Sosem adom fel! – Beszélgetés Verrasztó Dáviddal

1673

Majd Evelyn is elolvassa – mondta rögtön Verrasztó Dávid arra a megjegyzésemre, hogy megjelenés előtt még visszaküldöm az interjút jóváhagyásra. Ebben a mondatban minden benne volt. A testvéri szeretet, az egymással való törődés, a kölcsönös segítés, a női lélek alkalmassága erre a feladatra. De benne volt a családi nevelés, az összetartozás. Hisz az interjú nem Evelynről, hanem Dávidról szól, de a testvér, a család véleménye is nagyon fontos.

Névjegy

Verrasztó Dávid világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok magyar úszó. Testvérhúga Verrasztó Evelyn, édesanyja Gyúró Mónika úszó, édesapja, Verrasztó Zoltán olimpiai ezüstérmes úszó. 2003-ban az Európai ifjúsági olimpiai fesztiválon szerzett két aranyéremmel indult a pályafutása. Idén Londonban az Európa-bajnokságon pedig aranyérmet nyert. A különböző években megannyi munka, felkészülés és érmek.


  • Mit szeretsz az úszásban?

Az edzéseket szeretem, a versenyek közül van, amelyik jó, van amelyiket nem kedvelem annyira.

  • Szerinted a befektetett energiád arányban van az elért eredményekkel?

Nem. Mi nagyon sokat dolgozunk, és nem mindig látszik a sok munka, mert sokkal többet dolgoztam, mint amennyit elértem. Szerintem ez még nincs arányban.

  • Ennek mi az oka?

Nem tudjuk, sok úszónál előfordul ilyen és nem mindig van rá válasz és nem is biztos, hogy megtaláljuk. Ez egy ilyen sport, nehéz. Nem mindig jön ki az, amit beletesz az ember.

  • Nem keserít el?

De, sokszor volt rossz évünk, de igazából mindig mentünk tovább, és ha volt jó, az mindig erőt adott, hogy azért mégis megéri csinálni. Mindig többet éreztem magamban akkor is, amikor rosszul sikerült. És ha már ennyi évet beletettem, akkor már nem fogom abbahagyni, csak azért, mert éppen valami nem jött ki jól.

  • Bízol önmagadban?

Muszáj, és megyünk tovább. Az utóbbi 4 év majdnem mindenhol jó volt, egyre kisebbek voltak a hibák.

  • Érdekes, hogy többes szám első személyben fogalmazol.

Mert ez egy csapatmunka, itt nemcsak én vagyok, együtt dolgozunk az edzővel.

  • A testvéreddel együtt úsztok mind a ketten. Ez motivációt jelent vagy féltékenység is van benne?

Egyáltalán nincs féltékenység köztünk, együtt megyünk minden versenyre, az edzésre. Igazából az lenne a jó, ha lenne olyan év, ami mindkettőnknek egyszerre sikerülne. Ezt még nagyon várjuk.

  • Pszichésen tudtok egymásnak segíteni? Kihúzzátok egymást a gödörből?

Ezt sajnos mindenkinek magának kell megoldania, hiába mondok én bármit, ha Evelyn ezt nem tudja magáévá tenni, akkor az nem ér semmit, és persze fordítva, de próbálkozunk.

  • Azt kell tenned, amit az edző mond vagy azért neked is van beleszólásod?

Ez közös munka. Rám is kell hallgatni, mert azért nekem kell úsznom, én vagyok a vízben. Próbáljuk ezt összehangolni. Pl. volt másfél hét, amikor mozogni nem tudtam, olyan fáradt voltam. És akkor tök mindegy, hogy mit mond az edző, meg mit érzek én, amikor nem mennek a dolgok. Akkor kell igazán okosnak lenni, kilábalni a rosszabb helyzetből. Nem lehet minden nap tökéletes. Minden edzés után megbeszéljük, mi volt a baj. Jó volt-e így, ő mit gondol, én mit. Az a legjobb, ha ez egyezik.

