Digitális Detox cikksorozatomban arra vállalkozom, hogy körbejárjam a virtuális világ jelenségét. Szeretném megmutatni az okoseszközök használatának fizikai-lelki-szellemi hatásait. És szeretnék adni egyfajta útmutatót a valódi JELENLÉT megőrzésének kihívásaira.
Van egy visszatérő témám. Olyan ez számomra, mint egy kavics a cipőmben, nem tudok nem tudomást venni róla. Ez a fogyasztói társadalom tékozló világa. Írásaimban sokszor ejtek szót a fogyasztás rabjairól. Azokról az emberekről, akik mit sem sejtve beleragadnak gyors, kényelmes, praktikus életvitelükbe. Ezer szálon függenek az online és offline szolgáltatóiktól. És látszólag még élvezik is, hogy szükségleteikben nem szenvednek semmilyen hiányt. A túlzott és felesleges fogyasztásnak ma már létezik egy virtuálisan felturbózott változata is. Igényeink már nem csak a valóságban teljesülhetnek korlátlanul. A digitális eszközök révén egy kattintásra utazhatunk térben és időben. Miénk lehet minden – szórakozhatunk, játszhatunk, ismerkedhetünk, határ a csillagos ég. Bárkit, bárhol, bármikor elérhetünk egy szempillantás alatt. Internetre kapcsolt tudatunk lehetőségei határtalanok.
Intellektuális izgalmak, agyonstimulált érzékek, azonnali dopaminhatás. Micsoda őrült hajsza ez a boldogság keresésében!
Most egy percre képzeljétek el a következő jelenetet. Szépen terített asztal, fazékban gőzölgő ebéd, finom illatok. Ezerrel sürögtök-forogtok a konyha és az étkező között, órák óta dolgoztok a tökéletes családi pillanaton. Az étel fontos, együtt elfogyasztva nemcsak a testet, a lelket is táplálja. Gondoljátok… Ha már mindenki rohan egész nap, egész héten, legalább vasárnap délben legyen ez másképp. Kellenek azok az EGYÜTT-élmények, amikor osztoztok egymás figyelmében, jelenlétében, szeretetében. A szándékotok tiszta és egyértelmű, a lehetőség adott, a család viszont sehol… Unottan henyél mindenki a szobájában. Hiába szólongatjátok a gyerekeket, férjet (vagy feleséget), hogy kedveseim, asztalhoz. Nem is reagálnak a szavakra. Az egyik az ágyon fekszik, a másik a fotelben tesped, a harmadik a kanapén görnyed… Nem látnak, nem hallanak, nem érzékelnek semmit abból, ami körülöttük zajlik. Mozdulatlanul merednek maguk elé valamivel a kezükben, és valahol teljesen máshol járnak…
Ma már a modern emberek többsége képernyőfüggő. Annyira hozzászoktunk az internet lehetőségeihez, hogy a kérdés csupán annyi, hogy milyen mértékben adtuk fel a függetlenségünket. Digitális eszközökön éljük szinte a fél életünket, munkánk és magánéletünk is a képernyőhöz köt minket. Az online tartalmak észrevétlenül tartanak minket fogva. Mintha arra is be lennénk programozva, hogy mit együnk, vegyünk, tegyünk. És ami a legriasztóbb, örömeinket is egyre inkább odaát keressük. E-mailek, DM-hirdetések, chatcsoportok, privát üzenetek. A közösségi oldalak képei, posztjai, megosztásai, hozzászólásai. A kereső felületek hírei és reklámjai. Online filmek, You Tube-videók és a mostanában oly divatos shorts-okról nem is beszélve. Szeretnénk szabadok lenni testben és lélekben. De közben figyelmünk, gondolataink és fizikai létünk vaksötét verembe esett.
De térjünk vissza a családi életképhez… A helyzet akkor sem változik, amikor némi duzzogás után végre sikerül asztalhoz parancsolni szeretteiteket. Izzadva próbáltok kapcsolódni hozzájuk a fizikai térben. Se egy kacaj, se egy érintés, se egy kedves nézés. Alig váltotok pár mondatot, azok is csak a ’kajáról’ szólnak. Ahogy figyelitek őket, pofon vág a felismerés… Felesleges minden próbálkozás, hogy bejussatok a gondolataikba, hisz ők igazából nincsenek is jelen, ott ragadtak a virtuális térben… Arra gondoltok, milyen jó lenne beszélgetni falatozás közben. Aztán mondjuk társasozni egyet, mint régen. Vagy elmenni sétálni s elmerengeni a világ nagy dolgain. Még egy focizást is bevállalnátok, bármilyen ügyetlenül rúgjátok is a labdát. Mindegy, hogy mit csinálnátok, csak legyetek együtt. S éljétek át újra a tiszta örömöt, mint gyerekkorotokban. Ti jól tudjátok, hogy az volt az igazi, nem ez a másik fajta, itt, a MINTHA világban…
Valahol a szívünk mélyén mind érezzük, hogy nincs ez így jól. Néha visszavágyunk a lassabb, egyszerűbb, tisztább régmúlt korokba. Szeretnénk lelassulni, szemlélődni, belefeledkezni a pillanatba. Élvezni azt, amit az élet éppen elénk sodort, azzal, akit éppen társaságnak kaptunk hozzá. Nem pedig örökösen csak hajszolni valamit, attól tartva, hogy még a végén lemaradunk róla. Egy dologra figyelni, jelen lenni, a mai modern ember kihívása. A túl gyorsan, túl könnyen, túl olcsón kapott élmények ugyanis torzítanak. Megborul az a természetes igény, hogy meg akarjunk dolgozni az örömért, a sikerért, a teljesítményért. Elképesztően tudatosnak kell lennünk, ha a virtuálisan felturbózott fogyasztói világban szeretnénk valóban élni.
