A hatóanyagok a tumor és a szervezet közötti kapcsolódási pontokat úgy változtatják meg, hogy a szervezet immunitása a daganat ellen irányuljon.

Gyógyulás az immunrendszer bevonásával

immun-onkológia történetének új fejezetébe lépett és ma már széleskörben elfogadott az a tény, hogy a daganatok kontrollálásának és gyógyulásának meghatározó szereplőjéről van szó. Immun-onkológiai terápiáról legtöbb tapasztalattal előrehaladott melanomában rendelkezünk, a további alkalmazás lehetőségét most vizsgálják több daganattípusban.  Különböző terápiák kombinálásával a hatás fokozható, ahogy az áttétes melanómában is bebizonyosodott, ami rendkívül ígéretes. A  kutatások azt igazolják, hogy a „klinikai gyógyulás” kizárólag az immunrendszer bevonásával érhető el. Eddig a tudomány a tumor elpusztítására fókuszált, eljött az ideje, hogy a beteg szervezetének segítsen, hogy saját maga győzhesse le a daganatot. 

Áttétes melanómában törzskönyvezték az első olyan hatóanyagot, ami lehetővé tette, hogy az immun-onkológia hosszú távú hatékonysága ismertté váljon. A kezelés azonban teljesen más szemléletet igényelt, mivel a betegség követése nem a hagyományos módon történik, itt ugyanis a szervezet saját immunválasza aktiválódik.

„A szervezetben az immunrendszernek hol felgyorsítania, hol fékeznie kell saját magát, például egy sebgyógyulásnál a seb nem sarjadhat a végtelenségig – magyarázza dr. Dank Magdolna, a SOTE onkológusa, a nemrégiben alakult immun-onkológiai munkacsoport tagja. „A tumor és a szervezet közötti kapcsolódásban ezeket a fékeket, kapcsolódási pontokat tudjuk úgy megváltoztatni, hogy a szervezet immunitása a daganat ellen irányuljon, a saját immunrendszer lép működésbe, a limfociták átszövik a daganatot, és elindul a daganat pusztítása. Gyakorlatilag saját magát gyógyítja meg a szervezet.”

Újfajta gondolkodásmód

Ugyanakkor az újfajta, hagyományostól eltérő tumorválasz gyökeresen más gondolkodásmódot vár el az orvosoktól és a finanszírozóktól egyaránt, mivel ebben az esetben a kézzel fogható eredmény a beteg hosszú távú túlélése. A daganat eltűnhet, de egyrésze meg is maradhat, viszont a beteg immunrendszerének folyamatos ellenőrzése alatt áll. A daganat hosszú távú kontrolljával nem kizárható a „klinikai gyógyulás” lehetősége sem. Különböző terápiák kombinálásával a hatás fokozható, ahogy az áttétes melanóma esetében is bebizonyosodott.

A szélesebb alkalmazás lehetőségét számos daganattípusban is vizsgálják, köztük vesesejtes daganatban és tüdőrákban is.

 

 

Noguchi Porter Novelli