  • A versenyen számít a szaktudás, a fizikai, a mentális felkészülés.

A nagyversenyek mentálisan nagyon fontosak. Kisversenyen majdnem mindenki tud jó időt produkálni, de egy világverseny, az teljesen más. Ott nem lehet javítani. Itt egy nap van, esetleg egy hét, amikor mindenkinek oda kell állnia, nincs több lehetőség csak 4 év múlva, mint az olimpián vagy 2 év múlva, mint a VB-n vagy az EB-n. Itt egy hét alatt eldől minden, igazából ez a nehéz. Itt nincs második lehetőség, az nap kell bizonyítani.

  • Volt már olyan gondolatod, hogy abbahagyod?

Nem, szerencsére még nem volt. Azért is csinálom, mert ha eszembe jutna, akkor valószínűleg már nem tudnék ezzel felkelni. Persze van olyan, hogy nem vagyok olyan motivált. Olyan is van, amikor minden a helyén van. Akkor úgy érzem, hogy lehet egy napot pihenni, ez belefér. Amikor nem mennek a dolgok, akkor jobban akarom csinálni, ki akarom javítani, akkor nem vagyok alulmotivált. Olyat még nem éreztem, hogy rosszul ment volna és azt nem akartam volna kijavítani. Nem szeretem a rossz napokat. Ha van egy rossz edzés, azon ki tudok bukni. Ha valami gubanc van, azt nem szeretem.

  • Mi az a gubanc?

Ha bármit csinálok, és nem jön össze.

  • És azt hogy próbálod kijavítani?

Ezek a nehéz dolgok, kitalálni, hogy hol hibáztam. Vagy pihennem kell vagy többet dolgozni, ezt nehéz eltalálni.

  • Változtak az edzésmódszerek a régiekhez képest?

A módszer nem változott csak régen valaki tudta, ha itt van az uszodában napi 6 – 7 órát, akkor tuti érmes lesz. Manapság ez már nem így megy. Nem attól függ, hogy megcsinálod a munkát és akkor tuti jó lesz. Nem ilyen egyértelmű. Ez nagyon profi sportág lett. Ebben minden, akár a kikapcsolódás is benne van. Ha nagyon besokal az ember, az nem biztos, hogy jó, mert a versenyen az vissza fog ütni. Azt nem mondom, hogy minden hétvégén járunk bulizni, de havonta egyszer „kötelező”, hogy kieresszük a gőzt, nehogy besokaljunk. Az edzőtábort is mi 3 hétre leszabályoztuk. Annál többet értelmesen nem tudnánk végigcsinálni. Meghúztunk egy határt.

  • A cél szentesíti az eszközt? Tehát eredményt elérni bármi áron vagy azért nem? Csak tisztességesen. Gondolok itt doppingra.

Ez egy sport. Ennek arról kellene szólnia, hogy ki az okosabb vagy ki edz keményebben vagy ki figyel oda a technikájára. Manapság a sportnak egy része sajnos nem erről szól. Ez szomorú. Bennem eddig még nem csalódtak és nem is fognak. Erkölcsileg ez nekem nem fér bele. Ha én így leszek negyedik és bárki csalva lesz előttem az első három helyen, akkor ez van. Nekem ez így éri meg és eddig is ehhez tartottam magamat. Az számítson, hogy ki az okosabb, ki táplálkozik jobban, ki szedi jobban a táplálék kiegészítőt, amit lehet. Ez egy nehéz kérdés, meg pénz. Mert itt szerepet játszik a pénz, de minden sportolónak magának kell eldönteni, hogy mi fér bele. Szerencsére eddig is oda tudtam érni e nélkül, próbálok most is.

  • Hogy jellemeznéd magad, mint úszó, és mint magánember?

Mindig arra voltam büszke, hogy kitartó vagyok, hogy sosem adtam fel. Lehet, hogy néha konok vagyok és megyek a saját fejem után, de elég kitartó vagyok abban, amihez hozzákezdek. A hobbijaimat is ugyanolyan lelkesedéssel csinálom, mint a munkámat.

