Kaptam még egy napot! – Beszélgetés Dr.Czeizel Endrével

0
2644

Élj úgy, mintha nem lenne holnap – szól az angol mondás, de valóban úgy élünk-e, értékeljük-e az időt, amit kapunk a „sorstól”, és kihasználjuk-e annak pillanatait? Czeizel professzor kihasználta és kihasználja élete minden percét, bizonyíték erre az általa írt több tucat könyv, a több ezer – jobbára nemzetközi – publikáció, számtalan előadás a világ egyetemein, konferenciáin, és a hazai közönség számára oly kedves, emlékezetes és tanulságos ismeretterjesztő tévésorozat.
Viszont most egy ország izgul érte, hogy felgyógyuljon és legyőzze a NEM legyőzhetetlent!

 

Névjegy: Prof.dr.Czeizel Endre orvos-genetikus, az orvostudományok akadémiai doktora.
A SOTE elvégzése után 1959-től az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) munkatársa.
Kiemelkedő szerepe volt a genetikai és szexuális ismeretterjesztésben hat televíziós műsor szerkesztő-műsorvezetőjeként.
1996 és 1998 között a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatója volt, innen ment nyugdíjba.
Elsőként írta le számos veleszületett rendellenesség előfordulási sajátosságait, kidolgozta az Optimális Családtervezési Modellt, igazolta a magzatvédő vitaminok fejlődési rendellenességeket megelőző hatását. A mai napig dolgozik genetikai tanácsadóként.
Létrehozta a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartását.
Kitüntetései:
SZOT-díj (1977), Ifjúsági díj (1987), Kiváló orvos (1988), Fényes Elek-emlékérem (1988), Markusovszky-díj (kétszer), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995), Kennedy-díj (2000), Tudományos díj (USA, 2002), Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje (2005), Német Gyermekgyógyász Társaság meinhard Pfaundler díj (2010), Hazám-díj (2011), Radnóti Miklós antirasszista díj (2012).
Angol nyelven több mint 300 publikációja, magyar nyelven is számos könyve jelent meg, 7 angol nyelvű monográfia szerzője.
  • Hogy vagy?

Köszönöm szépen, jól! Sőt, egy kicsit zavarban is vagyok, mert „azt állítják” rólam, hogy beteg vagyok, hiszen az orvosi papírok leírják, hogy a leukémia legsúlyosabb formáját szenvedem, ami elvileg gyógyíthatatlan.

  • De a szervezeted nem olvasta az orvosi papírokat!

Nagyon jól érzem magam. Ha az ember egészséges és jól érzi magát, az természetes. Amikor viszont közlik vele, hogy beteg és jól érzi magát, az különös. Két hete a debreceni egyetemen hatórás előadásom volt, majd elmentem a kisfiammal kirándulni – egy magas sziklát másztunk meg ketten – nagyon jól ment. Ezen én is elcsodálkoztam. Amikor előjött a betegség, le kellett mondanom két amerikai és két nyugat-európai előadást, ekkor megírtam meghívóimnak az okot, vagyis, hogy milyen betegségben szenvedek. Rendkívül jólesett az a sok együttérző levél, amit kaptam. Amerikában az egyik nagy táplálkozástudós, Adrianna Bendich azt írta nekem levelében: „Andrew. Harcolj, érdemes. Minden este, amikor lefekszel, gondolj arra, hogy kaptál még egy napot a jóistentől.” Ezt a gondolatot „beágyaztam” a fejembe, valóban minden este úgy alszom el, hogy végiggondolom a napomat, örülök, ha hasznos és sok munkával teli volt.

Azt gondolom – amit minden orvos tud –, az az ember, aki föladja, annak az immunrendszere depresszióba kerül. Szervezetünk sok szinten védekezik a rákos folyamattal szemben, az utolsó és egyben legfontosabb az immunrendszer. Gondoljunk az AIDS-re! A HIV-vírus nem okoz rákot, mégis az AIDS-esek többsége rákban hal meg, azért, mert a HIV-vírus kilövi az immunrendszert, ott marad a szervezet védtelenül a rákokozó hatásokkal, illetve a szervezetben elindult rákos folyamattal szemben. Tudjuk, hogy a rák kialakulási folyamata a testi sejtekben tíz év. Tehát ha valakit ma ér egy rákokozó hatás, akkor majd 2024-ben lehet rákja. A leukémia és a csontvelő többi rákja rövidebb, mintegy öt év alatt alakul ki. Nagyon hosszú, soklépcsős folyamat ez. Japán tudósok kiszámolták, hogy egy ember szervezetében naponta 80 ráksejt alakul ki, de szerencsére sok százmilliárd sejtünk van. A lényeg az, hogy aki akar élni, aki akar harcolni a túlélésért, az higgyen abban, hogy a betegség nemcsak a kórokozóktól függ, hanem tőle is. Ha mindent megteszünk azért életmódunkkal jó lelki és testi állapotban, hogy élhessünk addig, amíg a lehetőségeink megengedik, annak sokkal jobb az esélye, mint aki feladja. Magyarországon ma az emberek 27%-a hal meg rákban, de 55%-ból. Tehát minden második ember megkapja a rákos betegséget, de hatékony kezelésüknek köszönhetően e betegek fele már nem rákban hal meg. Mégis, sokan, ha azt hallják rák, azt hiszik, mindennek vége.

