Szó szerint minden másodperc számít, nincs idő habozásra, felesleges mozdulatokra, pluszkörökre.
Újraélesztés, gázolás, égési sérülés. Csak pár olyan bejelentés, amikor mi, mentősök tudjuk, hogy nagy a baj, és már az állomáson belül is futva közelítjük meg a mentőautót. Az első lépés az, hogy amint lehet, eljussunk a helyszínre. A mentésnek ezen a pontján a mentőgépkocsi-vezető bajtársak helyismeretén, vezetői készségén akár emberéletek múlhatnak. Épp ezért elképesztő „luxus” ilyenkor címkereséssel vesztegetni az időt, mert a cím nem egyértelmű. Ez plusz stresszforrás az amúgy is megfeszített idegállapotban lévő személyzet számára.
Mi történt?
Sok évvel ezelőtt egy Pest megyei üdülősorra riasztottak minket, ahol egy 4 éves gyermek futkározás közben véletlenül beszippantotta a szájában lógó, leeresztett lufit, amitől most nem kap levegőt, és már eszméletlen. Nagy volt a tét, ugyanis a bejelentő nem tudta egyértelműen elmondani, hogy mi az utca és a házszám, ahova menni kellene, ugyanis a környéken már háromszor is történt átszámozás. Ráadásul sok házra még az ősrégi helyrajzi szám volt kiírva. Akkoriban még nem volt GPS, a gépkocsivezetőnk saját kútfőből volt kénytelen „megtippelni ”, hogy merre lehet az eset. Beleadtunk mindent, én már a kocsiban elkezdtem előkészíteni az eszközöket. Odaértünk az üdülőtelepre, fel-alá száguldoztunk, de látszólag összefüggéstelenül voltak számozva a házak. A 35-öst a 97-es követte, utána 39-es, és hogy még könnyebb legyen, találtunk olyan szakaszt, ahol az addig páratlan oldalon volt a páros rész. Nem tagadom, pattanásig feszültek az idegeink, már nyúltam volna a rádióhoz, hogy segítséget kérjünk a központi irányító csoporttól, amikor azt hallottam a rádión, hogy egy másik egység keres minket. A helikopter volt az. Nagyon megörültünk nekik. Szerencsére az irányítók is sejtették, hogy nehezen fogunk odatalálni, ezért riasztották a helikopteres egységet, hátha ők a levegőből hamarabb megtalálják a címet. Így is történt, a légi egység jelezte nekünk, hogy sajnos jócskán túlmentünk a címen. Ők látnak minket, forduljunk vissza, kiküldik az utcára a bejelentőt, mert ők épp most szállnak le az udvaron, és mindjárt átveszik az újraélesztést.
Életmentő intézkedések
· házszám kiírása
· házszám kivilágítása
· integetés a mentőnek
· észszerű tájékozódási pont közlése
Mit tegyünk?
Sajnos többször történik ilyen, mint gondolnánk. És nem csak a peremvidéken. Városi utcákon is a legtöbb helyen nincs kiírva a házszám, úgy kell kettesével számolgatnunk, ha végre találunk egyet. Ezért, azt hiszem, minden mentős, rendőr, és akár tűzoltó nevében kérhetem, hogy minden esetben jól látható helyen tüntessék fel a házszámot vagy akár a helyrajzi számokat, s ha kell, világítsák ki. Amennyiben nincs kiírva házszám, és tudható, hogy a helyszín nehezen található, akkor pedig, amíg várnak a mentőre, valaki menjen ki az utcára, és már messziről integessen, vagy ha erre nincs mód, igyekezzenek a mentésirányítást segíteni azzal, hogy megneveznek valamilyen ismertetőjegyet, ami alapján könnyebben boldogul a mentőegység. Például, hogy milyen színű és típusú autó áll a ház előtt, vagy bármi konkrét dolog, ami segítheti a tájékozódást. Ez legyen egy mások számára is érthető ismertetőjegy, amit érdemes előre kitalálni, mert amikor stresszes az ember, akkor képes olyan lehetetlen dolgokat mondani, mint pl. „a nagy fa után nem sokkal”.
Ami a négyéves kisfiút illeti, az eset szerencsésen végződött. A megfeszített munkának köszönhetően sikerült kihalászni a lufit a torkából, és rövid újraélesztés után az állapotát stabilizáltuk. legjobb tudomásom szerint a gyermek teljesen felépült. De ne kísértsük a sorsot! Ha belegondolunk, elképesztően bagatell dolog, ha egy ilyen esetben épp a túléléshez szükséges percek vesznek oda fölös kóválygással, keresgéléssel.
Kathy Zsolt
mentőápoló
A cikk a Patika Magazinban jelent meg.
Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!
2025. szeptember