Turista tűsarkúban – a vízhólyag helyes kezeléséről

886

Néha elhűlve nézem a csinos turistanőket: tűsarkú topánkában indulnak várost nézni, egyensúlyoznak a várromok kövein vagy lépcsőt másznak, hogy élvezzék a toronyból eléjük táruló kilátást. Szerintem – egyik-másik arcából ítélve – már nem is tudnak a látnivalókra gondolni, mert a lábuk totálisan kikészült.

A láb viszi az embert mindenhová – még az autóig is. Mivel a turistacentrumokban a parkolás vagy elviselhetetlenül drága, vagy nem is lehetséges, a látványosságokat gyalog kell bejárni. És akkor még nem is beszéltem a túrázásról, hegymászásról. A láb és a térd az emberi test egyik legösszetettebb része. Számtalan kis izom és csontocska finom összjátéka szükséges ahhoz, hogy az ember az egyensúlyát megtartsa, és minden felületen biztosan járjon – mindemellett ezeknek a testrészeknek kell viselniük a test súlyát. Nem véletlen, hogy az utazót ért legnagyobb egészségi probléma a láb sérülése. Ha ez bekövetkezik, egyszerűen nem lehet folytatni az utat.

Okos dolog a gyakorlott turistáktól tanulni: hosszú útra kényelmes, már kitaposott cipőben, vagy jól kipróbált bakancsban indulnak csak útnak. Gondosan figyelnek a megválasztott zoknira is: ez ne szorítson, de jól feküdjön rá a lábfejre és a sarokra. A zokni anyaga sem mindegy: ha műszálas, gombásodást okozhat, ha pamut, akkor nedvszívó, de könnyen nyúlik. Legjobb a sportboltokban kapható ún. varrás nélküli futózoknit viselni. Az utazónak célszerű tartalék cipőt is vinni.

Lábgombásodás

 

A befülledt, izzadt láb a felpuhult bőrrel ideális táptalaj a gombák számára. A lábgomba (nevezik atlétalábnak is) a lábujjak között kezdődik, a bőr nyirkos fehérré válik, majd pikkelyesen hámlani kezd, megrepedezik. Mindezt égő, viszkető érzés kíséri és intenzív kellemetlen szag.

Sajnos, a közös fürdőkben, strandokon a mezítláb járók könnyen fertőződnek. Ha a láb gondos ápolása és szárazon tartása ellenére is kezdődő gombásodást észlel, a gyógyszertárakban vény nélkül kapható számtalan gombaölő szert tartalmazó krém, melyet csak éjszakára kell vékonyan az érintett testrészre felkenni.

 

Vízhólyag

A vízhólyag kialakulása az egyik leggyakoribb lábprobléma: oka a rosszul megválasztott cipő és a begyűrődött zokni. Az állandó nyomásnak és dörzsölésnek kitett bőrfelületen a hámréteg elválik az irharétegtől, és közéjük szövet közötti folyadék (savó) áramlik. Az eredmény az átlátszó folyadékkal teli hólyag. Ha kis vérerek is sérülnek, akkor vérhólyag keletkezik, ami lényegét tekintve ugyanaz, mint a vízhólyag, csak ijesztőbben fest.

A vízhólyagok kezelésénél van „felszúrás” és „hagyd békén” párti álláspont. Mint mindig, itt is a józan középút az iránymutató: ha kisebb, fájdalmat nem okozó vízhólyagról van szó, akkor legokosabb a körülötte lévő bőrt fertőtlenítő folyadékkal bekenni, majd a hólyag fölé steril fedőlapot, vagy kis gézlapot tenni. Ha nagyobb a hólyag, és folytatni kell az utat – minden rosszallás ellenére – a hólyagot fel lehet szúrni. Ez valójában fájdalmat csillapít és menetkésszé válik a láb.

 

A vízhólyag felszúrása

  • Gondosan fertőtlenítse a bőrt a vízhólyag környékén.
  • A vízhólyagot kizárólag steril injekcióstűvel, (ha az nincs, egy láng felett átizzított varrótűvel) szúrja fel.
  • Laposan szúrjon a hólyag oldalába, és steril gézlappal a hólyagot nyomva préselje ki tartalmát.
  • A hólyag feletti, ráncos bőrt nem szükséges eltávolítani, de ha zavarja, akkor steril körülmények között (csipesz, olló) tegye azt.
  • Újabb fertőtlenítés után tegyen steril gézlapot a sebre és ragassza le.
  • A vízhólyagos területet kímélje, ha lehet.
  • A seb naponkénti steril újrakötözése és fertőtlenítése megakadályozza a nyílt seb elfertőződését.
  • Ha láz jelentkezik, vagy egyre duzzadó, piros vizenyőt észlel a seb körül, orvosi ellátásra van szükség!

 

Felkai Péter: Zsebdoktor utazóknak című megjelent könyvéből

 

A könyvről bővebben ITT olvashat!