Ha nem elég érett az idegrendszer

0
335
Fotó: 123rf.com

Jelen cikkben az SPD-ről, vagyis a szenzoros zavarokról írok, ezek hogyan befolyásolják a gyermek mindennapi életét, tanulását, sőt felnőttként a mi életünket is. Bemutatom saját idegrendszeri éretlenségemet, és hogy ez hogyan hat a mindennapi életemre.

Saját példámmal szeretném demonstrálni, hogy mi történik akkor, ha nem vagyunk tisztában azzal, ha valami nem jól működik a gyermek szabályos és szabálytalan fejlődésével. Bízom benne, hogy miközben ezt a cikket olvassák, sokan magukra ismernek, hogy: „ja, ez nekem is probléma”. Ezáltal jobban tudatában lesznek annak, miért is fontos az, amit mindig hangsúlyozok: ha látunk valami atipikus viselkedést a gyermeknél, a legjobb, ha elvisszük kivizsgálásra, felmérésre. Azzal semmi rosszat nem teszünk. Maximum kiderül, hogy semmi baj, és csak mi reagáltuk túl. De ha kiderül, hogy igazunk volt, akkor meg sokat segíthetünk gyermekünk későbbi életének alakulásában.

Rólam…

Én a ’80-as évek közepén születtem koraszülöttként. Emiatt a könnyvezetékeim a jobb szememnél nem fejlődtek ki megfelelően, ezért amikor folyt az orrom vagy sírtam, semmi könny nem jött. Hozzá kell tennem, hogy mindig szembetegségem volt. 3 éves koromig számos műtéten estem át, melyek végeredményeként beültettek egy könnyvezetéket az arcomba, ami a mai napig ott van.

Az általános iskolában, amikor tanultam írni és olvasni, ez utóbbi nem jelentett nagy problémát, bár lassan haladtam vele, de biztosan. Az írásom viszont kibogarászhatatlan és értelmetlen volt. Számos vizsgálat után kiderült az igazság: diszgráfia! Ezzel meg lettem bélyegezve, és az akkori rendszernek köszönhetően 9 éves koromtól nem kellett írnom, se nyelvtanórán megjelennem (amiért ezt elrendelték, azt sosem értettem, de ez volt a döntés). Ezért sosem tanultam meg sem jól írni, sem pedig a magyar nyelvtant. A mai napig érzem a súlyát, mert nem tudom, hogyan kell helyesen írni egyes szavakat, mikor kell vesszőt tenni, mikor pontot, a többi nyelvtani szabályról nem is beszélve.

El lehet képzelni, hogy ez mekkora hátrány nekem!

Pár éve úgy döntöttem, megpróbálom megszerezni a jogosítványomat. Kiderült, hogy félek a vezetéstől, mégpedig azért, mert a szemem miatt nem érzem biztonságosnak a jobb oldali perifériámat.

Emellett még impulzív is vagyok és egy örökmozgó. Idegrendszeri éretlenségem – ami így felnőttkoromig elkísér – kihat a mindennapjaimra, kisebb-nagyobb akadályokat okozva, amiket, igaz, az évek alatt sikerült megtanulnom kompenzálni és együtt élni velük, de azért el lennék nélkülük.

Ahogy mélyebben beleástam magam az idegrendszeri éretlenség témájába, rá kellett jönnöm, elképzelhető, hogy rejtett kancsalságom (heterophoriám) van. Ez röviden azt jelenti, hogy a jobb szememet nem használom úgy, ahogy kellene, és az agyam kissé eltolja a jobb szememet, hogy több energiát adjon a balnak a látáshoz. Ez a magyarázata annak, hogy a szem-kéz koordinációm nem fejlődött úgy, ahogy kellett volna, és amikor írni kellett, ott teljesen szétesett az egész. A vezetésnél is megmagyarázza, hogy miért nem éreztem az autó jobb oldalát. Valószínű, ez is segített abban, hogy impulzív vagyok.

Jó lett volna, ha ezekről többet tudhattunk volna, amikor gyerek voltam, és foglalkozhattunk volna velük. Úgy gondolom, hogy ha ezeket időben észrevették és megadták volna a fejlesztést mind a szememnek, mind a szem-kéz koordinációs éretlenségemnek, akkor most ezek enyhébbek lennének vagy teljesen el is múltak volna.

Azt kívánom, hogy a következő generáció életét kevésbé terhelje az ilyen jellegű nehézség, Én tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül!

Mindenkinek más az idegrendszeri érettsége, kinek tipikus, rendezett, kinek kicsit éretlen. Biztos vagyok benne, hogy most mindenki elgondolkodik magán, lehet, hogy észre is vett érdekes dolgokat, amik lehet, hogy befolyásolják a napi életvitelét. Ezért tartom fontosnak a korai felmérést, a felismerést és a segítségnyújtást. Hiszen a gyerek idegrendszere még fejlődik, gyorsabban tud tanulni és alkalmazkodni.

Tegyük meg gyermekünkért azt az esélyt, hogy foglalkozunk vele, amíg még gyerek, így nem kell majd szembenéznie pluszkihívásokkal. Hiszen az élet már maga egy kihívás, szerintem elég azzal szembenézni.

Mi is az az idegrendszer?

Képzeljük el az idegrendszert egy forgalmas autópályának, ahol a járművek az ingerek. Az autópálya (az idegrendszer) hordozza az információkat az agy felé, ahogy az autók szállítják az árut egyik helyről a másikra. Ha az út tiszta és jól karbantartott, az autók zavartalanul mozoghatnak. Ez a helyzet akkor áll fenn, ha az idegrendszer megfelelően működik. Probléma akkor merül fel, ha az út rossz állapotban van, pl. gödrökkel vagy akadályokkal. Az autók (az ingerek) nehezebben jutnak át vagy elakadnak. Ezért, ha valaki szenzoros problémákkal küzd, az azt jelenti, hogy az autók nem tudnak simán közlekedni az autópályán. És ezek a nem megfelelő mennyiségű vagy minőségű utak (neuronális kapcsolatok) rendszere egy vagy több motoros, kognitív utat is érinthet, ami által a motoros és a kognitív részekre nehezebben tud eljutni az információ. Ez az erre épülő pszichés és szociális területen lévő további funkciókat gátolhat. Így az adott személy nem tud a lehetőségeinek megfelelően kiteljesedett életet élni. Ez zavarhatja a mindennapi tevékenységét, mert az ingerek megérkezése vagy feldolgozása nehézkesebb lehet.

Például a hangok lehetnek túl erősek, a fények túl fényesek vagy a textúrák túl érzékenyek az érintésre. És még hosszan sorolhatnám. A jó hír az, hogy segíthetünk a gyermeknek, hogy ezek az autók könnyebben közlekedjenek az autópályán, pl. különféle technikák és terápiák segítségével. Ezáltal majd jobban tud alkalmazkodni a környezethez és kezelni az ingereket.

Írja meg nekem!

Most már tudjuk, hogy egy kis akadály is okozhat nagy dugókat és nehézségeket. Kíváncsi lennék, hogy hányan ismertek fel idegrendszeri nehézséget saját magukban, és hogy hányan ismertek fel idegrendszeri éretlenséget saját gyermekükben vagy körülöttük élő gyermekekben. Írja meg nekem mailben válaszát a komplexsensoryfitness@gmail.com címre.

Fotó: 123rf.com

Mi okozhatja ezeket a hibákat az idegrendszer fejlődésében?

Genetikai tényezők

  • Családi hajlam: ha egy gyermek családjában már voltak organikus fejlődési éretlenségben szenvedő családtagok, akkor fennáll a genetikai hajlam a problémára.
  • Genetikai mutációk: ritka esetben, de genetikai mutációk is okozhatnak fejlődési éretlenségeket.

Környezeti tényezők

  • Prenatális tényezők: terhesség alatt fellépő komplikációk, táplálkozási hiányosságok vagy káros expozíciók (pl. drog, alkohol, dohányzás) befolyásolhatják az embrionális fejlődést.
  • Korai gyermekkori környezet: stressz, traumák, elhanyagolás vagy rossz táplálkozás a csecsemőkorban és a kisgyermekkorban szintén hozzájárulhatnak organikus fejlődési éretlenséghez.
  • Környezeti mérgek: a gyermek érzékenyebb a környezeti mérgekre, pl. ólomra, amelyek károsíthatják az idegrendszert.

Pszichés tényezők

  • Szorongás és depresszió: a szülők vagy a gyermek mentális egészsége jelentősen befolyásolhatja a fejlődést.
  • Traumák: korai életkorban elszenvedett traumák (pl. balesetek, bántalmazás) hosszú távú hatással lehetnek az idegrendszerre.
  • Autizmus spektrum zavarok: az autizmus és más neurobiológiai rendellenességek is kapcsolódnak az organikus fejlődési éretlenséghez.

Mint ahogyan látjuk, nagyon sok befolyásoló faktor létezik. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezek a tényezők gyakran összefonódnak, és nem mindig könnyű egyértelműen megállapítani, hogy pontosan mi okozza a fejlődési éretlenséget. Általában a diagnózist szakértők állítják fel, akik részletes értékelést és elemzést végeznek a gyermek fejlődésével és környezetével kapcsolatban.

Simon Bence
óvodapedagógus

Longikid (TSMT-belépő) vizsgáló
komplexsensoryfitness@gmail.com
https://f360.hu/tsmt/

A cikk a Patika Magazinban jelent meg. Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!

2024. január