Halhatatlan szerelem - társkeresés hallássérülten

Társkeresés hirdetéssel

Hallássérültként születtem. Dolgozó, jól beszélő férfiként keresem a hozzám illő lányt, az elkövetkező napok unalmának elűzésére és az édes élet megfűszerezésére’’ – szól a társkereső hirdetés. A hallássérült emberek közül sokan választják az ismerkedésnek ezt a formáját. Az újságban és legfőképpen az interneten történő párkeresés mögött nemcsak bátortalanságuk áll, hanem az tény is, hogy ezen a módon könnyedén ki tudják fejezni magukat.

„Nem tudom, hogy a hallássérülésem teszi-e, de toleránsabb, empatikusabb vagyok, a barátaim segítőkész embernek tartanak. Lányokkal való kapcsolataimban sokszor előfordul, hogy nem férfiként, hanem emberként, és ilyen minőségben barátként tekintenek rám. Ami nem lenne rossz dolog, ha lenne egyvalaki, aki számára nem csupán ember vagyok, hanem férfi is." – így egy fiatal hallássérült fiú, akinek ugyanakkor komoly kapcsolatait nem befolyásolta sérülése. „Amikor beszéltem nekik erről, akkor már nagyrészt biztos voltam benne, hogy emiatt nem fognak velem szakítani. Igaz, magamtól nehezen teremtek kapcsolatot, s ebben nagy szerepe van a hallássérülésnek" – ismeri be.

Párkapcsolat és hallássérülés

A párkapcsolat kérdése a hallássérültek számára (is) sokszor fájdalmas és szorongató kérdés. Az évek alatt összegyűjtött bizonytalanság és félelem a külvilággal szemben abból táplálkozik, hogy nem tudnak teljes mértékben részesévé válni a környezetükben zajló eseményeknek. Jobb híján a látottakból próbálnak következtetést levonni, azonban a bizonytalan információk frusztrálttá teszik őket.

A szorongás, a menekülési vágy mindig megelőzi az új és számomra egyértelműen kedvezőtlen helyzeteket" – osztja meg tapasztalatait Sándor Éva pszichológus, aki nagyothallóként sokszor megterhelőnek érzi azokat az eseményeket, ahol sok emberrel kell beszélnie. „Egyrészt vonzanak ezek az alkalmak, mert érzem, ha nem lennék hallássérült, akkor nagyon élvezném a társaságot. Ugyanakkor félek is tőlük. Ennek az eredménye, hogy időről időre kipróbálom, s általában újra megbizonyosodom arról, hogy nem megy ez nekem, s végül elkerülöm." Hasonló tapasztalatokról számol be egy nőtlen, hallókészüléket nem viselő fiatalember: „Zajos helyekre nem szeretek járni, emiatt a szórakozóhelyek sem az én világom. Ez nagy hatással van a párkapcsolataimra, illetve azok kialakulásának valószínűségére."

A hallássérültek 80%-a hangos beszéddel kommunikál

„Azok a hallássérültek, akik integrált oktatásban vettek részt általában hangos beszéddel kommunikálnak és nem ismerik a jelnyelvet’’ – világít rá Perlusz Andrea, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Hallássérültek Pedagógiája Tanszékének tanszékvezetője. Becslések alapján ma Magyarországon a közel ötvennyolcezer hallássérült ember húsz százaléka használja a jelnyelvet, nyolcvan százalékuk pedig csak hangos beszéddel kommunikál.

A közös nyelv hiánya miatt sokan sorstársaikat sem ismerik, így a nagyothalló és a siket személyek közötti baráti szálak a legritkábbak. „Míg a jelnyelv használata a sortárs-közösséghez tartozást erősíti, és fontos identitás formáló szerepe van, addig a hangos beszéd használata a többségi társadalomhoz tartozást segíti" – magyarázza Dr. Németh Tünde a Hallássérültek Pedagógiája Tanszékének adjunktusa. Németh szerint a csak jelnyelvet használók esetében sokkal hangsúlyosabbá válik a mozdulatok ereje, mivel a jelek nagyságának és a jelelés sebességének metakommunikációs értéke van.

Társas kapcsolatok és az iskola

Egyes vizsgálatok arra mutattak rá, hogy a hallássérült fiatalok társas kapcsolatainak jellegét az iskola választás befolyásolja a legjobban. A szegregált oktatást választók halló barátokkal sokkal kisebb arányban alakítanak ki kapcsolatot, és az iskolában összetartó, zárt baráti kör alakul ki. Az integrált iskola mellett döntők esetében a beilleszkedés szinte zökkenőmentes, különösen akkor, ha korai életkortól megkezdődik integrációjuk. „Nekik nem okoz gondot a kommunikáció halló társaikkal, érthető a beszédük és ők is megértik társaikat" – halljuk Perlusz Andreától, aki munkatársaival együtt több szociometriai vizsgálatot végzett az integrált osztályokban tanuló hallássérültek szociális beilleszkedéséről.

