A gyulladásos bélbetegségek

A gyulladás megindulásának, majd krónikussá válásának okára a mai napig nem tudnak magyarázatot adni a szakemberek. A gyulladásos bélbetegségek meghatározása – részben éppen az említett okok miatt – az elmúlt évtizedek alatt nem sokat változott. A tudomány fejlődése és a kutatások jelentős eredményei ellenére is azt mondjuk, hogy a genetikailag fogékony egyénben valamilyen környezeti tényező hatására gyulladásos folyamat indul meg, amely az immunrendszer működési zavarával társulva krónikussá válik.

Táplálkozás: kéntartalmú húsok, és sok zsír

A környezeti tényezők közül a táplálkozás szerepét célszerű kiemelni, mivel a táplálkozás valamilyen szerepet játszik a betegség kialakulásában. Az is fontos kérdés, hogy milyen befolyásoló tényezővel bír a táplálkozás a már kialakult betegség kezelésében. A megfigyelések leginkább arra irányultak, hogy a nagy mennyiségű zsírt tartalmazó ételek kockázati tényezővé válhatnak a már meglevő betegség aktivitásának kiváltásában. Egyes kutatások szerint a kéntartalmú húsok túlzott mértékű fogyasztása is kóroki tényezőként állhat a gyulladásos bélbetegségek hátterében, elsősorban a bélnyálkahártya toxikus károsodásának előidézésével. Az étrendi tényezők között felmerült mind a finomított szénhidrátok, mind a tehéntej kockázatnövelő szerepe is.

Crohn-betegség és colitis ulcerosa

A Crohn-betegség az emésztőrendszer bármely részét érintő, de leggyakrabban a terminális ileumot (csípőbél alsó szakaszát) és a vastagbelet támadó, a bélfal minden rétegére kiterjedő granulomatózus gyulladásos bélbetegség. A colitis ulcerosa pedig kizárólag a vastagbél nyálkahártyáját érinti. Az esetek mintegy 10%-ában a két bélbetegség között a diagnózis felállításakor nem lehet különbséget tenni.

Nem gyógyítható, de kezelhető

A szakemberek egyetértenek abban, hogy a táplálkozásnak legalább befolyásoló szerepet tulajdonító feltételezés logikus, ezért a dietoterápia nem elhanyagolható sem aktív, sem remisszióban lévő folyamatban.

Tápláltsági állapot és a betegség nyomonkövetése

Fontos szabály, hogy az étrend összetételét mindig az aktuális állapothoz, életmódhoz, egyéb szükségletekhez kell igazítani. A táplálkozásnak (táplálásnak, dietoterápiának) elsősorban Crohn-betegségben, de colitis ulcerosában is nagy szerepe van, hiszen a tápláltsági állapot a gyógyulást nagymértékben befolyásolja.

A célzott diéta lényege

• Az érzékeny bélszakasz kímélete.
• A megnövekedett energia- és tápanyagszükséglet kielégítése.
• A fennálló energia- és tápanyaghiány pótlása, malnutritio esetén annak enyhítése vagy megszüntetése, enterális vagy parenterális táplálás alkalmazása.
• A beteg kondíciójának, tápláltsági állapotának javítása.
• A betegség remissziójának elősegítése.

 

Milyen étrendje legyen a bélgyulladásos betegnek?

• Energiagazdag
• Fehérjegazdag
• Egyszerűcukor-mentes (csak erős hasmenés idején)
• Zsírszegény
• Tej-, illetve tejcukormentes (egyéni tolerancia függvénye, de az erős hasmenés idejére javasolt)
• Az élelmirost-bevitel stádiumtól függ. Akut stádiumban a rostbevitel korlátozása szükséges, nyugalmi periódusban – mindkét elváltozásban – vízoldékony élelmi rostokban gazdag, durva rostokban szegény az étrend
• Oxálsavszegény a hyperoxaluria és a következményes vesekőképződés miatt.
• Antioxidánsok (provitaminok, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek) szinten tartása.
• Probiotikumok fogyasztása.
• Gyógyteák kontrollált alkalmazása (gyógynövény hatóanyagok és mennyiség tekintetében egyaránt), elsősorban akut időszakban.
• A beteg tápláléktoleranciájának ismerete és figyelembevétele.
• A megnövekedett energia- és tápanyagigény miatt gyakori, kis mennyiségű étkezések (legalább naponta hatszori étkezés).
• Ha étvágytalanság és leromlott állapot miatt nem biztosítható a megfelelő táplálékbevitel, enterális vagy parenterális táplálás.
• Tünetmentes és tünetszegény időszakban minél kevesebb korlátozás alkalmazása, a változatosság és az egyéni ízlés figyelembevétele.
• A szükségletekhez igazodó nyersanyag-válogatás mellett a megfelelő konyhatechnikai eljárások alkalmazása.

Minden esetben jól feltárt, könnyen emészthető ételeket érdemes enni. Remisszió idején a lehető legkevesebb korlátozást érdemes betartani, kizárólag a panaszt okozó ételeket kell kerülni. Ez egyénenként nagyon változó, ezért magának a betegnek egyéni tűrőképessége alapján kell ismernie, hogy mit tud tünetmentesen elfogyasztani. Kezdetben az a leghelyesebb, ha táplálkozási naplót vezet a naponta elfogyasztott ételekről és az alkalmazott konyhatechnológiai műveletekről, amelyek, rendszeresen konzultálva a táplálkozási szakemberrel korrigálhatók a beteg szükségleteinek ismeretében.