  • De te nem ezt hitted, hisz a múlt évben megjelent 14 angol közleményed, és úgymond a „betegágyadon” írtad a zeneszerzőkről szóló újabb könyvedet.

Igen, de korábban volt olyan kutatásom is, amit – USA szakértők szerint – Nobel-díj szintűnek tartottak. Persze akkor hatvanöt munkatársam volt, most meg egy számítógépessel és egy matematikussal hármasban dolgozunk.

Meghalunk – ez a világ rendje. De érdemes harcolni az életért. A kezelésben viszont az a borzasztó, hogy a szobában egyedül fekszel, látogatót sem szabad fogadnod. Öt órakor az embert felkeltik, mert vért vesznek, megnézik a csontvelő állapotát, aztán hat órakor bekötik a „mérget”. Ugye egy ilyen napot eltölteni semmittevésben, magányban, az szörnyű. Így a harmadik napon kitaláltam – régi tervem volt –, hogy a nagy zeneszerzők családfáit feldolgozom, így nekiláttam a munkának. Azt láttam, hogy a többiek abba őrültek bele, hogy nem csináltak semmit.

Könyvem három részből áll: az első, hogy megírom természettudományos oldalról a zeneszerzők élettörténetét, a második rész tartalmazza saját kutatásaimat: a családfák elemzését, ami segíthet megérteni a géniuszok eredetét, a harmadik rész: a csoda bemutatása. Amikor a himnuszt játsszák, akkor általában könnyes az ember szeme, a katonák indulókat énekelve mentek a csatába, sokszor a halálba, a szerelem kifejezésének is hatékony eszköze a dal, szóval a zenének mágikus a hatása. Ezt akartam bemutatni. Komoly szakirodalma van annak is, hogy a depressziót zeneterápiával hogyan lehet gyógyítani.

A zene belső harmóniát adhat, mert „kidalolhatja” az ember a fájdalmát és örömét. Megnéztem a nemzetközi zeneszerzőket, ott is – ahogy a magyarok között is – magas az átlagéletkor, persze mindig vannak kivételek, de aki „megúszta” a különböző fertőzőbetegségeket, őket a zene éltette, valami pluszt adva egészségükhöz.

  • Ez lenne a titok?

Igen, eddig is tudtam orvosként az egészséges élet szabályait: nem szabad cigarettázni, mértékletesen kell italozni, fontos sokat mozogni, egészségesen helyes táplálkozni, jó, ha az ember családi-szerelmi kapcsolata harmonikus, lényeges, hogy az ember megtalálja azt a küldetést, melyben a tehetségét valóra tudja váltani. Azt is tudtam, hogy a lelki egészség is rendkívül fontos. Most azonban rájöttem, hogy a lelki egészséget segíti a „dalolás”! Zenélni kell, vagy legalábbis hallgatni kell a muzsikát! Irigylem a zeneszerzőket, akik nem csak alkotnak, valóra váltják kivételes tehetségüket, hanem ebből adódó belső harmóniájuknak köszönhetően közben az életüket is meghosszabbítják. Nekünk, e talentum híján, műveik hallgatása lehet gyógyír.

Nekem eddigi életem tanulsága a következő: nem baj, ha nem az válik valóra, amit az ember akar, mert a sors majd felkínál mást. Az sem baj, ha az ellenségeik „megfúrják” az elképzeléseinket, mert minden rosszban van jó is, és sokszor ez a jó több, mint amit az ember remélt. Most értem meg, hogy a régi kultúrákban az öregek és bölcsek tapasztalataira igényt tartottak. Amikor a hetvenes években bekerültem a televízióba, az az orvosi szakmában ártott nekem, mégis hiszek a megelőzésben. Hiszen a megelőzés jobb, mit a gyógyítás. Ezt pedig csak úgy lehet, ha megosztom a tudásomat az emberekkel – talán nem is „középiskolás fokon” – és akkor ők használják ezt a tudást saját egészségük védelmére.

Akkor minden rendben végül.
Ha az ember csinálhatja azt, amit szeret, akkor nincs baj. Baj akkor van, ha nem találnak rá tehetségük hasznosítási lehetőségére – vagy ezt megakadályozzák.

dr.Szarvasházi Judit–Vészabó Noémi