Nem törvényszerű, hogy a tanévkezdés gyötrelem legyen a gyereknek és a szülőnek! Némi tudatossággal nem csupán megkönnyíthető az óvodába, vagy iskolába való visszatérés, de kifejezetten örömteli eseménnyé tehető. Ha adunk elég időt a ráhangolódásra, nem kell tartanunk a lehangoló első napoktól.
Miközben a felnőttek számára is valóságos kínszenvedést jelent az egy-két hetes nyári szabadság után visszatérni a munkába, sokan nem gondolnak arra, hogy gyermeküknek mekkora erőfeszítést igényel a több hónapos vakációt követően a tanévkezdés. Az első napok az óvodában, vagy az iskolában testet-lelket nem kímélő, komoly próbatétel, amire bizony érdemes tudatosan készülni.
Itt az idő!
A legtöbb problémát a megváltozott időszámítás, az új ritmus felvétele okozza a kicsiknél és nagyoknál (ideértve a szülőket is). A vakációban úgymond „időtlenné” vált a legtöbb gyerek, hiszen nem kellett beállítani a vekkert a reggeli induláshoz, nem kellett időre menni különórára.
A szeptemberi becsöngetés azonban véget vet ennek a szabadságnak, így érdemes egy kicsit „elidőzni” az erre való felkészülésnél. Ez persze nem jelenti azt, hogy úgy tréningezzünk a gyerekkel, hogy ok nélkül hajnali órára állítjuk a vekkert! Utolsó percig hagyjuk a gyereket pihenni, de mondjuk el neki, hogy szeptembertől sajnos korán lesz az ébresztő, így este időben ágyba kell majd bújni! Érdemes azonban napközben felkészíteni az időre történő indulásokra. Erre jó módszer lehet, ha például moziba megyünk, előre megbeszéljük a gyerekkel, hogy mikor kell elindulni ahhoz, hogy a vetítés kezdetére megérkezzünk. A pontos elindulás és időre való érkezés közös megbeszélésével (és betartásával) szinte észrevétlenül rávezethetjük a gyereket a pontosságra, így nem éri váratlanul majd, ha az iskolai teendők miatt állandóan az órát nézzük.
Gyakoroljuk a türelmet!
Az óvodába, avagy iskolába való visszatérés egyik legnagyobb erőpróbája az, hogy az időtlen vakációval ellentétben meghatározott ideig kell egy helyben maradni, egy valamivel foglalkozni. Manapság a tanárok gyakran titulálják hiperaktívnak azokat a gyerekeket, akik nem képesek mozdulatlanul végig ülni az órát. Nem könnyű feladat „átállítani erre az üzemmódra” a csemeténket, de érdemes gyakorolni!
A „türelem-tréning” legegyszerűbb módja a társasjáték. Ez egy olyan örömteli cselekvés, amellyel több legyet is üthetünk egy csapásra. A különböző társasjátékkal egyrészt szoktathatjuk a gyereket a huzamosabb ideig tartó, egyféle foglalkozás elviselésére, másrészt a közösséghez való alkalmazkodást is elősegíthetjük. A társasjáték közben ugyanis akarva-akaratlanul is alkalmazkodni, figyelni kell a másikra, megvárni, amíg sorra kerül, ami a közösségbe való visszaszokást is könnyíti.
Terepszemle
A kisebbek könnyen elfelejtik az óvodát, az iskolát a nyári szünetben, így szeptemberben lényegében újra kell tanulniuk, mi hol van. Az épületbe ugyan nem szerencsés bekéredzkedni, némi kis terepszemle azonban hasznos lehet a későbbi, a tanévet kísérő szorongás megelőzése, csökkentése érdekében. Minél többször sétálunk el az óvoda, iskola környékére, annál könnyebb lesz a rettegett évnyitó napja. A „terepszemlét” érdemes valami kellemes kísérő programmal színesíteni. Egy fagyizás, vagy a közelben egy kis focizás emléke sokáig elkíséri a gyereket, így, ha a környékre megy ismét, felidéződhet ez a jó emlék, ami önmagában képes enyhíteni az első napok nehézségeit.
Ki kicsoda?
Nemcsak az épület, a benne lévők is könnyen a feledés homályába veszhettek a vakáció alatt, így nem árt felidézni a tanárok, mi több, az osztálytársak nevét. Ezt egy céltalannak tűnő beszélgetés, vagy játék kísérőjeként is beiktathatjuk. Noha apróságnak tűnik ez a kis emlékeztető, szeptemberben hatalmas segítség lehet, ha a gyereknek nem kell amiatt is izgulni, hogy vajon hogy is hívják a földrajz tanárt. Az osztálytársakról folytatott beszélgetés nem csupán a nevek memorizálását szolgálják, de egyfajta lelki tréninget is jelent. A kedvelt vagy ellenszenves társak felidézése ugyanis az általuk kiváltott érzelmeket is felelevenítik, így a gyereket nem éri váratlanul, ha a folyosón meglátja majd azt a nyolcadikos fiút, akitől fél egy kicsit. A félelmetes iskolatárs felidézésével a lelkét is felkészítheti a várható találkozásra, ami ezáltal nem okoz majd akkora szorongást.
Készüljünk együtt
Általánosságban a legfontosabb, hogy a tanévre együtt készüljünk a gyerekkel, az iskolai bevásárlásba vonjuk be, kérdezzük meg a véleményét, és – a pénztárcánk függvényében – engedjük, hogy válasszon magának táskát, ceruzát, füzetet. Célszerű megtudni előre, milyen új tanárok, tantárgyak lesznek és erről időben tájékoztassuk a nebulót. Ezek a látszólag egyszerű technikák óriási segítséget jelenthetnek!
Szigeti Ildikó
gyermekszichológus
www.bebik.hu