A személyiség a legmeghatározóbb

Az eredmények azt bizonyítják, hogy nem a hallássérülés, sokkal inkább a személyiség mentén szerveződik a társas beilleszkedés. „Sok barátom van. Vannak látássérültek, látók, de vannak hallássérültek, sőt, van egy mozgássérült és beszédsérült barátnőm is" – meséli egy tinédzser lány. „Mindenki elfogadta hallássérülésem, aki nem, az nem igazi barát. A párkapcsolataim, amik eddig voltak, eléggé rosszul sikerültek, de nem a hallássérülésem miatt szakítottunk."

Az általános iskolai évek után, a kamaszkor kezdetén a középiskola legtöbbjüknek egy addig ismeretlen helyzetet jelent: az addig fele-fele arányban elérhető integrált és a szegregált iskolák aránya ugyanis megváltozik, s az integrált oktatás felé mozdul el. Számos példa van arra, hogy aki szegregált intézményben a legjobbak között volt, az új környezetben csalódottan tapasztalja, hogy kiválósága viszonylagos. „Ugyanakkor, ha belegondolunk, ez a normális. Nap mint nap megtapasztaljuk különböző élethelyzeteinkben, hogy ki ebben, ki abban jobb, ezért ettől nem óvnám meg a hallássérült fiatalokat. Az integrált oktatás viszont az első perctől kezdve szembesít a többségi társadalom képességeivel" – véli Perlusz, aki hozzáteszi, vannak, akik átlagon felüli képességeiket felismerve annyira rákoncentrálnak a tanulásra, hogy szinte másról sem szól az életük, mint az iskolai teendőkről. „Ennek lehet a következménye, hogy nem jut energiájuk elsajátítani azokat a stratégiákat, amelyek az ellenkező nemmel való ismerkedésben elengedhetetlenek. S minél később eszmélnek rá erre, annál nehezebb kialakítaniuk az igényeiknek megfelelő szerelmi kapcsolatot."

A nővérem mindent kifelé oldott meg, mindig kiabált, ha valami baja volt, én meg befelé szívtam a problémákat, elnyeltem vágyaimat, érzéseimet. Egyáltalán nincs sok barátom. Ez az én hibám is, mert begubóztam, nem nyíltam mások felé. Féltem/félek az emberektől. De már elindultam a megnyílás útján, és ismétlem, dolgozom rajta" – vallja be őszintén egy fiatal lány, akinek hallását korrigáló műtétje után újra meg kellett tanulnia hallani. „Sosem volt nagyon komoly kapcsolatom. Az egyik egy évig tartott egy külföldivel, a másik fél évig egy magyarral. De voltak problémák abból a szempontból, hogy védeni akarom magam a fiúkkal szemben. Még mindig nehéz elhinnem, hogy tényleg szeret. És engem szeret".

Különbség férfiak és nők között

A hallássérülés azonban nem mindenkit korlátoz társas kapcsolatai során. „Egyes vizsgálatok alapján is bizonyítást nyer, hogy hasonló a hasonlóval barátkozik. Ugyanakkor az integráltak ebből a szempontból kakukktojásnak számítanak, mert hallásállapot szerint siketek, de minden más tekintetben inkább a hallók között érzik jól magukat és párt is közülük szeretnének" – halljuk Perlusztól, aki szerint közülük sokan vegyes kapcsolatokat alakítanak ki, így esetükben a hallássérülés tényének csekély a jelentősége.

Az eddigi vizsgálatok alapján ugyanakkor elmondható, hogy a párkapcsolatok terén különbséget tehetünk a nemek között. A siket férfiak általában nem keresnek náluk jobb hallásállapotú nőt, mivel a dominanciájukat fenn akarják tartani. „Mint mindenhol, itt is vannak kivételek. Ismerek olyan siket férfit, akinek az, hogy halló nő ment hozzá feleségül kifejezetten növelte az önbecsülését."

A nők viszont nem törekednek erősebb pozícióra a párkapcsolatban, és könnyebben választanak náluk jobban halló férfit. „Általában szeretek megnyílni az emberek előtt, de amikor elárulom, hogy hallássérült vagyok, már nem érzem magam egyenrangú embernek. Ennek az az oka, hogy voltak olyanok, akik éreztették a gonoszságukat, és ez nem volt jó’’– meséli a mára boldog házasságban élő, két gyermekes édesanya, akinek halló férje a kezdetekről fogva elfogadta hallássérültségét. „Mielőtt összejöttünk volna, már majdnem egy éve ismertük egymást. Ő az elejétől tudta, hogy hallássérült vagyok. Türelmesen ismételgeti, ha nem értem mit mond, és abban is segít, hogy másokat megértsek" – meséli Andi, aki állítása szerint csak a legelső megszólalásig tart az emberektől, utána viszont gyorsan dönt: vagy megkedveli őket, vagy menekülőre fogja.

Atkáry Katalin
Közelkép Hírügynökség