Arany nanogömbök rákos sejtek ellen
Az orvosbiológiai laboratóriumokban születő új felismerések azzal kecsegtetnek, hogy megoldható lesz a rosszindulatú daganatsejtek szelektív elpusztítása.

A szakemberek és a betegek is nagyon sokat várnak az új daganatellenes gyógyszerektől, amelyek az eddigi kemoterápiás szerekkel ellentétben sokkal célzottabban hatnak, s belátható időn belül gyökeres változást hozhatnak a rák elleni küzdelemben.

Tegyük fel, hogy már megoldották olyan antitestek előállítását, amelyek az adott rosszindulatú elváltozásféleség sejtjeit felismerik, csak azokhoz kapcsolódnak, egészséges sejtekhez nem. Ugyancsak feltételezzük, hogy rendelkezésre állnak a megfelelő gyógyszerek, azok a vegyületek, amelyek elpusztítják a rosszindulatú sejteket. Ezután jönnek a fizikusok, akik először is becsomagolják a hatóanyagot. A hatóanyag kb. 1 mikrométer méretű adagját műanyag gömbbel veszik körül. A gömb külső falára aranyszemcsék kerülnek, ezek átmérője mindössze 6 nanométer. (A mikrométer a méter milliomod, a nanométer pedig milliárdod része.) Az aranybevonatra újabb műanyagréteget visznek fel. Erre kerül a legkülső réteg, amely a daganatsejtek felismerésére képes antitestekből áll. A véráramba került gömböcskék a tumorspecifikus antitestek segítségével felhalmozódnak a daganatban.

Ha kellően sok hatóanyagtartalmú gömböcske gyűlt össze a daganatszövetben, akkor jöhet a második lépés, a hatóanyag kiszabadítása a többrétegű csomagolásból. A testszövetet a közeli infravörös tartományban sugárzó lézerrel világítják meg rövid időre, ennek hatására a parányi aranygömböcskék megolvadnak, és a hatóanyag kiszabadul. A kutatók olyan hullámhosszat választottak, amelyet az arany erősen elnyel, tehát az elnyelt energia hatására gyorsan felhevül. Az arany normál körülmények között 1064 Celsius-fokon olvad, a nanoszemcsék azonban sokkal alacsonyabb hőmérsékleten, már 6-800 fok körül megolvadnak. A mindössze 10 nanoszekundum hosszú lézerimpulzus olyan rövid, hogy nem károsítja a hatóanyagot, ezt már kísérletekkel igazolták. A közeli infravörös hullámhosszú lézersugár mindössze néhány milliméter mélyen képes behatolni a testszövetbe. Ez a megoldás tehát akkor alkalmazható, ha az elpusztítandó szövetek a bőr alatt vannak, vagy olyan helyen, ahova endoszkóppal bejuttatható a lézerfény.

Dr. Schneider Tamásnak, az Országos Onkológiai Intézet főorvosának tetszik az ötlet, de kicsit bonyolultnak tartja. Reményei szerint egyszerűbben is megoldható lesz a hatóanyagnak a daganatsejtekhez juttatása, nem kell majd ehhez aranyat olvasztani. Schneider főorvos emlékeztetett arra, hogy már ma is vannak forgalomban olyan gyógyszerek, amelyekben daganatspecifikus antitesthez kötnek radioaktív izotópot, tehát a hatóanyagot közvetlenül a daganatsejthez tudják eljuttatni. A következő években várhatóan több, hasonló megoldást dolgoznak majd ki.

Az arany nanogömböcskés kísérletek egyelőre annyira kezdeti szakaszban vannak, hogy állatkísérleteket is évek multával terveznek. A következő cél a gömböcskék további miniatürizálása: 1 mikrométer helyett csak néhány száz nanométer átmérőjű hatóanyagot szeretnének becsomagolni. Az Advanced Materials c. folyóiratban közölt szellemes megoldás legnagyobb erényének azt tartják, hogy úgy nyitják ki fénnyel a kapszulákat, hogy eközben a környező szövetek nem károsodnak.

forrás: origo.hu 2005. 03. 23.