A felmérések bizonyítják, hogy a 15–18 éves fiatalok 90%-a nem tartja kielégítőnek az iskolai szexuális felvilágosítást.
A pedagógusok többsége nem érzi feladatának a szexuális nevelést (tanulmányaiban nem is szerepel olyan szinten, hogy azt alkalmazza), továbbá nem biztos, hogy vállalná a témához kapcsolódó felvilágosító anyag tartalmát a szexualitáshoz való beállítottsága miatt. A szülők többsége, tisztelet a kivételnek, felkészületlen, és az iskolára hárítaná ezt a feladatot. Szívem szerint a szülőknél kezdeném a felvilágosítást, lehet, hogy jobban haladna a szekér! Hazai és külföldi szakmai kiválóságok munkáit olvasva, 1958–1980. évekig bezárólag, elsősorban az orvosoknak, pszichológusoknak szólt a szakirodalom. Az akkori időszak nem nagyon adott lehetőséget, hogy nyíltan beszéljenek a szexualitásról, és hogy ezek a munkák széles társadalmi rétegekhez eljussanak. A megjelent nem nagyszámú példányokat pillanatok alatt elkapkodták az üzletekből. 1973-ban megjelent egy népesedéspolitikai kormányhatározat, amely elrendelte az ún. „családi életre nevelés” bevezetését, csak éppen az általános és középiskolai pedagógusokat elfelejtették felkészíteni erre a fontos feladatra. Mi a helyzet ma ezen a területen? A technika csodái, az információs társadalmi körülmények adottak, hogy széles tömegek elérjék a szexualitással kapcsolatos felvilágosító ismereteket. Mindezek ellenére a felmérések nem mutatnak pozitív változást. A szexuális felvilágosítás hiányából adódó problémák, ami lehet testi, lelki tünet, az egész élete folyamán végigkísérhetik az egyént. Azok a szülők, akik nem tudnak a gyermekeikkel a szexről beszélni, mert…, megértem őket, de akkor vegyék a fáradságot, hogy irányítsák gyermeküket szakemberhez. Hiába adnak meg gyermeküknek minden földi jót, ha ez a láncszem gyenge.
Részlet Pereszlényi Zoltán Örömszerzés c. könyvéből,
mely a shop.galenus.hu oldalon rendelhető meg.