Szerelem – szerelem – szerelem

2309

A szerelem mulandó, a szeretet örök. Így van ez? Nagyjából így. Jól van ez így? Ki-ki döntse el magában!

Mit is jelent számomra ez a szó?

A szerelem: nemiséggel átitatott szeretet, ragaszkodás. A nemiség alatt itt most nem pusztán és nem is elsősorban a nemi együttlétet kell érteni, hanem mindazt a sok-sok tényezőt, tulajdonságot, ami férfivá – férfiassá – tesz egy férfit, s nővé – nőiessé – egy nőt.

 

Szeretet – szerelem

  • nemiség

Érdemes azon elgondolkodni, vajon a két érzés – a szerelem és a szeretet – egyezősége vagy különbsége nagyobb-e. Az egyezőség abban van, hogy vonzódom a szeretett személyhez, ő számomra igen-igen fontos. A különbözőségek? Azok sokan vannak. Itt van rögtön a nemiség kérdése, amit már említettem. Igazi szerelem nem létezik a nemi egyesülésre való törekvés nélkül, de annál éppen a szeretettel több, így hát sokkal több.

  • az érzelem hőfoka

Gyakran a “szerelmi élet” alatt csupán a nemi viselkedést szokták érteni. Polcomon egy könyv – “Szerelmi élet az állatvilágban” címmel. De hiszen ez a fából vaskarika! Szeretetre, szerelemre csak az ember képes. Sokkal szerencsésebb lett volna például ez a cím: “Párzási szokások az állatvilágban”.Egy másik különbség a szeretet és a szerelem között az érzelem hőfoka. Lehet valakit nagyon szeretni szeretettel, de a szerelem általában hevesebb, égetőbb.

  • a szerelem elvakít?

Szokás azt mondani, hogy a szerelem elvakít. A szeretet nem? Dehogynem! A szeretett személy hibáit nem vesszük, nem akarjuk észrevenni, de ha látjuk is, mindig találunk valami mentséget, magyarázatot. De mennyivel inkább így van ez szerelmünkkel kapcsolatban!

 

A szerelem kizáró érzelem

A szerelem mulandó, a szeretet örök. Így van ez? Nagyjából így. Jól van ez így? Ki-ki döntse el magában. Miért múlik el a szerelem? Talán azért, mert olyan hőfokon égni, mint ahogy a szerelemben égünk, nem lehet sokáig. Jó is, hogy a szerelem elmúlik, mert igen ritka eset, hogy az első – gyermeki, ifjonti – szerelemből holtig tartó igazi kapcsolat alakuljon ki. Csak a szerelem elmúltával válik lehetségessé, hogy nyitottak legyünk egy új szerelmi kapcsolatra, mert a szerelem – ellentétben a szeretettel – kizáró érzelem. Igen sok embert szerethetünk, de szerelmesek egy időben csak egyvalakibe lehetünk. Aki – egyszerre – többel próbálkozik, menthetetlenül és fájdalmasan elbukik, vagy csak szerelmet hazudik – saját magának is – szerelmeseinek is. Persze lehet valakinek több kapcsolata is egyszerre, csakhogy ez nem szerelem, legföljebb afféle. Akkor hát mi? Enyelgés, évődés, érzelmi játék, próbálkozás vagy más egyéb, de nem szerelem.

A szerelem kizárólagossága az oka a féltékenységnek, ami oly sok fájdalmat okoz és gyakran tragédiához vezet. A szerelem nemcsak úgy tud elmúlni, hogy kihűl, elhal, ürességet hagyva maga után, hanem úgy is, hogy megcsendesedik és tartós, mély, egymásért élő szeretetté változik. Baj ez? Szégyellni- vagy sajnálnivaló? Nem!

Az előbb már írtam, hogy a lobogó szerelem hőfokát nem bírjuk hosszú ideig. De az ebből induló, erre támaszkodó, bensőséges megnyugodott szeretet évtizedekig eltarthat, és hál´ istennek, sokszor el is tart. Amit veszít a hőfok csökkenésén, mással kárpótolja: a kölcsönös megbecsüléssel, az együtt teljesített feladatok örömével, az egymásért hozott kisebb-nagyobb áldozatok összekovácsoló erejével, az együtt töltött évek – élet – ajándékával. S ha csak lehet: gyermekekkel.

Kitart-e a házastársi szeretetté szelídült és erősödött szerelem az élet végéig? Rajtunk múlik!

 

A szerelem igenis életünk végéig tart!

Sok itt a “ha”, de nem teljesíthetetlenül sok. Ha elég erős a szerelem, ha nem csak a másik meghódítására és birtoklására irányul a vágyunk, ha eléggé ismerjük és elismerjük egymást, ha vállaljuk – nemcsak elviseljük – az (együtt)élés terheit, ha felismerjük saját magunk és társunk változásait az évek folyamán, és ezt el is tudjuk fogadni, akkor bízhatunk benne, hogy a szerelem igenis életünk végéig eltart.


A szerelem alapja: a bizalom

És még egy nagyon fontos dolog: a bizalom. Ahhoz, hogy a kapcsolat tartós és teherbíró legyen, feltétlenül meg kell bíznunk a társunkban. Ha kételkedünk abban, amit mond, amit ígér, amit állít, akkor hiányzik az a biztos alap, amire építkezhetünk. Akkor nincs menedék, egy társ, egy másik fél. (Milyen kifejező a magyar nyelv: feleség – kár, hogy a férjre nincs hasonló szavunk.) A bizalmat a kapcsolat elején kell megteremteni, s egy életen át kell ápolni.

 

A szerelmet is tanulni kell

Ahogy a szeretetet, úgy a szerelmet is “tanulni” kell. Ez a tanulás nem mindig kellemes – nemritkán kínos csalódások, nehéz gyötrődések várnak a “tanulóra”. Ezt az időszakot hívták régebben udvarlásnak, manapság inkább együttjárásnak – azt hiszem, ez mindegy.

A lényeg az, hogy ebben az időben kell kipróbálni azt, hogy az egymáshoz vonzódás mennyire komoly, hogy a szerelmesek képesek-e egymáshoz igazodni anélkül, hogy egyéniségüket föladnák, hogy tudnak-e igazán kapcsolódni a másikhoz: hogy igazán összetartozók-e.
A válasz nem mindig egyszerű, de a kérdések nem kerülhetők meg. Pontosabban: megkerülhetők, de azok a párok, amelyek megkerülik, nagy árat fizetnek ezért.

 

A szerelem az élet nagy ajándéka. Megérdemli, hogy ápoljuk, építsük, gondozzuk, hogy minél többünk számára egy egész életre szóló hajlék legyen.


dr. Füzéki Bálint
pszichiáter