Agyvérzés után nehéz az újrakezdés!

A stroke-on átesett beteg életminőségét befolyásoló tényezők

Stroke-ot követően a beteg motiváltsága és hozzáállása meghatározó az újabb stroke-esemény megelőzése szempontjából, mert az újabb agyi érkatasztrófa kockázata 10–15-ször nagyobb, mint a stroke-on még át nem esett emberé.

A stroke-ot elszenvedett beteg hozzáállása az állapotához, a betegségéhez jelentősen befolyásolja a stroke-esemény utáni életben maradás esélyeit, a betegség kimenetelét, illetve a hosszú távú kilátásokat. Ezért fontos, sőt felbecsülhetetlen a beteg társa, családja, akik erőt, figyelmet és optimizmust jelentenek. Azt tapasztaljuk, hogy azoknak a betegeknek, akiket a családjuk támogat, neurológiai tüneteik nagyobb mértékben javulnak és beilleszkedésük a társadalmi környezetbe harmonikusabb.

Nyilvánvalóan a családtagok helyzete csöppet sem könnyű, mert lelkiállapotukat és jövőképüket éppen az esemény súlyossága határozza meg. A korábbi írásokból kitűnt, hogy a stroke-eseményt túlélve a lábadozást követő rehabilitáció folyamata általában hosszú és nehéz időszak. A beteg részéről nap mint nap meg kell birkózni a megváltozott helyzettel, az elszigeteltséggel, a fizikai korláttal, ami folyamatosan türelmet és alkalmazkodást igényel. Tudjuk, hogy a beteg mobilizálását azonnal el kell kezdeni, mihelyt orvosi szempontból az lehetséges, hiszen a korai mobilizálás a szövődmények megelőzése révén csökkentheti a halálozást és elősegíti a funkcionális javulást.

Az önellátó napi aktivitás első lépései (pl. étkezés, fésülködés, öltözködés stb.) a jó általános állapot elérésekor elkezdhetők, mivel a kezdeti lépésektől függ, hogy később a beteg a mindennapi élettevékenységet mennyire végzi önállóan. A hozzátartozók aktív bevonása azért is nélkülözhetetlen, mert időt kell hagynunk annak a ténynek az elfogadására, hogy az esetlegesen mozgáskorlátozottá vált családtagot támogatniuk kell.

A segítő családtag jelenléte egyrészt motivációt jelent a beteg számára, másrészt a jelenlét alkalmával válik láthatóvá a hozzátartozó számára, hogy mire képes a beteg, ezáltal tervezhető meg a legjobb környezet a beteg hazatérésére. Mindez a gyógyító-ápoló személyzet és a családtagok részéről nagy körültekintést igényel.

Ha depresszió fenyeget

A depresszió a stroke utáni állapotban igen gyakori, az esetek 40–60%-ában lehet jellemző. A mozgás- vagy beszédzavar akadályozza a beteget mindennapi tevékenysége során és korábbi kedvteléseinek teljes feladására kényszerítheti. A keresőképesség elvesztése súlyos egzisztenciális gondokat eredményezhet. A családi és társadalmi szerepek elvesztése okozta lelki terhekkel való szembenézés és megbirkózás meghatározzák a beteg mindennapjait. A felsorolt tényezők bőségesen megmagyaráznák a hangulatzavart, de a stroke után kialakult depressziót az agyi károsodás is okozhatja. A felismert depressziót kezelni kell (korszerű gyógyszerekkel, valamint pszicho- és szocioterápiával), mert a hangulatzavar gátolja a sikeres rehabilitációt.

A hangulati állapot és a kommunikáció javítása szempontjából lényeges az ingergazdag, de megnyugtató környezet kialakítása, valamint az ezen körülmények között végzett rehabilitációs szemléletű szakszerű ápolás, ami a rehabilitáció eredményességének kulcskérdése. A jövőt, a beteg motivációját, amely aktivitásban, vagy passzivitásban nyilvánul meg, jelentősen befolyásolja a beteg személyisége és a szociális tényezők is. A remény táplál és további erőt ad mind a betegnek, mind a hozzátartozóknak, míg a reménytelenség jelentősen csökkenti a túlélés esélyeit.

A szellemi leépülés

A depresszión kívül jelentős problémát okoz a stroke-ot követő dementia, amelyben a szellemi leépülés alapja az az agykárosodás, amit a vérkeringési zavar hozott létre.

A szellemi hanyatlás a stroke-ot követően hetekkel, hónapokkal vagy évekkel később is kialakulhat. Szerencsére nem minden stroke-on átesett beteg lesz demens, de stroke-ot követően közel nyolcszoros kockázattal lehet számolni. A szellemi leépülés rontja a rehabilitációs lehetőségeket, valamint az életminőséget. A dementia gyógyszeres kezelésén kívül pszichoés szocioterápiás lehetőségek vannak. Tapasztalataink szerint a családtagokat nagyobb mértékben viselik meg a betegek szellemi hanyatlásából és pszichés zavaraiból adódó problémák, mint a stroke miatt kialakult testi tünetek.

Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a hozzátartozók nevelésén és oktatásán kívül a lelki gondozásra is időt kell szánni, hiszen a családtagoknak is meríteni kell valamiből és valahonnan az erőt, a derűt és a kitartást. A beteg motiváltsága és hozzáállása az újabb stroke-esemény megelőzése szempontjából is döntő, hiszen stroke-ot követően az újabb agyi érkatasztrófa kockázata 10–15-ször nagyobb, mint a stroke-on még át nem esett emberé. A gyógyszeres kezelésen túl a rizikófaktorok felszámolása céljából több életmódbeli változtatásra van szükség.

A stroke-on átesett betegek gondozását a stroke-ambulanciák végzik, de a háziorvosok szerepe is fontos. A stroke-kal foglalkozó neurológusok, a stroke-ambulanciák feladatai közé tartoznak a betegek, a környezetük, valamint a teljes lakosság oktatása és egészségnevelése.

Dr. Krisán István
Neurológia-stroke osztályvezető főorvos,
Réthy Pál Kórház, Békéscsaba

Vasziné Kovács Mária
Egyetemi ápoló, osztályvezető főnővér
Réthy Pál Kórház, Békéscsaba