A Parkinson-kór

A Parkinson-kór diagnosztizálása

Fiatalabb betegeknél a Parkinson-kór igen nehezen diagnosztizálható, különösen olyankor, amikor a jellegzetes korai panaszok nem jelentkeznek a betegség elején. Ilyenkor komoly segítséget jelent egy korszerű diagnosztikai eszköz, az úgynevezett pozitron-emissziós tomográf, amely révén kimutatható a csökkent agyi dopaminképződés. Kétes esetekben az említett műszerrel kapott diagnózis az orvos számára egyértelműen megerősíti a Parkinson-kór fennállását.

A pozitron-emissziós tomográfot többnyire a nehezen tisztázható, kétes esetek diagnosztizálására használják. A betegség többnyire egy alapos klinikai vizsgálat segítségével megállapítható - vagy kizárható.

Nem gyógyítható, de a rosszabbodás lassítható

A Parkinson-kór ma még sajnos nem gyógyítható, de a helyes gyógyszerbeállítás segítségével a szimptómák jelentősen enyhíthetők, illetve a gyógyszerezéssel megállítható, de legalábbis nagyban késleltethető az élet minőségének romlása. A gyógyszerszedésen felül a kezelést rendszeres fizikoterápiával kell kiegészíteni. Ide tartozik a víz alatti torna, a speciális gyógymasszázs, az egyéni vagy csoportos gyógytorna, illetve többféle elektrofiziológiás kezelés. Az életminőség javítását szolgálja a csoport- illetve beszédterápia is.

A Parkinson-kór nemcsak a beteg, de sok esetben a környezete számára is komoly megpróbáltatást jelent, ezért egyes külföldi szakklinikákon ma már különös gondot fordítanak mind a beteg, mind a hozzátartozók lelki gondozására. A sikeres kezelés fontos részét képezhetik azok a klinikán szervezett közös tánc- és énekfoglalkozások, melyek gondtalan, vidám órákat szereznek az érintetteknek. A beteg jó közérzetét segíti elő az is, ha az orvosok és az ápolók családias, a személyiséget, az egyént tiszteletben tartó, barátságos, jó légkört teremtenek a kórházban.

Galenus

születési rendellenesség