 

Táplálkozással összefüggő rendellenességek gyakorisága Crohn-betegségben és colitis ulcerosában

	Crohn-betegség	Colitis ulcerosa
Soványság	70%	18–55%
Laktózintolerancia	30–40%	25–65%
Hypalbuminaemia	25–80%	0–10%
Anémia	25–85%	22–68%
Esszenciális zsírsavhiány	2–5%	0–2%
Kalciumhiány	20–60%	0–46%
Magnéziumhiány	30–68%	2–55%
Cinkhiány 42–92% 12–52%	42–92%	12–52%

 

Hullámzó lefolyás: étkezés gyulladás alatt

A krónikus, gyulladásos bélbetegségek lefolyása hullámzó. Jó és rossz periódusok váltakoznak. A jó periódust (remisszió – hetekig, hónapokig, évekig is tarthat) panaszmentesség és jó közérzet jellemzi, míg a visszaesés (relapsus) oka nem mindig ismert. A legintenzívebb gyulladással járó fellángolások ősszel és télen a leggyakoribbak, nyáron ritkábbak.

Ebben az időszakban a diéta elsődleges célja a folyadék- és elektrolit-háztartás rendezése. Súlyos esetben parenterális táplálás vagy elemi diéta is szóba jöhet. A továbbiakban a diéta progresszív. Elsőként a keményítőket, majd a fehérjéket és végül a zsírokat építjük be. Leromlott állapotú betegnél jól alkalmazhatók a gyári iható, rostmentes tápszerek, amelyek segítségével a megfelelő tápanyag-ellátottság könnyebben fedezhető.

 

Jó hatású:

• Colitis ulcerosában a forrázással készített teák, pl. citromfű, körömvirág, míg Crohn-betegségben az áztatással készített hideg, nagy csersavtartalmú som- és csipkebogyótea
• Almalé (kezdetben hígítva), sárgarépalé, almapüré, birsalmapüré, zöldségfőzet
• Nyáklevesek: zabpehelyből, rizsből, darából
• Frissen áttört, főtt sós burgonya, vizes burgonyapüré, főtt rizs, főtt sárgarépa
• Reszelt alma, sült alma (héj nélkül)
• Tejmentes alma- és birsalmaleves vagy mártás, natúr sárgarépapüré
• Pirított zsemle, kifli, fehér kenyér, kétszersült, pászka, szárazon pirított dara

Majd bővíthető az étrend:

• Alaposan lezsírozott csontlevessel, húslevessel
• Főtt, bőr nélküli csirkehússal, főtt hallal, sovány gépsonkával, pulykajavával, csirkemell-felvágottal
• Sovány túróval, kefirrel, joghurttal
• Lágy tojással, zsírszegény reszelt sajttal
• Zsenge főzelékekkel (főzőtök, saláta, patisszon, cukkini, ritkán cékla, sütőtök, zsenge zöldbab, zöldborsó áttörve), egyszerű vagy kefires habarással, száraz rántással sűrítve
• A zsiradék beépítése fokozatosan történjen
• Édesítésre kevés mézet használhatunk

A javulás szakaszában az új ételek az étrendbe fokozatosan építhetők be.

 

Székletfogó és bélnyálkahártya-nyugtató hatású élelmiszerek, ételek

• Kollagén: aszpik, zsiradékmentes kocsonya
• Pektin: finomra reszelt alma, almapüré, birsalmapüré, sütőtök, sült alma (héj nélkül)
• gyümölcskocsonya (cukor nélkül), sárga- és fehérrépa (pürésítve)
• Keményítő: burgonya, rizs, búzadara, liszt, nyákfőzete
• Banán

 

Bélgyulladásos betegek: tovább élnek, mint az átlag

A Crohn-betegségben tartós kezeléssel, szoros ellenőrzés mellett a gyulladásos béltünetek jól befolyásolhatók. Előfordulhat azonban, hogy a betegeknek tartósan kell gyógyszert szedniük, illetve alkalmanként kórházi kezelés válhat szükségessé. A fenntartó gyógyszeres kezelésről kimutatták, hogy csökkenti a Crohn-betegség kiújulásának gyakoriságát. A tünetek fokozódása közti időszakban a legtöbb beteg jól érzi magát és csak kevés panasza van. A betegek a kiújulás esélye miatt szoros gasztroenterológiai ellenőrzést, gondozást igényelnek.

A colitis ulcerosa szintén nem gyógyítható – jelen tudásunk szerint – végérvényesen. Vannak hatásos gyógyszerek, amelyekkel elősegítik a remisszió kialakulását, és annak minél további fenntartását. Két–három éves panaszmentes időszak után megkísérelhető a kezelés felfüggesztése.

Összességében a betegek 85–95%-a gyógyszeresen jól kezelhető, a többi esetben előbb vagy utóbb műtétre van szükség. A világ különböző részein megfigyelték, hogy a colitis ulcerosások átlagos élettartama mind a férfiaknál, mind a nőknél néhány évvel meghaladja az átlag lakosságét. A gyulladásos bélbetegek speciális problémáik miatt hazánkban is az őket segítő betegegyesületekbe tömörülnek.

 

Fekete Krisztina
dietetikus-egészségfejlesztő

Tátrai Lászlóné
dietetikus

Dr. Lelovics Zsuzsanna PHD
táplákozáskutató-élelmiszermérnök