A gyulladás megindulásának, majd krónikussá válásának okára a mai napig nem tudnak magyarázatot adni a szakemberek. A gyulladásos bélbetegségek meghatározása – részben éppen az említett okok miatt – az elmúlt évtizedek alatt nem sokat változott. A tudomány fejlődése és a kutatások jelentős eredményei ellenére is azt mondjuk, hogy a genetikailag fogékony egyénben valamilyen környezeti tényező hatására gyulladásos folyamat indul meg, amely az immunrendszer működési zavarával társulva krónikussá válik.
A környezeti tényezők közül a táplálkozás szerepét célszerű kiemelni, mivel a táplálkozás valamilyen szerepet játszik a betegség kialakulásában. Az is fontos kérdés, hogy milyen befolyásoló tényezővel bír a táplálkozás a már kialakult betegség kezelésében. A megfigyelések leginkább arra irányultak, hogy a nagy mennyiségű zsírt tartalmazó ételek kockázati tényezővé válhatnak a már meglevő betegség aktivitásának kiváltásában. Egyes kutatások szerint a kéntartalmú húsok túlzott mértékű fogyasztása is kóroki tényezőként állhat a gyulladásos bélbetegségek hátterében, elsősorban a bélnyálkahártya toxikus károsodásának előidézésével. Az étrendi tényezők között felmerült mind a finomított szénhidrátok, mind a tehéntej kockázatnövelő szerepe is.
A Crohn-betegség az emésztőrendszer bármely részét érintő, de leggyakrabban a terminális ileumot (csípőbél alsó szakaszát) és a vastagbelet támadó, a bélfal minden rétegére kiterjedő granulomatózus gyulladásos bélbetegség. A colitis ulcerosa pedig kizárólag a vastagbél nyálkahártyáját érinti. Az esetek mintegy 10%-ában a két bélbetegség között a diagnózis felállításakor nem lehet különbséget tenni.
A szakemberek egyetértenek abban, hogy a táplálkozásnak legalább befolyásoló szerepet tulajdonító feltételezés logikus, ezért a dietoterápia nem elhanyagolható sem aktív, sem remisszióban lévő folyamatban.
Fontos szabály, hogy az étrend összetételét mindig az aktuális állapothoz, életmódhoz, egyéb szükségletekhez kell igazítani. A táplálkozásnak (táplálásnak, dietoterápiának) elsősorban Crohn-betegségben, de colitis ulcerosában is nagy szerepe van, hiszen a tápláltsági állapot a gyógyulást nagymértékben befolyásolja.
Minden esetben jól feltárt, könnyen emészthető ételeket érdemes enni. Remisszió idején a lehető legkevesebb korlátozást érdemes betartani, kizárólag a panaszt okozó ételeket kell kerülni. Ez egyénenként nagyon változó, ezért magának a betegnek egyéni tűrőképessége alapján kell ismernie, hogy mit tud tünetmentesen elfogyasztani. Kezdetben az a leghelyesebb, ha táplálkozási naplót vezet a naponta elfogyasztott ételekről és az alkalmazott konyhatechnológiai műveletekről, amelyek, rendszeresen konzultálva a táplálkozási szakemberrel korrigálhatók a beteg szükségleteinek ismeretében.
Crohn-betegség | Colitis ulcerosa | |
---|---|---|
Soványság | 70% | 18–55% |
Laktózintolerancia | 30–40% | 25–65% |
Hypalbuminaemia | 25–80% | 0–10% |
Anémia | 25–85% | 22–68% |
Esszenciális zsírsavhiány | 2–5% | 0–2% |
Kalciumhiány | 20–60% | 0–46% |
Magnéziumhiány | 30–68% | 2–55% |
Cinkhiány 42–92% 12–52% | 42–92% | 12–52% |
A krónikus, gyulladásos bélbetegségek lefolyása hullámzó. Jó és rossz periódusok váltakoznak. A jó periódust (remisszió – hetekig, hónapokig, évekig is tarthat) panaszmentesség és jó közérzet jellemzi, míg a visszaesés (relapsus) oka nem mindig ismert. A legintenzívebb gyulladással járó fellángolások ősszel és télen a leggyakoribbak, nyáron ritkábbak.
Ebben az időszakban a diéta elsődleges célja a folyadék- és elektrolit-háztartás rendezése. Súlyos esetben parenterális táplálás vagy elemi diéta is szóba jöhet. A továbbiakban a diéta progresszív. Elsőként a keményítőket, majd a fehérjéket és végül a zsírokat építjük be. Leromlott állapotú betegnél jól alkalmazhatók a gyári iható, rostmentes tápszerek, amelyek segítségével a megfelelő tápanyag-ellátottság könnyebben fedezhető.
A javulás szakaszában az új ételek az étrendbe fokozatosan építhetők be.
A Crohn-betegségben tartós kezeléssel, szoros ellenőrzés mellett a gyulladásos béltünetek jól befolyásolhatók. Előfordulhat azonban, hogy a betegeknek tartósan kell gyógyszert szedniük, illetve alkalmanként kórházi kezelés válhat szükségessé. A fenntartó gyógyszeres kezelésről kimutatták, hogy csökkenti a Crohn-betegség kiújulásának gyakoriságát. A tünetek fokozódása közti időszakban a legtöbb beteg jól érzi magát és csak kevés panasza van. A betegek a kiújulás esélye miatt szoros gasztroenterológiai ellenőrzést, gondozást igényelnek.
A colitis ulcerosa szintén nem gyógyítható – jelen tudásunk szerint – végérvényesen. Vannak hatásos gyógyszerek, amelyekkel elősegítik a remisszió kialakulását, és annak minél további fenntartását. Két–három éves panaszmentes időszak után megkísérelhető a kezelés felfüggesztése.
Összességében a betegek 85–95%-a gyógyszeresen jól kezelhető, a többi esetben előbb vagy utóbb műtétre van szükség. A világ különböző részein megfigyelték, hogy a colitis ulcerosások átlagos élettartama mind a férfiaknál, mind a nőknél néhány évvel meghaladja az átlag lakosságét. A gyulladásos bélbetegek speciális problémáik miatt hazánkban is az őket segítő betegegyesületekbe tömörülnek.
Fekete Krisztina
dietetikus-egészségfejlesztő
Tátrai Lászlóné
dietetikus
Dr. Lelovics Zsuzsanna PHD
táplákozáskutató-élelmiszermérnök