Szem előtt kell tartanunk, hogy ezt a LÉTEZÉST csak a megértett és átérzett valóság teszi teljesebbé! A MINTHA-élmények ezzel szemben csak becsapják a tudatunkat és az érzékeinket.
Nézitek a gyerekeiteket, barátaitokat, kedveseiteket magatok körül. Nemrég zenét hallgattak, chateltek vagy TikTok-videókat bámultak. De az is lehet, hogy híreket böngésztek, Insta-képeket lájkolgattak, nyomkodtak valami idétlen játékot. Még az is lehet, hogy egy társkereső applikáción simogatták a képeket a „perfect match” reményében. Szomorúan veszitek tudomásul, hogy bár telefonjaikat az irántatok érzett tiszteletből vagy a balhé elkerülése végett benn hagyták a szobáikban, lélekben valójában ők is ott maradtak. Hiába eszik a finom ételt, nem érzik az ízeket, hiába ültök ott egymással szemben, nem látjátok egymást, hiába kérdezitek őket, a hangodat sem hallják. Ti még tapasztaltátok, hogy milyen együtt teremteni egy élményt. Ti még szívesen dolgoztok meg az örömért az ITT és MOST-ban…. Ti még tudjátok, hogy amikor ezt valaki mással élitek át, akkor valami fontos történik. De azt nem tudjátok, hogy hogyan mutathatnátok ezt meg azoknak, akik itt ülnek most körülöttetek…
Az érzékek élesek, a figyelem tiszta, a tettek összhangban állnak a gondolatokkal. Teljesen feloldódunk a pillanatban s összekapcsolódunk azokkal, akikkel átéljük az élményt. Szabadnak és teljesnek érezzük magunkat. Hisz van idő elmélyülni, kísérletezni és alkotni. Van kíváncsiság és izgalom is, amik tettekre sarkallnak. Van képzelőerő egyéniségünk megjelenítésére. S van erő és bátorság is ötleteinket megvalósítani. Nem baj, ha vannak akadályok és nehézségek, bízunk magunkban, hogy ezeken felül tudunk kerekedni. Kitartunk, hisz tudjuk, ettől lesz igazán a miénk a tapasztalat. A befektetett munka megtérül, sőt, annál intenzívebb a sikerélmény, minél inkább megküzdöttünk a vágyainkért. Mindenki keresi a maga boldogságát. Mindenki szeretné jól érezni magát. Csak nagyon nem mindegy, hogy történeteinket a valóságban, vagy csak annak a virtuális változatában próbáljuk megélni. Az előbbi tiszta LÉT-ÉLMÉNY, az utóbbi viszont csak egy mesterségesen generált pótlék.
Hogyan lehet visszaszerezni az uralmat figyelmetek, gondolataitok, választásaitok felett? Hogyan állhattok ellen a képernyő vonzásának? S hogyan tudtok JELEN maradni saját életetekben? Nehéz kérdések ezek. Egyensúlyban maradni óriási kihívás a modern embernek, nagyfokú tudatosság kell hozzá. Nem árt tisztában lenni azokkal a folyamatokkal, amelyek képernyőhasználat közben automatikusan végbe mennek az emberben. Néha pedig érdemes kikapcsolni az okoseszközöket, bevállalva például egy önkéntes digitális detoxot. Próbáljátok ki! Remek lehetőség ez gyakorolni az éber jelenlétet, átélve a valódi létezés pezsdítő érzését. Mire tanít egy digitális detox? Arra, hogy egyszerűsíteni kell. Kevesebb információ, kevesebb tárgy, kevesebb ember és több idő… Idő olyan tevékenységekre, amelyek közelebb visznek önmagatokhoz és másokhoz. Ne feledjétek, az ember értelmi, érzelmi és fizikai teremtmény. Olyan, akinek valódi tapasztalatokra és élményekre van szüksége. Hisz az igazi élet ebben a dimenzióban zajlik, a másik pedig csupán egy MINTHA-valóság, üres álélményekkel.
Királyfalvi Mira író
A cikk a Patika Magazinban jelent meg.
Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!
2025. augusztus