„Apa mosdik, anya főz” – a legtöbben még mindig így képzeljük el a családot és ezzel a képpel a fejünkben vágunk bele életünk legnagyobb kalandjába: a családalapításba. Ám a helyzet néha máshogy alakul: Magyarországon több mint 340 ezer olyan család él, ahol csak apa vagy csak anya neveli egyedül a gyerekeket, összesen közel félmilliót. Bár a számok már így is hatalmasak, még mindig nem fedik le teljesen azokat, akik még érintettek az egyszülősségben: akik nagyszülőként, testvérként vagy rokonként veszik át a szülői feladatokat vagy éppen különélő szülőként kapcsolódnak egy egyszülős családhoz. Az egyszülős lét egy sokszínű, kaleidoszkópszerű valóság.
De bármilyen különbözőek is a történetek, egy közös pont van bennük: éveken keresztül egyetlen ember végzi két ember feladatát. Ez folyamatos fizikai, érzelmi és mentális terhelést jelent: egyedül kell meghozni a döntéseket, egyedül kell kezelni a bizonytalanságokat, egyedül kell beosztani a sokszor két embernek is sok feladatot. A legtöbben kétszülős családban kezdték, így a hiány érzése – érzelmi és gyakorlati értelemben is – állandó kísérőjük.
Ez a hiány anyagi oldalon is megjelenik: az egyszülős családok közel 40 százaléka él nehéz körülmények között. Egyetlen jövedelemből kell biztosítani mindazt, amit korábban kettőből kellett, ráadásul úgy, hogy sok költség nem lesz alacsonyabb.
Különösen nehéz helyzetben vannak azok a szülők, akik sérült gyermeket nevelnek egyedül. Az egyszülős családokban magasabb a sérült gyereket nevelők aránya – legalább 24 ezer fogyatékossággal élő gyerek vagy gyerek státuszú felnőtt él egyetlen szülővel Magyarországon. Ezekben az élethelyzetekben a külön élő szülő támogatása is sokkal ritkább: egy felmérés szerint mindössze tíz százalékuk számíthat rendszeres segítségre a másik szülőtől. Az anyagi nehézségek mellett a jövőtől való félelem, a kimerültség és az elszigeteltség is erősebben jelen van a sérült gyereket nevelő egyszülős családokban.
Az egyszülős élethelyzetben, ami nagyon gyakran jelent egyet az elszigetelődéssel, különösen felértékelődik a közösség szerepe. Az Egyszülős Központok nyolc éve állnak az egyszülős családok mellett és ez idő alatt több tízezer családnak nyújtottak gyakorlati segítséget – jogi, pszichológiai támogatást, gyermekfelügyeletet, táborokat, családi nyaralásokat vagy akár lakhatási segítséget, iskolakezdési támogatást, élelmiszert vagy tisztítószereket. De nemcsak ezt: valódi közösségeket is építenek. Olyan közösségeket, ahol a családok megtapasztalhatják: nincsenek egyedül. Ahol egymás történeteiben felismerhetik saját helyzetüket, és ahol a gyerekek is megtapasztalhatják az összetartozás élményét.
Az egyszülős lét nem könnyű út, de nem is zsákutca. A tapasztalatok azt mutatják: ebből a helyzetből is lehet és kell is továbblépni, erőt meríteni, és új egyensúlyt találni. És talán ez a legfontosabb üzenet: a nehézségek mellett mindig ott van az a kapaszkodó, amit a család, a közösség és a gyerekek jelentenek.
Forrás: Egyszülős Központ
