Vadon termett gombák
A kedvező időjárás következtében már május közepén megjelentek, most pedig már tömegesen fordulnak elő szinte az egész ország rétjein, erdeiben az ehető és a mérgező gombák is. Aki szeret gombászni, és szereti a gombából készült ételeket, az június hónapban (de egészen őszig is) sok ízletes ételt készíthet - de csak akkor, ha betartotta a gombászás életmentő alapszabályait...

A gomba nélkülözhetetlen, igen fontos táplálékunk, hiszen fehérjetartalma különösen jelentős. A gombák fehérjeanyaga teljes értékű fehérje, vagyis a húsfélékhez hasonlóan tartalmazza mindazokat az aminosavakat, amelyekből az emberi szervezet felépítheti a saját fehérjeanyagát. A gombák vitamintartalma elenyésző. Nedvességtartalmuk 88-94% között mozog.

Június elejével keződik az igazi gomba-szezon. Olcsó élelmiszer, főleg akkor, ha magunk gyűjtöttük be és készítettük el (miután természetesen bevizsgáltattuk a gombaszakértővel. A szerk.).

Érdemes a piacon is gondolkodóba esni, húst vegyünk -e vagy gombát, ugyanis árban nagy a különbség, a gomba jóval olcsóbb, de legalább olyan egészséges, főképp fehérjetartalmát tekintve.

Megfontolandó intelmek

- Utcai árusoktól soha ne vásároljunk gombát, mert komoly bajunk lehet a be nem vizsgált áru fogyasztásából. A piacon vásárolt gombák veszélytelenek, mert azokat csak szakellenőri bevizsgálás után lehet árusítani.

 

- Gyűjtött gombák esetében is különösen legyünk óvatosak. Azokon a településeken, ahol van szakértő vagy szakellenőr, feltétlenül keressük fel őket, és az általunk kétesnek ítélt gombát vizsgáltassuk be.

- Érdemes már előre tájékozódni arról, hogy gombászás után hová vihetjük ellenőrizetetni a "zsákmányt". Ahol nincs szakértő, ott a szerzeményünket a gombákat igen jól ismerő gyűjtőnek mutassuk meg Ugyanis aki nem ért különösen jól ezekhez a többnyire különösen ízletes, de nem ritkán mérgező növényekhez, és elbízva magát ellenőriztetés nélkül elfogyasztja a saját gyűjtésű gombákból készített vacsoráját, akár azzal is számolhat, hogy az utolsót vette magához...

A jó gombától is rosszul lehetünk, ha abból egyszerre sokat fogyasztottunk. Súlyosan megbetegszünk akkor is, ha egyes fajok (például a tintagombák) fogyasztása előtt, közben vagy utána szeszes italt iszunk.

Nagyon téved az a gyűjtő, aki azt mondja, hogy csak ötféle gombát gyűjt, mert ezt jól ismeri - ezek: galambgomba, vargánya, szegfűgomba (közismerten csibelábgomba), csiperke (helytelenül sampinyon), rókagomba vagy nyúlgomba (vagy csak egyszerűen sárgagomba).

A galambgombának megközelítőleg kétszáz faja van. Ebből igen sok faj ehető, de csak a zöldvaras és a kékhátú árusítható. A galambgombák sok mérgező fajjal téveszthetők össze, főleg gyakorlatlan gombászó esetében. Összetévesztették már a fehér vagy gyilkos galócával, holott ezeknek burokmaradványuk, tehát gallérjuk és hatalmas bocskoruk van. Ilyen galambgomba nincs!

A tinóruak rendjébe tartozik a vargánya, de abból csak egy faj (lehet nyári vagy őszi), a többi mind tinóruféle. Ezt nem sokan tudják. A vargányát összetéveszthetik a farkas vagy sátán tinóruval, amelyek törésre-vágásra erősen kékülnek-feketednek. Ezek súlyosan mérgezők! Szintén törésre színeződnek az érdesnyelű vagy a nemezes tinóruak, mégis ehető gombák. Az utóbbit közismerten csikóvargányának is nevezik. Kevesen tudják, hogy ehető.

A szegfűgombával egy időben van jelen a parlagi tölcsérgomba is, vigyázzunk, mert ez utóbbi a gyilkos galóca méreganyagát (amatoxin) tartalmazza, mely halálos. A csiperkéknek is igen sok faja létezik, van köztük ehető, de mérgező faj is. Az a csiperke, amelyik nyomásra sárgul, nem ehető (ezek főleg réten fordulnak elő).

A rókagombáknak két ehető faja van: sötétebb sárga, vékonyabb tönkkel, de nem lefutó lemezekkel, hanem erekkel. A másik vastagabb szárral, világosabb színnel. A megjelenésük a talaj és az aljnövényzet függvényében változik. A rókagomba finom, ehető gomba, de aki nem jól ismeri, könnyen összetévesztheti a világító tölcsérgombával, ez pedig halálosan mérgező is lehet.

Az őzlábgombáknak is több súlyosan mérgező fajuk van. Éppen ezért, aki nem ismeri jól őket, ne gyűjtse, holott a nagy őzlábgomba ehető, árusítható, de csak 6 centiméter kalapátmérő felett!

Ne bízzuk magunkat csak a könyvre, a fotókra, mert az éghajlat függvényében a gombák alakja, színe változó! Más a színe ugyanannak a vargányának a Bakonyban, és más a Mecsekben vagy a somogyi erdőkben.

Kosárba gyűjtsük a gombákat, a levéltől, homoktól, földtől megtisztítva, fajonként elkülönítve. Kukacos gombát szárítani sem szabad! (Kukacos a gomba, ha a hosszirányú keresztmetszetben három lyuknál több van.)

Az ehető gombákat elkészítés előtt soha ne forrázzuk, csak folyóvízzel többször mossuk le. Az elkészített gombaételünket a hűtőben 24 órán túl ne tároljuk! Ha gombafogyasztás után panaszunk van, haladéktalanul forduljunk orvoshoz!

Németh István
gombaszakértő