Az emberek életük különböző szakaszaiban nemcsak biológiai és pszichológiai értelemben változnak, hanem a történelmi, gazdasági és kulturális környezet is más-más tapasztalatokat és normákat alakít ki bennük.
A generációs különbségek, vagy akár szakadékok az egyik fontos kihívását jelentik a jelenkornak, ezért érdemes számba venni, mi mentén is alakulnak ki és hatnak ezek az eltérések. Már csak azért is, mert a modern szociálpszichológiai megközelítések szerint a generációs különbségeket gyakran eltúlozza a közbeszéd: sok viselkedésbeli eltérés inkább az életkorból és az aktuális társadalmi környezetből fakad, nem pedig „veleszületett” generációs jegyekből. Ilyenek ugyanis nincsenek, miközben persze lehetnek közös történelmi tapasztalatok, mint egy-egy „háborús” generációnál, akik mondjuk fiatal felnőttként hasonlóan élték meg a frontot, a szeretteik elvesztését, a nélkülözést vagy a későbbi béke felszabadító érzését. De nekik sincsenek velük született nemzedéki jegyeik, pusztán egyszerre születtek rosszkor, hogy aztán átgázoljon rajtuk a történelem.
És akkor a dimenziók:
- Értékdimenzió: azt jelenti, hogy milyen elveket, erkölcsi normákat, társadalmi célokat tartanak fontosnak a különböző korcsoportok tagjai. Ilyen lehet például, hogy amíg egy korábbi nemzedék számára az anyagi biztonság (saját lakás, megtakarítás) a fontos, az utódokat már inkább a kalandkeresés és/vagy az önmegvalósítás mozgatja. Míg az apák/anyák pénzt gyűjtenek, a lányok/fiúk élményeket.
- Kommunikációs stílus: az egyes generációknak lehet sajátos nyelvhasználata, jó példa erre az ifjúsági szleng, melyet az idősebbek rendre csak kisebb-nagyobb nehézségekkel képesek értelmezni. De idetartozik a technológiai eszközök preferenciája is, ami korábban a levél és az e-mail különbsége volt, az ma már mondjuk az e-mail és a chat, de az is különbség lehet, hogy mennyire formális, avagy mennyire kötetlen az ezekkel folytatott kommunikáció. (Azaz, hogy mennyire udvariaskodunk egy üzenetváltásban, tartunk be egyfajta etikettet, vagy mennyire vagyunk lazák, akik nemigen tartanak be formalitásokat, de ezt mástól sem várják el.)
- Munka és motiváció: ez a munkához való hozzáállásról, a munkahely iránti lojalitásról, meg a karrierutakhoz való viszonyról szól. Például amíg az idősebb korosztály inkább stabil munkahelyet keres, addig az Y és Z generáció fontosabbnak tartja a munka–magánélet egyensúlyát, és a szabadidő kreatív eltöltését.
- Technológiai adaptáció: Ez azt fedi, hogy milyen gyorsan és milyen szinten integrálják az új technológiákat a munkájukba és a privát életükbe. Jellemzőnek tűnik, hogy a korábbi generációknál lassabb, de rendszerint mélyebb az alkalmazkodás, azaz, ha mondjuk megismernek egy-egy online közösségi platformot, ahhoz ragaszkodnak és nem ugranak át a következő, népszerűbb felületre.
- Miközben a fiatalabbak igen, de ennek megfelelően felszínesebb is a viszonyuk és alkalmazkodásuk, hajlamosabbak követni az aktuális trendeket. Többek közt azért, mert számukra természetesebb a technológia gyors változása.
- Társadalmi és politikai attitűdök: Ez is egy fontos dimenzió, hisz van az a közkeletű, gyakran sir Winston Churchillnek tulajdonított mondás, hogy „Ha egy ember 30 éves kor alatt nem liberális, akkor nincs szíve, ha viszont 30 fölött nem konzervatív, akkor nincs esze.” Egyébként Churchill jó eséllyel soha nem mondott ilyet, főleg mert ő fiatalon volt konzervatív (már csak neveltetése okán is), és csak idősebb korában lett – a maga módján – liberális.
Az mindenképp lényeges, hogy életutunk során változhat, és legtöbbször változik is a világhoz való viszonyunk.
Így különböző életkorunkban más-más ideológiát érzünk érvényesebbnek annak leírására. Fiatalon lázadhatunk, de meglett, családos emberként már sokkal fontosabb lehet, hogy a dolgok nyugodtan, a megszokott mederben haladjanak. ezen dimenziók mentén szokták leírni a különböző korcsoportokat, mint a baby boomerek (a háború után született generáció), vagy az X, Y (millenniálok) és a Z generációk. Ezek a kategóriák meglehetősen kényelmes keretet biztosítanak a trendek és a változások leírásához, bár sokak személyes tapasztalatai szerint gyakran bizonyulnak mondvacsinált értelmezéseknek. A generációs határok ugyanis nem feltétlenül írhatók le ilyen egyszerűen.
Bácsván László
szociológus
A cikk a Patika Magazinban jelent meg.
Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!