  • Mi a hobbid?

Az autósport, a főzés, a legújabb hobbim a kávé.

  • Mire gondolsz, amikor mész ki a rajtkőhöz?

Az a legjobb, ha nem gondolok semmire.

  • Meg tudod ezt tenni?

Igen, volt már rá példa. Eleve nem is szeretek úgy elutazni versenyre, ha vannak problémáim itthon vagy valamit nem intéztem el. Akkor az már nem jó. Az ott biztosan elő fog jönni. Így már nem is akarok elutazni. Az EB előtt volt egy kis sérülésem, az benne volt a fejemben. Így is nyertem, de lehet, hogy jobb időt tudtam volna úszni. Az EB az egy szétesett nap volt nekem.

  • De még egy ilyen szétesett napból is ezt hoztad ki?

Igen, nyertem, annak örülök, de ott nem éreztem jól magam. Most voltunk Rómában, az sokkal jobb volt. Már majdnem azt mondom, hogy olyan, mint amit szerettem volna.

  • Ez mitől függ?

Minden számít. Eleget dolgozott-e az ember, olyan állapotban van-e, amilyenben kell, mentálisan össze van-e szedve. Egész héten csak arra koncentrált, akkor ússzon a leggyorsabban, amikor kell, ezek fontosak. Ráadásul előtte már egy héttel ott vagyunk, nem lehet nagyon szétszórni se magunkat, nem lehet bepipulni, nehéz ezt összehozni. Arról az egy napról szól az egész, de persze előtte az az X hónap is, amit készülünk rá, befolyásolja azokat a dolgokat.

  • És Rióig mi a feladat?

Szerintem itt már nem tudunk hozzátenni edzésben. Már ezzel kész vagyunk. Már csak jónak kell lenni, és mentálisan kell felkészülni. Kívánni kell azt a napot, amikor oda kell állni. Félve nem szeretnék oda menni. Eddig egy olimpia sem sikerült nekem, ettől így félhetne az ember, hogy ez se fog, de ezt kivételesen nem szeretném érezni. Ez mumus még nekem, úgyhogy jó lenne, ha ez megszűnne. Eddig a VB volt a mumus, de azt sikerült valahogy legyűrni 3. alkalomra. Az olimpia ebben az értelemben nehezebb, mert itt 12 év lenne a 3. alkalom, ez brutálisabb. Most az utolsó 4 hét kezdődött. Eddig ez a 2 nap szinte tökéletes volt, ha így megy tovább, akkor rossz nem lehet.

  • Apukád szokott tanácsot adni?

Hát persze.

  • Azért benned van, hogy “legyőzni őt”?

Ez a másik mumus, azért ő mégis csak olimpiai ezüstérmes. Ő az edző, ő a főnökön, ő az apám, nálunk ez nagy katyvasz, sok konfliktusunk volt emiatt. Ez nehéz. Ma már nagyon más a sport, mint az ő idejükben. Mi 15 másodperccel gyorsabban úszunk, mint ők. Nem azt jelenti, hogy levon valamit az ő értékeikből, de ma már ez sem elég. Nagyon sűrű lett a mezőny, ugyanúgy lehet bárki 8. és 1. vagy fordítva, egy rossz napon. És a nyolcadikat már félszemmel nézik itthon.

  • Ez a magyarokban nagyon rossz tulajdonság. Az a világon a 8. ember, és egyáltalán az olimpiára kijutni, az is nagyon szép eredmény. Miért nem tudunk ennek is örülni? Egy kis idő még van Rióig és reméljük, hogy nagyon jó eredményeid lesznek, mert megérdemled ezt ennyi év munka után.

Igen, én is ezt várom. Igazából ez hiányzik még a gyűjteményemből. Bűszke vagyok, hogy kimehetek és mindent megteszek a sikerért.

Sok sikert Evelynnek és Dávidnak! Drukkolunk.

 

Dr. Szarvasházi Judit
főszerkesztő, gyógyszerész