Trombózisról akkor beszélünk, ha valahol az érrendszerben vérrög (thrombus) képződik.
A thrombus növekszik, és előfordul, hogy egy kisebb-nagyobb darabka leszakad belőle.
Ezt a leszakadt vérrögöt azután a véráram továbbsodorja egészen addig, amíg átfér az ereken. Amikor egy nála kisebb érszakaszhoz érkezik, megakad, és eltömeszeli azt. Ezt nevezzük embóliának.
A véralvadás folyamata
Ahhoz, hogy a trombózis kialakulását megérthessük, néhány szót kell szólnunk a véralvadás rendkívül bonyolult folyamatáról. Normális esetben véralvadásra sérülés esetén van szükség.
Ha pl. megvágjuk az ujjunkat, megsérül egy ér, és vérzés kezdődik, a szervezetnek sürgősen gondoskodnia kell a „luk” befoltozásáról, hiszen ennek hiányában elvéreznénk. Az érfalhoz ilyenkor vérlemezkék (thrombocyták) tapadnak, összecsapzódnak, és mint egy dugó, bezárják a lukat. Ezt a dugót fibrinháló rögzíti, mely 12 alvadási faktor segítségével képződik. Az alvadási faktorok túlnyomó részét a máj termeli, s képzésükhöz K-vitaminra van szükség.
Kóros esetben a vér az érrendszeren belül is megalvadhat, vagyis vérrög keletkezik, ami elzárja az eret. Thrombus a keringési rendszer különböző területein keletkezhet, a szívben, a verőerekben (artériákban) és a visszerekben (vénákban) egyaránt.
Trombózis a szívben és a verőerekben
Ha a szív bal pitvara valamilyen okból kitágul, és renyhén vagy egyáltalán nem húzódik össze (pl. pitvarremegés, pitvarfibrilláció esetén), akkor falán trombózis keletkezhet. Az innen leszakadt vérrög a nagyvérkörben akad el, így jön létre pl. az agyembólia. Ennek megelőzése céljából a pitvarremegésben szenvedő betegnek rendszeresen alvadásgátló gyógyszert kell szednie.
A verőerekben, artériákban akkor keletkezhet vérrög, ha faluk egyenetlenné, meszessé válik. A szívkoszorúerekben keletkező thrombus okozza az infarktust.
A koszorúéren, mely a szívizom vérellátását végzi, meszes folt (arterioszklerotikus plakk) keletkezik, ezáltal az ér szűkül, kevesebb vér jut el a szívizomhoz. Ez a vérmennyiség nyugalomban még elegendő, fokozott terhelés esetén (pl. lépcsőn járáskor vagy ha futunk a busz után) azonban már jelentkeznek az oxigénhiány jelei: mellkasi nyomás, légszomj.
A plakk fokozatosan nő, felszíne egyenetlen, ezért könnyen megtapadnak rajta a vérlemezkék, ezáltal vérrög (thrombus) keletkezik. A vérrög végül teljesen elzárja a koszorúeret, a szívizomsejtek nem jutnak oxigénhez, és néhány óra alatt elhalnak: kialakul az infarktus. Hasonlóképpen keletkezhet vérrög a meszes agyi artériákban is, ilyenkor agytrombózis keletkezik.
Trombózis az alsó végtag vénáiban
A vénás rendszerben általában akkor keletkezik trombózis, ha a vér egyes érszakaszokon lassabban kering. Ez leggyakrabban az alsó végtagokon fordul elő, pl. álló foglalkozásúaknál visszértágulat esetén, illetve tartós fekvéskor.
A trombózis tüneteiben, súlyosságában és szövődményeiben jelentős különbség van attól függően, hogy a vérrög a felületes vagy a mély vénákban alakul ki. A felületes vénákban a visszértágulat (varicositas) nagymértékben elősegíti a vérrög képződését. Amióta az ember az evolúció során két lábra állt, az alsó végtagok ereinek a gravitáció, a nehézségi erő ellenében kell a vért a lábaktól a szív felé szállítani. Ebben az alsó végtag izmai segítenek. Ezeknek az izmoknak a mozgása szinte kipumpálja a vért a vénákból, s a vénabillentyűk megakadályozzák a vér visszaáramlását.
Ha a billentyűk gyengébbek vagy nem zárnak tökéletesen, az áramlás lassul, és a vénák falára nagyobb nyomás nehezedik, látható, tapintható visszértágulatok alakulnak ki.
