Sportolni sérülten is jó

Létfontosságú megteremteni a lehetőséget a sérült embereknek, hogy teljes értékű életet éljenek. Ennek szép és hatékony formája a sport. A paralimpiai versenyeken a mozgáskorlátozott emberek önmaguk határait feszegetve tesznek tanúságot emberfeletti akaraterőről.

Valóban segítség a sport?

Igen: a sérült emberek általános fizikai állapota nagyságrendekkel javul a sport hatására. Ez az ő esetükben döntő fontosságú, hiszen alapállapotuk számos betegség rizikócsoportja közé sorolja őket. Rendszeres testmozgással megelőzhető sok szövődmény, az általános állapot romlása. Emellett a jó közérzet, a versenyszellem, az akaraterő fejlődése (amelyre nagyon is szükségük van!), a közösséggel együtt végzett hasznos időtöltés - mind-mind a pozitív hatások között említendők.

Sikerélmény mindenképpen lesz, hisz adott esetben már a meghatározott táv leúszása is hatalmas teljesítmény mondjuk egy végtaghiányos embertársunknak. Ez a sikerélmény újabb és újabb célok elérésére - ezzel újabb sikerélményekre - sarkallja, motiválja a sportolót. Ez javítja a sérült emberek életminőségét, egyben csökkenti a társadalmi kirekesztettség érzését is.

Szinte minden sportág - külső segítséggel

Milyen sportokat űzhetnek sérült embertársaink? Gyakorlatilag bármilyet. Ez azért nem jelenti azt, hogy mindenki minden sportot kipróbálhat, hiszen változó képességeik nem teszik lehetővé számukra bizonyos meghatározott mozgásformák elsajátítását.

Minden sportoló tisztában kell legyen a képességeivel: melyek vesztek el, s melyekre lehet építkezni. Ezért a paralimpia versenyszámai között első hallásra furcsának tűnő kifejezéseket hallhatunk: kerekes székes vívás és kosárlabda, látáskárosult labdarúgás csörgőlabdával, ülőröplabda. A versenyzőket számos kategóriába sorolják, minél többen indulhassanak egyenlő esélyekkel. A különböző szintű látáskárosultak például mindannyian fekete szemüveget és maszkot kapnak, hogy egyáltalán ne lássanak. Nyilvánvaló, hogy a futás esetében sem mindegy, milyen sportolók versenyeznek. Amíg a központi idegrendszer sérültjei kerekes székben, az enyhe sérültek futva, de csak rövid távon (100, 200, 400 méter stb.), míg a látáskárosultak minden távot, akár maratont is futhatnak, feltéve, hogy hangjelzésekkel biztonságossá tehető a pálya.

A sérült emberek sportját gondosan meg kell szervezni. Itt nem elég lezavarni a gyereket focizni a grundra. Szükség van speciális intézményre, sporteszközökre, speciális játékszabályokra, széles körű szakembergárdára. Ez utóbbiban helyet kap az ápoló, a gyógytornász, a masszőr, a konduktor, a gyúró, a szakedző és persze az orvos is.

Versenyek alkalmával nagyon fontos a megfelelő osztályozás, hiszen a fogyatékosságnak számos olyan fokozata lehetséges, amelynek nem egyszerű az objektív (igazságos) mérése, osztályozása.

Az orvos szerepe

Felbecsülhetetlen fontosságú a megelőző alkalmassági orvosi vizsgálat. Bizonyos betegségekben tilos bizonyos mozgást elvégezni (pl. Down-kórosok egy része hajlamos a nyaki csigolyák ficamára), ezeket tehát ki kell szűrni. Ugyanakkor tudni kell engedélyt is adni a sportra, hisz nagy szüksége van rá a sérült embernek is. Persze csak meghatározott feltételek mellett: például az epilepsziások úszásakor mindig kötelező a parton életmentőnek is tartózkodnia.

Vannak úgynevezett tiltott sportok is. Ilyenek értelmi fogyatékosok esetén a küzdősportok, vagy a veszélyes tárgyakkal végzett testedzés (motorozás, kalapácsvetés stb.). Sajnos jelenleg hazánkban még kidolgozás alatt áll a fogyatékos emberek sportorvosi ellátása, mert a hagyományos képzésben a sportorvosok nem rendelkeznek a szükséges speciális ismeretekkel, a sérülteket gondozó orvosok pedig nem sportorvosok. Nem sokáig: az uniós normatívák bevezetése ránk nézve is kötelező.

A kedvező hatások mellett természetesen balesetekkel, sérülésekkel is számolnunk kell. Gyakoribb mozgássérülteknél a túlerőltetéses szindróma, mert az alkatukból adódóan nem harmonikus a testfelépítésük, és a kieső területek megnövekedett feladatait az épek veszik át, ami többletmunkát jelent. A fogyatékos sportolók könnyebben túlerőltetik magukat, hamarabb kimerülnek. Ezeknek a negatív hatásoknak természetesen nem szabad elriasztaniuk a lelkes sportolókat, hisz megfelelő odafigyeléssel ezek megelőzhetők.

dr. Kállay Krisztián
szakorvos