És valljuk be, maguk az orvosok sem figyelnek rá eléggé: " majd kinövi" mondják, vagy gyógyszeres kezeléssel kísérleteznek, ahelyett, hogy az enurezisnek a lelki problémáival foglalkoznának. Az ágybavizel? (enuretikus) gyerek gátlásos lesz, adaptációs zavarokkal küzd, gyakran társtalan, hisz nem mer elmenni táborba és olyan közösségbe, ahol éppen a folyamatos együttlét kapcsán tanulhatná meg a min?ségi interperszonális kapcsolatokat. Persze sokszor megaláztatásnak és gúnyolódásnak is ki vannak téve ezek a gyerekek. 

Aztán el?bb-utóbb mindenki kontinensé válik, megtanulja szabályozni ingereit, de addigra már esetleg sokkal nehezebben múló lelki sérüléseket szenved. Kés?bb a feln?tt kor többnyire mentes ett?l a problémától, bár külföldi felmérések (Svédország) azt mutatják, hogy 20-75 éves kor között mintegy 8%-ban fordul el? kisebb-nagyobb mértékben. Mikor lehet egyáltalán betegségr?l beszélni. Meddig tünet és mikor betegség az inkontinencia? Az International Continence Society (ICS) azaz a Nemzetközi Kontinencia Társaság megfogalmazta, hogy mikor beszélünk betegségr?l.

Azaz : �A vizeletinkontinencia önmagában még nem betegség, csupán egy tünet. Betegséggé akkor lesz, ha az akaratlan vizelet-elcsepegés szociális, vagy higiénés gonddá válik." Ez a megfogalmazás ritka a maga nemében - ellentétben egyik-másik orvosi definiciótól - mert a beteg szubjektív érzéseit is figyelembe veszi, nem pedig a vizsgáló módszerekkel kideríthet? állapotot. Mindenkinek a saját életének min?ségét teszi a betegként való értékelés szempontjaiból fontosnak. És ez való és életszer?, mert beláthatjuk, hogy egy 25 éves lány tarthatatlannak tartja azt, ha nevetés, vagy tüsszentés közben elcseppen a vizelete, míg egy 65-70 éves hölgy nem biztos, hogy ugyanolyan elkeseredetten veszi azt tudomásul.

Ezért minden egyes beteg esetén fel kell mérni a fennálló szubjektív kellemetlenségeket és ennek megfelel? terápiáról kell gondoskodni. Kétségtelen, hogy a vizelet-elcsepegés n?kön sokkal gyakoribb, mint férfiakon, és minél id?sebb valaki, annál gyakrabban lép fel. Lehetséges, hogy azért nagy a nemek közötti különbség, mert a férfiak még szégyenl?sebben takargatják kellemetlen tüneteiket és talán fel sem figyelnek arra, hogy a vizelés befejeztével még egy-két csepp a nadrágba ürül.Fel kellene hagynunk azzal a szégyenl?séggel, amivel kezeljük ezt a kérdést.

Már csak azért is, mert igen kifinomult eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy tüneteink mellett teljes életet élhessünk.Az inkontinenciák nagy része kezelhet?, orvosolható, esetleg m?téttel megoldható. Vannak azonban olyan maradandó vizeletcsepegési problémák, ahol segédeszközt kell igénybe venni. Szerencsére, ezek is b?ven fellelhet?k. És itt most els?sorban a felszívó rendszerek, ( pelenka, betét stb.) gondolok.Fontos, hogy a segédeszköz megfeleljen a betegség súlyosságának, és hogy a beteg alkatához és méreteihez passzoljon.

Bizonyos segédeszközöket az Egészségbiztosítási Pénztár is támogat. Más esetekben a min?ség pénztárcánk függvénye, de még a legolcsóbb segédeszköz is alkalmas a kellemetlen panaszok kiküszöbölésére. 

Dr.Veér András
Az Inko Klub
Egyesületszakmai f?védnöke