A visszértágulatok idővel egyre keményebbek, göbösek, fájdalmasak lesznek, gyakran begyulladnak, bennük vérrög, thrombus keletkezik.
A trombózissal társuló felületes visszérgyulladás (thrombophlebitis) esetén a lábszár felületén futó ér piros, meleg, benne esetleg érzékeny csomó vagy köteg tapintható.
A betegség fájdalmas, kellemetlen, de ez nem okoz embóliát. Maga a gyulladás rögzíti a vérrögöt az ér falához. Éppen ezért általában nincs szükség tartós alvadásgátló kezelésre, és hosszabb ideig tartó fekvésre sem. Ilyenkor a túl sok fekvés még ártalmas is lehet, mert lassul a keringés a mély erekben, és ez elősegíti a trombózist.
Jóval súlyosabb és veszélyesebb betegség az alsó végtagok mélyvénás trombózisa. Ilyenkor a lábszár mélyén fekvő vénában keletkezik vérrög. Az érintett lábszár duzzadt, feszes, fájdalmas, a vádli nyomásra, szorításra igen érzékeny.
A vérrög kezelés nélkül fokozatosan növekszik, egy darabkája könnyen leszakadhat, a vérárammal a tüdőbe sodródhat, ott elakadva tüdőembóliát okozhat. A tüdőembólia tünetei: hirtelen jelentkező éles, heves mellkasi fájdalom, légszomj, véres köpet.
A tüdőembólia súlyossága az embolus, illetve az elzárt ér nagyságától függ. Lehet apró, szinte észrevétlen, de nagyobb embolus esetén életveszélyes állapot is kialakulhat. Ezért rendkívül fontos, hogy az embóliát megelőzzük. Sürgős alvadásgátló kezelésre van szükség, ilyenkor nagyon fontos a szigorú fekvés! (Gyakran előfordul, hogy a betegek – főleg háziasszonyok, családanyák – mindent megtesznek gyógyulásuk érdekében, de az ágynyugalmat nem tartják olyan fontosnak, s ezért felkelnek, hogy ellássák családjukat.) A járás ugyanis elősegíti a vérrög leszakadását, vagyis az embólia kialakulását.
Alvadásgátló kezelés
Mint az előzőekből láthattuk, a trombózis megelőzésére, a thrombus növekedésének, az embólia kialakulásának megakadályozására számos esetben alvadásgátló kezelésre van szükség.
Tudnunk kell, hogy az alvadásgátlók nem oldják fel a már kialakult vérrögöt.
A fibrinháló feloldása csak a frissen keletkezett thrombus esetén lehetséges. Ilyen – úgynevezett fibrinolitikus – kezelést végeznek friss infarktusos betegeknél, ha a beteget idejében, 3-6 órán belül intenzív terápiás osztályra szállítják. A korai kezelés rendkívül fontos, mert így a szívizom elhalása elkerülhető.
Az alvadásgátlók tehát a vérrög képződését, növekedését, az embólia kialakulását akadályozzák meg. Mélyvénás trombózis kezdeti szakaszában gyors, azonnal ható alvadásgátlóra van szükség. Ilyen a heparin, mely közvetlenül gátolja a fibrinháló kialakulását. Hátránya, hogy csak injekcióban adható, ezért tartós kezelésre nem alkalmas.
A tartósan szedhető alvadásgátlók hatásuk szerint két nagy csoportra oszthatók. Az egyik csoport, a szalicilsav-származékok a vérlemezkék összecsapzódását (aggregációját) gátolják. A másik nagy csoport az ún. K-vitamin-antagonisták.
Az alvadási folyamat leírásakor már említettük, hogy az alvadási faktorok termeléséhez K-vitaminra van szükség. Ezek a gyógyszerek a K-vitamin hatását függesztik fel, s így a máj kevesebb faktort készít. A gyógyszer szedésekor az alvadási faktorok szintjének rendszeres ellenőrzésére van szükség. Így egyénileg állítható be a szükséges adag. A rendszeres ellenőrző vizsgálatot komolyan kell venni, nem szabad elmulasztani, hiszen ha az alvadási faktorok szintje túl magas, akkor a kezelés hatástalan, és fennáll a trombózis vagy embólia veszélye. Ha viszont túl kevés alvadási faktor termelődik, akkor súlyos, nehezen csillapítható vérzés léphet fel.
dr. Valló Ágnes
belgyógyász