Az elragadóan szép és bámulatosan tehetséges Illényi Katicával beszélgetett Szarvasházi Judit megvalósult álmokról, formálódó vágyakról és a munkáról.
- Hegedűművészként már nagyon sok mindenki ismer téged, de a theremin, az újdonság.
A theremin pár éve tartozik az életemhez. Annyira hasonlít az emberi hanghoz, azért is tetszett meg nekem. Először az volt a cél, hogy egyáltalán, meg tudjam szólaltatni, most az a nagy kihívás, hogy olyan szépen tudjak rajta játszani, mint a hegedűn. De a hegedűn négy évtized fórom van.
- Ez inkább te vagy, mint a hegedű? Vagy másképp tudod ezzel kifejezni magad?
Inkább azt mondanám, hogy a thereminnel el lehet játszani, amit nem tudnék elénekelni. Inkább az énekhez hasonlítanám, és nem a hegedűhöz, olyan magasságokat és mélységeket lehet rajta eljátszani, és a thereminen sosem fogy el a levegő. Egyszer szeretnék egy nagyon jó férfi énekessel egy duót előadni, mintha én lennék a női énekes, de thereminen játszanék. Ez egy kicsit olyan, mintha az éneklőképességeim lennének kiszélesítve. A thereminnel kapcsolatban még soha nem néztem bele semmilyen kottába, amit hallok, azt azonnal megtalálom a hangszeren. Ez az egyetlen olyan elektromos hangszer a világon, amit úgy szólaltatunk meg, hogy sehol nem érünk hozzá. A theremin két oldalán elhelyezkedő antennák között van egy elektromágneses mező, ahová a kezemet behelyezve és mozgatva meg tudom változtatni a theremin hangját és a hangerejét. A láthatatlan hangokat egy láthatatlan térben kell megtalálni. Nem árt, ha az ember ért egy kicsit a fizikához. Nagyon élvezem, egy hobbinak indult. Bár minden, amit a színpadon csinálok, leszámítva a hegedűt, hobbinak indult, aztán kötelesség lett belőle.
- Neked a gyakorlás olyan, mint másnak a munka.
Így van. Aztán, hogy ezt 10-kor kezdem vagy 2-kor, az az én szabadságom. Ez a legnehezebb, mert nincs senki a hátam mögött, aki figyelmeztetne, hogy gyerünk, csináld már. Igazából egy nap kevés arra, hogy meglegyen a hegedű, a theremin, az ének, mindent mindennap gyakorolni kell. Sokat járok edzésekre, hiszen készülök a januári koncertre, ahol szteppelni is fogok. Mindig úgy fekszem le, hogy valami lemaradt, és ez nyomaszt.
- Mert mindig összetett dolgokban gondolkodsz, kiállsz a színpadra, és mindent csinálsz.
Igen, fel tudom adni a leckét magamnak, de aztán olyan jó, amikor megcsináltam. Ilyenkor szinte egy megváltozott tudatállapotban vagyok.
Maga a koncert is az, az ember a sikert, a tapsot föl sem fogja igazából. Mindenki nekem tapsol, de szinte fogalmam sincs róla, mert én a taps alatt már azon gondolkodom, hogy mit mondok majd a mikrofonba a következő szám előtt. Gondolatban mindig egy műsorszámmal előbb vagyok.
- Régen volt a műsorvezető és a művész, aki fellép. Most te csinálsz mindent egy személyben.
Ezért nem tudom csupán örömként felfogni abban a pillanatban.
- És a végén se?
A végén meg az van, hogy mi is történt. Mit mondtam? Jól csináltam? Figyelek, leülök, összepakolok, végiggondolom. A koncert napját és az azt megelőző időszakot nagyon be kell osztani. A legfontosabb, hogy tudjak aludni előző éjszaka. Ha ez nem sikerül, akkor kevesebb az energiám, és ez a legnehezebb. Jár az agyam. Szerintem Michael Jackson is erre ment rá. Egészen biztos vagyok abban, hogy őt azért altatták sokat, mert nem tudott az agya pihenni. És ez a nagyon nehéz.
- Egyébként jól alszol?
Igen, de a koncerteket megelőző időszakban nem tudok jól aludni, akkor mindig felébredek, és elkezdek gondolkodni. Ami még nagyon érdekes, hogy a koncert napján mit egyek, kicsit is, de mégis, meg mégse. Kialakult, hogy a fellépés napján mindig tökfőzeléket eszem. Amíg otthon laktam, az édesanyám csinálta, hozzá egy kis könnyű zöldségfasírttal. 20 éve vagyok vegetáriánus, és az első 10 év annyira szigorú volt, hogy a halászlé levébe se kóstoltam bele. De most az utóbbi években időnként már eszem halat.
- Gondolom, a táplálkozás mellett a mozgás is nagyon fontos.
Persze, az annyira kötelező, mint a napi gyakorlás. A gyakorlásnál egész nap ülök. A hegedűnél ülve gyakorlok, a thereminen is ülve gyakorlok. Ez mind szellemi munka, muszáj ellensúlyozni valamilyen fizikai leterheléssel. Meg egyszerűen nincs erőm, ha nem használom az izmaimat. Hihetetlenül le tudok gyengülni, ha nincs időm elmenni sportolni. Ezért a mozgást hetente háromszor minimum beiktatom.
- Van-e olyan, amit így visszamenőleg már másképp csinálnál az életedben?
