Régi időkből hallva nehezen tudjuk elképzelni, hogy őseink milyen kevés időt fordítottak a tisztálkodásra. Ma köztudott, hogy az alapvető személyes higiénia elengedhetetlen az egészséghez.
A magyar nép köztudottan tiszta nép volt. A középkori várakban dézsákban és fából készült kádakban tisztálkodtak az emberek. Ezeknek a szokásoknak két nagy járvány, a pestis és a szifilisz- véget vetett, mivel a kor embere úgy gondolta, hogy ezeket a járványokat a víz terjeszti. Ennek eredményeképpen a tisztálkodás hosszú ideig háttérbe szorult.
Később a higiénia orvosi szempontból is előtérbe került. Gondoljunk csak a kolera, pestis járványokra, Semmelweis munkásságára, ahol a fertőzések ellen vívott harcban a tisztaságot egyre inkább a betegségek megelőzésével kötötték össze. Ekkor terjedt el ismét a rendszeres fürdés, a kézmosás szokása. A szappan tömeggyártása is beindult, majd megjelentek a modern testápolási termékek: tusfürdők, samponok, dezodorok. A tisztálkodás már nemcsak higiéniai szükséglet, hanem az önkifejezés és a divat része is lett. Az illatszerek, krémek és kozmetikumok mind hozzájárultak ahhoz, hogy a testápolás személyes és kulturális jelentőséget kapjon.
A modern ember számára a tisztálkodás egyszerre szolgálja a testi egészséget, a lelki feltöltődést és a társadalmi elvárásoknak való megfelelést. Egyfajta hidat képez múlt és jelen között. A vízhez való ősi kapcsolatunkat ma is őrzi, miközben a technológia és a kultúra formálja.
De mennyi az annyi?
Vajon mindennap kell tisztálkodni? Vagy elég heti kétszer-háromszor? Zuhanyzás vagy nagy vízben ázás?
Ezekre a kérdésekre nagyon nehéz választ adni. Sok szempontot kell figyelembe venni. A napi aktivitást, a környezetünk tisztaságát, amiben tartózkodunk, a testünk jelzéseit, anyagcserefolyamatainkat, a környezetvédelmet és még lehetne sorolni.
Manapság több országban már bevált gyakorlattá vált, hogy az emberek környezetvédelmi okokra hivatkozva kevesebb vizet használnak, csupán heti 2-3 alkalommal fürdenek.
A gyakoriság kérdése a szakemberek között is megosztó képet mutat.
Amiben megegyeznek, hogy nem baj, ha néha kimarad egy-két nap fürdés nélkül. A fürdés során használt tusfürdők, szappanok és egyéb tisztálkodószerek
- tönkre tehetik a bőr természetes védőrétegét,
- ronthatják ellenállóképességét,
- bőrpírhoz,
- bőrszárazsághoz,
- ekcémához is vezethet.
Tisztálkodáshoz mindenképp olyan szert válasszunk, ami a bőrünknek ideális. Azonban hiába a bőrbarát szer, a kemény víztől is kiszáradhat a bőrünk, a túl meleg, forró víztől szintén károsodhat. Ha ilyet tapasztalunk mindenképp szükséges a nedvesség visszapótlása a bőrbe, kifejezetten erre alkalmazott termékekkel, testápolókkal, olajokkal stb.
A fürdés során nem feltétlen szükséges minden nap testünk minden szegletének vegyszerrel történő lecsutakolása. Tisztálkodás során a testhajlatokra érdemes különös gondot fordítani, mert a puhább, vékonyabb bőrön a kórokozók gyorsabban képesek szaporodni.
A szmogos nagyvárosban élők, az aktív életmódot folytatók azonban ekkor is kénytelenek a bőrükre rakódott egész napos szennyeződést testük egészéről eltávolítani, ülőmunka mellett azonban nem szükséges a napi tisztálkodás.
A szakemberek szerint aktív sportolás mellett napi többszöri fürdés esetén annak hosszát érdemes minimalizálni, hogy elkerülhető legyen a bőrirritáció, bőrszárazság.
Összességében elmondható, hogy napi tisztálkodási rutinunkat elsősorban életmódunkhoz kell igazítani. Válasszunk bőrtípusunknak megfelelő tisztálkodószert, és kerüljük a felesleges szerhasználatot. Amennyiben bőrünk kiszáradt, mindenképpen szükséges a hidratálás erre alkalmas készítménnyel. A tisztálkodás során legyünk tekintettel a vízhasználat minimalizálására – inkább zuhanyozás maximum 5 perc – ezzel óvjuk bőrünket és bolygónkat is.
Horváth Alma Szilvia
higiénikus
Együttműködő partnerünk:
