Töprengtem, hogy ilyenkor az év kezdetekor miről is lehetne írni, aminek gondolatai időtlenek. És akkor beugrott egy szó: elfogadás. Ez vonatkozhat személyre, tárgyra vagy általánosságban a dolgokra is. Lehet, hogy van itt még mit tennünk és csiszolnunk a jellemünkben?
Egyre nehezebben fogadjuk el, ha a másik valamit másképpen gondol, mond, tesz, irányít. Pedig miért ne lenne joga hozzá? (persze a jogi, erkölcsi, morális határokon belül!)
Sokaknak nehezére esik a másiktól való elfogadás – dologi értelemben. Akár valamilyen segítség, ajándék, adomány vagy egy tanács formájában. A különböző generációk között is ebben nagy különbségek vannak, ha ezt az egészségügy témájához kapcsoljuk. Erről is fogunk írni az elkövetkező hónapokban a Patika Magazinban most induló rovatban, „Generációs gondolatok” címmel. Ezek az emberek nem akarják, nem tudják, vagy akár szégyellik elfogadni a segítséget, mert azt hiszik, hogy nekik önmaguknak kell megküzdeniük az életben mindennel, mert akkor látszanak erősnek.
Az élet dolgainak, az életnek, a sorsnak az elfogadása – ez is nagy vállalás és nagy nehézség. Mert ebbe beletartozik a „rossz” is. És itt jön a nagy kérdés, mert az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel, de meddig tart az egyik, és mikor kezdődik a másik? Ezt sajnos magunknak kell eldöntenünk, elfogadhatunk tanácsokat, de a döntés a miénk.
Dr. Szarvasházi Judit
főszerkesztő-gyógyszerész
A cikk a Patika Magazinban jelent meg.
Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!