Fokozott mozgásigény, mozgáskésztetés a kisgyermekek normál fejlődési sajátossága. Ez semmiképp nem nevezhető hiperaktivitásnak. Hiperaktivitás alatt olyan fokozott, túlzott motoros aktivitást értünk, mely az adott gyermek fejlettségének nem megfelelő, mindennapi viselkedésének szembetűnő sajátossága. Ez lehet valamely gyermekpszichiátriai zavar (pl. depresszió, mánia, szorongás, pszichózis) tünete is.
A figyelemzavar-hiperaktivitás valóban létező jellegzetes tünetegyüttes. Olyan krónikus eltérés, melynek bizonyos tünetei, részjelenségei már 7 éves kor előtt szembetűnőek. A diagnózis felállításához a figyelmetlenség, a hiperaktivitás-impulzivitás tünetei közül kellő számú tünet együttes jelenléte szükséges, melyek az elmúlt fél évben jelentkeztek. A tünetek jelenléte kifejezett nehézségeket, konfliktusokat okoz a gyermek mindennapjaiban, például az iskolában, a kortársakkal való kapcsolatokban, a családban. A diagnózis fontos pillére, hogy a tünetek ne lehessenek magyarázhatók valamely más egészségi állapot, gyógyszerhatás, vagy egyéb gyermekpszichiátriai zavar tüneteként, következményeként.
A figyelemzavar-hiperaktivitás hátterének tisztázása napjainkban is folyik. Nagy számú vizsgálat zajlik szerte a világban, melyek egyre közelebb visznek a probléma gyökereihez. Család, iker és örökbefogadási vizsgálatok egyértelműen alátámasztják a genetikai hajlam jelentőségét.
Számos vizsgálat felhívja a figyelmet a magzati, csecsemő-kisdedkori fejlődés jelentőségére, de később egyre nagyobb szerepe van a pszichés és szociális tényezőknek.