Érdemes feltenni azt a kérdést, hogy van-e értéke ma Magyarországon a titkárnőnek? Megbecsülik-e ezt a szakmát vagy egyáltalán hogyan viszonyulunk azokhoz a nőkhöz, akikről megtudjuk, hogy titkárnő. Írásomban pszichológiai szempontból veszem górcső alá a fent említett kérdéseket, melynek célja, hogy értsük meg a sokszor tudattalan tényezők hátterét.

Egy kampány indult el 2014-ben: keresik az év titkárnőjét. Amikor ezt meghallottam, azon kezdtem el gondolkodni, hogy képes-e ez a kezdeményezés sikeres lenni: mernek-e jelentkezni a versenyre a hölgyek, mi lesz a fogadtatása és a reakciója a médiának, valamint a társadalomnak.

Ön mire asszociál, ha azt hallja, hogy titkárnő?

Bögyös cicababa, aki főzi a kávét? Vagy talán az jut az eszébe, hogy egy titkárnő nem más, mint egy buta liba? Nem állunk messze a valóságtól, hiszen a társadalom ezeket a víziókat erősítette meg, ezek a fogalmak kerülnek elő ösztönösen, egy átlagos ember szabad asszociációjában.

Miért?

Pszichológiai értelemben a sztereotípiák bonyolult rendszerét kell megértenünk. A jelenlegi definíció szerint az előítéleten valamely csoporttal szemben táplált ellenséges vagy negatív attitűdöt értünk, ami téves és sokszor nem teljes információból származó általánosításon alapul. Mindezt, ha lefordítjuk a titkárnőkre: tévesen megfogalmazott negatív értékelés, a szóban forgó csoport bármely tagjára vonatkoztatva, attól függetlenül, hogy a valóságban mennyire különböznek egymástól. Látni kell, miszerint ami valóságnak tűnik, bizony torz, elnagyolt tud lenni.

A társadalom sokszor nem tudatosan kategorizál, azaz csoportosít. Különféle címkéket ragaszt emberekre, melynek célja a kiismerhetőség, átláthatóság. Ha nem csoportosítanánk, az agyunkat szétfeszítené a káosz, vagyis ezzel a módszerrel egyszerűsítjük a sokszínű világot, és elhelyezzük magunkat is a csoporthoz viszonyítva. A sztereotípia, tehát egy csoport (jelen esetben a titkárnők kategóriája) bizonyos tulajdonságok (bögyös, kávéfőző cica… stb.) mentén történő jellemzése, tulajdonképpen az emberi kategorizáció mellékterméke.

Vegyünk egy példát, arra keresve a választ, hogy miért alakulhat ki a sablonos általánosítás. Egy cégvezető egyik reggel azzal szembesül, hogy a titkárnője felmond. Nagy a nyomás, hiszen pont egy fontos projekten dolgoznak, szóval jelentős a tét. Így egyik napról a másikra felvesz egy fiatal nőt, aki mellesleg a család egyik jó barátjának a rokona. Kiderül gyorsan, hogy a lány valóban fiatal és csinos, de vakon gépelni nem tud, így kudarcot vall. Mindennek az a következménye, hogy a cégvezető csalódik, sőt minden ismerős, aki meghallja ezt a „storyt” azt raktározza el, miszerint minden titkárnő ilyen, „semmire sem alkalmas, kivéve a kávéfőzésre”. Vagyis a titkárnő egy tárgy, akit lehet adni venni? A pszichológia nyelvére lefordítva, ha egy csoport (titkárnők) egyik tagjával kapcsolatosan valami nem tetszőt észlelünk, mindjárt az egész csoportra vonatkoztatjuk a negatív, ellenséges, torz megállapításainkat.

Pszichoterror – “a főnököm naponta megaláz”

Gyakori jelenség, hogy egy főnök a titkárnőjén vezeti le a feszültségét, sőt ő is azonosul a fent említett sztereotípiákkal. Veszélyét abban látom, hogy mindez a cég teljesítményének a rovására tud menni. Pszichológiai értelemben mindig informatív, ha egy vezető, a pozíciójából fakadóan agresszív, dominanciáját fitogtatja. Ne gondoljuk azt, hogy a fizikai agresszió lenne csak agresszió. A verbális úton történő folyamatos megalázás is agresszió, sőt sérülést is tud okozni: pszichés sérülést.

Az agressziv viselkedés hátterében mindig tetten érhető a védekezés. Az esetek többségében az illető gyenge lábakon álló önértékeléssel rendelkezik, sérülékeny, szenzitív ember. Mindez számára feszültséget okoz, hiszen naponta szembesül a valósággal. Ennek kompenzálására kialakít egy olyan védekező magatartást, hogy elfedje saját gyengeségét. Az agresszió, valamint annak megélése, hogy ő ural valakit, vagy, hogy a másik tőle függ, képes csökkenteni a belső feszültségét. Ennek a következménye az, hogy az ilyen típusú főnök gyakran fogja erejét és hatalmát a gyengébben, a titkárnőn kiélni. Nemcsak egy titkárnő, de egy hétköznapi ember is meg fog törni, amennyiben naponta kell átélnie a nyomást, a megalázást. Pszichológusként hiszem, hogy egy idő után az „áldozat” elveszíti a kontrollt, leblokkol, úgy érzi nem képes változtatni a helyzetén. Szélsőséges esetben az ember személyiségét olyan károsodás éri, hogy ő maga azonosul mindazzal, amit rázúdítanak: „úgy érzem, hogy egy értéktelen, nem szerethető senki vagyok, aki még a munkahelyén sem állja meg a helyét…”

Mi valójában a titkárnő szerepe – előítéletek nélkül?

  • Ahhoz, hogy egy cég megfelelő titkárnőt találjon, megfelelő kiválasztás szükséges.
  • Sikeres, jól működő cég, titkárnő nélkül félkarú óriás.
  • Egy titkárnő nem a kinézetével „adja el magát”, hanem szakmai tudásával, készségével, amit egy vezetőnek következetesen meg kell becsülnie. Pozitív visszajelzés nélkül a teljesítmény csökken.
  • A titkárnő a szakmai tudása mellett használja ki személyi adottságát is: egy asszertív ember sokkal több szituációban tud helytállni.
  • Pozitív asszociáció egy titkárnőre: empátia, türelem, szervezőkészség, több irányú koncentráció. Egy állásinterjún a vezetőnek ezeket kell a középpontba helyezni, úgy, hogy az érzelmek háttérben maradjanak.

 

További információ: makai.pszichologus@gmail.com.

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus

http://www.makaigabor.hu/