Talán rámenősebb lennék. Megkeresnék olyan embereket, akiket tiszteletből nem mertem megszólítani. Amiről lemaradtam, az talán azért volt, mert nem mertem segítséget kérni, mert túlságosan tiszteltem valakit. Ez a jólneveltség, szerénység nagyon sokszor hátráltatott. Érdemes kicsit nyomulósabbnak lenni a szó pozitív értelmében, és ezt ajánlanám másoknak is, persze az ember nem tud magán erőt venni.
- Most más vagy?
Bátrabb vagyok, de a tisztelet nagyon visszafog engem, fölöslegesen háttérbe tudom magam szorítani, ahelyett, hogy megkeresném, hogy veled akarok zenélni, vagy tőled akarok tanulni. Miközben én minden fiatalt erre biztatok.
- Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz az emberekben?
A gyűlölködést, a szeretetlenséget, mások kibeszélését. Az emberek általában nem tudják magukat a napi problémák és a politika fölé helyezni, és ez hatással van a létezésükre, gondolataikra, egészségükre, és a kapcsolataikra is rányomja a bélyegét. Nem tudják pédául elfogadni, hogy a másik másképpen gondolkodik, pedig ez nagyon fontos lenne, mert olyan sokan vagyunk a Földön. És a beképzeltséget, nagyképűséget rettenetesen utálom, és az alapvető erkölcsi normák és az udvariasság hiányát is.
- Mi az az emberi érték, amit viszont szeretsz?
Ennek az ellenkezője, a természetesség, hogy valaki tudjon természetes lenni. De ehhez az kell, hogy magával is tisztában legyen.
- Abban hiszel, hogy a sors alakítja az életedet, vagy te alakítod?
Biztos, hogy vannak előre elrendelt dolgok, amin nem tudok változtatni, de minden cselekedet előtt ott van a választás szabadsága. Ne hagyjuk magunkat befolyásolni, szerintem a saját kezünkben van a sorsunk. Attól függetlenül, hogy vannak bizonyos dolgok, amiken nem tudunk változtatni. Vannak emberek, akikkel bármi történik, mindig panaszkodnak, és ugyanabban a szituációban egy másik ember mégsem panaszkodik. Ez olyan furcsa, nem? Nem győzök csodálkozni, hogy mennyire mások vagyunk. És ha eljut az ember arra a szintre, hogy a másikat el tudja fogadni azzal együtt, hogy más értékrendben látja a világot, akkor kevés dolgon fog idegeskedni. Nem akarom megváltoztatni a másikat, tudom, hogy ő ilyen és kész.
- Beszéljünk a mostani álmaidról, vágyaidról. Mik a tervek, hosszú távú, rövid távú?
Most jelent meg a „Theremin Christmas” karácsonyi CD és a tavaly januári „Újévi koncert 2016” felvétele CD-n és DVD-n. A vágyam az, hogy a 2017. január 14-i koncert nagyon jól sikerüljön a Kongresszusi Központban. Ez most egy olyan műsor lesz, ahová azokat az embereket hívtam meg vendégnek, akik nekem nagyon fontosak emberileg és szakmailag egyaránt, tanulok tőlük és inspirálnak. Az, hogy Csaba öcsém ott van, az egyértelmű. Nagyon sokat köszönhetek neki és borzasztó jó, hogy így össze vagyunk nőve, ami csak két testvér között létezik. Ilyen kapcsolat nincsen más emberrel. Fellép Micheller Myrtill, ő a jazztől elkezdve mindenféle műfajban fantasztikus előadó. Emberileg és szakmailag is nagyon sokra tartom, és tisztelem. Meghívtam a sztepptanáromat, Pirovits Árpádot, aki a szteppvilágbajnokság 2. helyezettje és egy hatalmas figura a színpadon. Az ország szteppeseit ő képzi. És akikkel szintén régóta nagyon vártam, hogy közösen muzsikáljunk, az Sárik Péter jazz-zongorista és a triója. De fellép még Magyar Hajnal is, ő a Magyar Hajnal Énekstúdió megalkotója, sok tehetséges fiatal mentora, és jómagam is őhozzá járok hangképzésre. Nagyon boldog vagyok, hogy erre a koncertre a művészeti iskolákban tanuló muzsikus fiataloknak tudtunk térítésmentes jegyet biztosítani Tarlós István főpolgármester úr támogatásának köszönhetően, bízom benne, hogy zenei fejlődésükhöz a magunk módján hozzá tudunk járulni meghívott vendégeimmel együtt.
Az álmokról. Semmi más vágyam nincs, mint olyan muzsikusokkal játszani, akik inspirálnak. Annyi szépet elértem már az életben. Ezt csinálhassam addig, ameddig kedvem van. Nincs főnököm, nem vagyok beosztott. Egyetlenegy ellenségem az idő, hogy azt jól beosszam. Ha van cél és van dátum, akkor az is megy. Mindig azt kívánom magamnak, hogy a felkészültséghez méltó lehetőségeim legyenek, és persze jó egészség.
Legutóbb Vietnamban koncerteztem, az „Európai Unió Vietnamban – Kulturális Fesztivál” nyitókoncertjét adtam a Vietnami Nemzeti Szimfonikus Zenekarral, Tetsuji Honna japán karmester vezényletével Hanoiban, majd Saigonban pedig a Konzervatóriumban Bundzik István tanár úrral egy hegedű–zongora koncertet adtunk. Felejthetetlen, életre szóló élményekkel, sikerekkel és szeretettel feltöltődve érkeztem haza, és most friss energiákkal készülök a január 14-i újévi koncertemre.
Dr. Szarvasházi Judit
főszerkesztő – gyógyszerész
