Skizofrénia

A mindennapi életben a „szkizofrén” szót gyakran használják, az „ellentmondásos” szó szinonimájaként, például „szkizofrén helyzet”, „szkizofrén külpolitika”. Amikor a szó használatával a betegségre utalnak, a szkizofrénia kifejezés alatt általában a pszichózissal (hallucinációkkal vagy téveszmékkel járó állapot) járó kórképeket, vagy még inkább bármely súlyos pszichiátriai betegséget értik. Valójában azonban a szkizofrénia változó súlyosságú állapotokkal járó kórkép. Nem minden pszichotikus tünetekkel rendelkező egyén szkizofrén, sőt a szkizofréniával élők nincsenek mindig pszichotikus állapotban. Hasonlóképpen, nem minden szkizofréniával élő súlyos beteg és nem minden súlyos pszichiátriai beteg szkizofrén.

Orvosi kifejezésként használva a szkizofrénia olyan kórképet jelöl, mely a szociális funkcióképesség, az önellátási készségek, valamint a valós és nem valós dolgok megkülönböztetésére szolgáló képesség zavarával jár. Kutatások során bizonyították, hogy a szkizofrénia biológiai alapokkal rendelkezik, melynek hátterében az agyi ingerületátvivő anyagok egyensúlyának zavara áll. 

Tévhit a szkizofréniával kapcsolatban

A szkizofréniával élők „kettős személyiséggel” rendelkeznek.

  • A szkizofrének erőszakosak.
  • A szkizofrénia kialakulásának oka a család.
  • A szkizofrénia kialakulásáért a drogok és az alkohol a felelősek.

A szkizofrénia okai

A kórkép általában késői kamaszkorban vagy fiatal felnőttkorban alakul ki, leggyakrabban 16 és 30 éves kor között. Elmondható, hogy általában a nőknél később kezdődik a betegség. A szkizofrénia legkorábbi tünetei a depresszió mellett, a gondolkodás zavara. Ezen tünetek után pszichotikus tünetek lépnek fel, mely esetében a kórházi kezelés elkerülhetetlen. A betegség kifejlődése hónapoktól akár évekig is tarthat.

Biológiai háttér

A szkizofrénia kialakulásáról alkotott elméletek az egyes agyi területek közötti összetett kapcsolatok szerepét hangsúlyozzák. A betegség kialakulásának legfontosabb elmélete az úgynevezett dopamin-hipotézis. Ezen elv szerint, a gondolatokat és érzéseket szabályozó ingerületátvivő anyag mennyiségének és eloszlásának zavara áll a kórkép mögött.

Genetikai és környezeti tényezők

A szkizofrénia kialakulásának genetika hátterét támasztja alá, hogy amennyiben a kórkép a családban a közvetlen rokonok között előfordul, úgy kialakulásának esélye nagyobb, mint a népesség körében megfigyelhető 1%-os előfordulási arány. A szkizofrénia kialakulásában és lefolyásában fontos tényezőket (biológiai sérülékenység, stressz, stresszel való megbirkózás képesség, szociális támogatás) az úgynevezett stressz-sérülékenységi modellben lehet összefoglalni. A modell alapján látható, hogy a szkizofrénia lefolyását gyógyszerszedéssel, az alkohol- és drogfogyasztás kerülésével, a stressz csökkenésével, a stressz legyűrésével való képesség javításával és a társas támogatás növelésével lehet javítani.

A szkizofrénia tünetei

 

  • Pszichotikus tünetek

A pszichotikus tünetek közé olyan észlelések vagy hiedelmek tartoznak, melyek a valósággal való megszakadt kapcsolatot tükrözik. A pszichotikus tünetek két nagy csoportját különböztetik meg a hallucinációkat és a téveszméket

A hallucinációk hamis észlelések, azaz látási, hallási, érzési, ízlelési, szaglási. A leggyakoribb az auditoros (hallási) hallucináció, mely a betegek 70%-ánál előfordul. A vizuális (látási) hallucináció általában a betegek 25%-ánál lép fel. Az auditoros hallucináció általában hanghallásokat jelent, azaz az egyén kívülről vagy a fején belülről származó hangokat hall, melyek számára legtöbbször valóságosnak tűnnek.

A téveszmék hamis hiedelmek, vélekedések, melyeket más, azonos kultúrában, régióban élő emberek nem vallanak magukénak. Az üldöztetéses (paranoid) téveszmék fennállásakor az egyén azt hiszi, hogy igazságtalanul üldözik vagy pedig ok nélkül ártani akarnak neki. Gyakoriak a vonatkoztatási téveszmék is, amikor a beteg (hamisan) úgy érzi, hogy valaki vagy valami üzenetet küld számára valamilyen módon, például a televízión, a rádión, az újságon keresztül. Az irányítottsági téveszme ritkább, de jelentkezik a kórképben, ha az egyén úgy véli, hogy valaki vagy valamilyen erő képes gondolatainak vagy cselekedeteinek irányítására. Végül a grandiózus téveszme emelhető még ki, a beteg különlegesnek, kivételes képességekkel felruházottnak vagy különösen gazdagnak érzi magát.

  • Kognitív zavar

A gondolkodás (kogníció) zavara egyike a szkizofrénia legalapvetőbb tüneteinek. Idetartozik a koncentrációzavar, memóriazavar és a végrehajtó funkció zavara, mely utóbbi annyit jelent, hogy az összetett feladatok végrehajtására vonatkozó képesség romlik. A szociális kogníció is romlik, vagyis a másokkal való kapcsolatok, például beszélgetések során kapott olyan fontos jelzések, mint az érzelmi arckifejezések vagy a szándéktulajdonítás felismerésére vonatkozó képesség károsodik.

  • Hangulati tünetek

Szkizofréniában gyakran előfordulnak a hangulat zavarai is, melyek közül leggyakrabban a (öngyilkossági veszéllyel társuló) depresszió, továbbá szorongás, düh, ellenségesség, gyanakvás, ingatag hangulat és a nem megfelelő hangulat fordulnak elő. Az öngyilkosság legtöbb esetben depresszióval társul, előfordulhatnak azonban olyan pszichotikus tünetek, melyek során az egyén folyamatosan egy, az öngyilkosságra buzdító hangot hall.

  • Viselkedészavarok

Más tünetekkel összevetve a viselkedés zavarai ritkábban jelennek meg. Leggyakoribb ilyen zavar a katatónia: olyan állapot, mely során az egyén testével órákig vagy akár napokig ugyanolyan pozíciót tart fenn. 

Gyógyítható-e a szkizofrénia?

Orvosilag a gyógyulás a tünetek teljes megszűnését jelenti. Továbbá a betegség újbóli fellépésére való kockázatnak, a népességre jellemző kockázat szintjére való csökkenését jelenti. Kutatások igazolták, hogy szkizofrénia esetén a betegek jelentős részénél elérhető az orvosi értelemben vett gyógyulás. A szkizofréniával élők és családjaik többsége azonban egyetértene azzal a gondolattal, miszerint szerencsésebb a gyógyulásra folyamatként, nem pedig végső célként tekinteni, mivel az esetenként évtizedekig is tarthat.

 

Irodalom

1. Kim T. Mueser, Susan Gingerich: Szkizofrénia a családban. Zafír Press, 2012.

 

Makai Gábor

klinikai szakpszichológus

www.makaigabor.hu