. A férfitól azt várja a társadalom, hogy tartsa el a családját, teljesítsen, mutasson fel bizonyos dolgokat. Ha ebben akadályozva érzi magát, megjelenik a tehetetlenség érzése és kialakul a krónikus stressz állapota, ami miatt összeomlik az immunrendszere. Ez pedig lehetőséget ad a daganatos betegségek, szív- és érrendszeri problémák kialakulásának, amit tovább ront az alkohol és az agresszió.

Az élet értelmének hiánya fontos stresszforrás a férfiak körében, míg ez a tényező nem volt jelen a nőknél.

Vizsgálatok eredményei alapján a férfiak sebezhetőbbek a kiszámíthatatlanság, a társadalom demoralizációja, a munkával kapcsolatos bizonytalanság, a társadalmi-gazdasági lemaradás kihívásaival szemben, mivel önmagukat tartják felelősnek a család társadalmi-gazdasági helyzetének változásáért.

Más országok hogyan csinálják?

Magyarországon nem működik a megelőzés hálózata

A számok alapján láthatjuk, hogy a társadalmi és ezen keresztül a lelki változások közrejátszanak az egészség/betegség/halál alakításában, így a gyógyítás folyamán erre a tényezőre is figyelemmel kell lennünk. Az elvégzett vizsgálatok azt igazolták, hogy a magyar egészségügyben dolgozók, minden nehézség ellenére igen jól teljesítenek. Ezzel szemben gyakorlatilag nem működik a megelőzés hálózata, ami elsősorban iskolai, munkahelyi, valamint széleskörű közösségi alapú programokat jelentene. A svéd politika már tudja a megoldást:

  1. a társadalmi kohézió erősítése,
  2. a társadalmi és gazdasági biztonságérzet erősítése,
  3. a munkahelyi stressz megelőzése jelenti népegészségügyi programjuk vázát. A megoldást várhatjuk a politika részéről, de többoldalú ez a történet. Finnországban, a hatvanas években ugyancsak nagyon rosszak voltak a mutatók, no, nem ennyire, mint most nálunk, de a finn nők kivonultak tüntetni „„Mentsük meg a férfiakat!”” jelszóval. Országukban ezután indítottak el egy programot széles összefogással, ahol nemcsak a munkahelyi vezetők voltak felelősek, de minden kisebb-nagyobb közösség amolyan védőháló szerepet vállalt. Mert a közösségek a legfontosabbak. 2007-ben hazánkban is elindították a mozgalmat, de támogatás hiányában a mozgalom lassan elakadt. Nehéz elindítani egy ilyen mozgalmat ott, ahol a nők esetében a boldogtalanság és a negatív érzelmi beállítottság, mint személyiségjellemző fontos halálozást előrejelző tényező és a mindennapok része.

 

Mi lehet nálunk a megoldás?

Az évek alatt tanulmányaim és tapasztalataim alapján megalkottam a saját mottóm: „Gyógyíts meg egy nőt és vele még 4-5 embernek adsz lehetőséget és egészséget!” A programot nálunk talán az alapokkal kellene kezdeni, a család lelkével: a nőkkel. Őket sem megmenteni kell – mert mindenki csak magát mentheti meg – hanem ráébreszteni a bennük lévő lehetőségekre, képességekre, teremtőerőre női körökkel, önképző- és személyiségfejlesztő lehetőségekkel, önkéntes munkákkal, civil kezdeményezésekkel. Önmagunk megismerése, képességeink fejlesztése forrása lehet a kompetencia érzés és a jókedv megteremtésének, ami mindkét nem esetében kétszeresére emeli a túlélés valószínűségét. Ha megoldási mintákat tanulunk az addig megoldatlan problémáinkra, többek és teljesebbek leszünk. Megtanuljuk meglátni az értékeket és az örömforrást önmagunkban, amit tovább tudunk adni környezetünknek, fiainknak, lányainknak. Egy boldog és elégedett nő a boldog gyermek/család és társadalom alapja. Tehát ne mentsük a nőket vagy a férfiakat! Tanítsuk meg kiteljesedni önmagában és képességeiben a női oldalt, hogy kiegyensúlyozott és boldog társa lehessen a férfinak. A nő tudása, teljessége, sokoldalúsága pedig lehetőség a férfinak is, hogy pénzkereső szerepe mellett lássa és érezze, mennyi más értékes és szerethető oldala van, ami fontossá és nélkülözhetetlenné teszi párja/családja számára is sokkal, sokkal hosszabb távra.

www.drzsiskabeata.hu

 

Dr. Zsiska Beáta
reumatológus, holisztikus orvos

 

A cikk megjelent a Pszichológia&Precticum májusi számában.

 

Forrás:
Kopp Mária – Skrabski Árpád: Nők és férfiak egészségi állapota Magyarországon
www.nlcafe.hu/noklapja/20070411/meg_kell_mentenunk_a_ferfiakat/
www.mentsukmegaferfiakat.hu