Smiling female employee sit in coworking space and working on the project. Front view

Személyiségjegyeink nem biztos, hogy olyan állandóak, mint gondolnánk – állítják egyes kutató pszichológusok.  Bár vitatott a kérdés, annyi bizonyos, hogy külső hatásra vagy akaratlagosan is történhetnek módosulások hozzáállásunkban, viselkedésünkben, reakcióinkban…  De saját döntésünk alapján vajon mennyire vagyunk fogékonyak a változásra?

A személyiség aszerint definiálható, hogy miképpen lépünk kapcsolatba a világgal. Míg különböző elméletek léteznek arról, hogy mi is valójában a személyiség, és hogyan alakulnak ki alapvető személyiségvonásaink, abban a kutatók többnyire egyetértenek, hogy a személyiséget a korai élettapasztalatok, élmények alakítják, és hajlamos az idő múlásával stabil maradni. Vagy mégsem?

Számos kutatás arra mutat rá, hogy a személyiségjegyek nem feltétlenül állandók. A legszélesebb körben elfogadott személyiségmodell szerint öt alapvető személyiségvonás létezik, amelyek egyénként határozzák meg viselkedésünket. A „nagy öt vonás” mindegyikének, a nyitottságnak, a tudatosságnak, az extraverziónak, az elfogadhatóságnak és a neurózisnak van egy sor kapcsolódó vonása, amelyek alakítják érzelmeinket, reakcióinkat.

A személyiségvonások kialakulása

A felnőttkori személyiségjegyek általában abból a temperamentumból alakulnak ki, amely már csecsemő- és kisgyermekkorban jellemző volt ránk. Csakúgy, mint a felnőtt személyiségtényezők (szangvinikus, kolerikus, melankolikus, flegmatikus), különböző típusú temperamentumok is léteznek, amelyek úgy tűnik, hogy a genetikánk és a gyermekkorban kapott nevelésünk kölcsönhatásából fakadnak.

A temperamentumbeli különbségek befolyásolhatják, hogyan bánnak a gyermekekkel a gondozók vagy a saját korú gyermekek. Ami olyan élettapasztalatokhoz juttatja az adott gyermeket, amelyek megerősíthetik a korai temperamentumbeli különbségeket, és meghatározhatják a felnőttkori személyiségtípust. Ugyanakkor ez diszfunkcionális személyiségminták kialakulásához is vezethet, amelyek később az életben személyiségzavarokká fejlődhetnek.

Fotó: 123rf.com

Ahogy életünk változik, úgy személyiségünk is

Személyiségváltozások tehát az új élettapasztalatoktól függően is előfordulhatnak az évek múlásával. Azok az emberek, akik pl. súlyos érzelmi traumát, vagy az életüket megváltoztató eseményeket éltek át, jelentős személyiségváltozásokat mutathatnak. Emellett az általunk elfogadott társadalmi szerepek is megváltoztathatják a személyiséget. Pl. az új szülők, vagy azok az emberek, akik sokat fektetnek egy új munkába, a korábbinál lelkiismeretesebbek lehetnek.

Mivel új feladataik arra kényszerítik őket, hogy módosítsák gondolkodásukat, érzéseiket és általában a viselkedésüket. Vagy akár mindazon személyek, akik új érzelmi kapcsolatokban vesznek részt, lelkiismeretesebbé válhatnak partnereik jóllétét illetően, miközben megváltozik a világról alkotott képük. Ahogy változik életünk, úgy tűnik, személyiségünk sem marad változatlan.

Az idősödés hatása személyiségünkre

Ahogy múlnak az évek, egyszerűen csak az öregedés is nagy változásokat jelenthet személyiségünkben. Ahogy egyre érettebbek leszünk sokunk pl. barátságosabb vagy lelkiismeretesebb lesz, és nagyobb érzelmi stabilitás alakul ki bennünk. Ahogy fokozatosan megtaláljuk identitásunkat, személyiségünk is változhat, annak érdekében, hogy megfeleljünk saját elvárásainknak.

Ezt szem előtt tartva számos kezelési módszer magában foglalja a páciensek rávezetését a romboló személyiségminták módosítására (pl. egyes személyiségzavarok esetén). Noha ezeket a személyiségmintákat gyakran rendkívül nehéz megváltoztatni, ami általában attól függ, hogy az emberek mennyire motiváltak az ilyen próbálkozásra.

Akarunk-e változtatni?

De vajon a legtöbb ember valóban szeretne változtatni a személyiségén? Miközben hajlamos csodálni a meglátása szerint jobb személyiségjegyekkel rendelkező társaikat? Hányan törekszünk arra, hogy olyan hosszú távú változtatásokat hajtsunk végre hozzáállásunkon, viselkedésünkön, reakcióinkon stb., amelyek a személyiségjegyek módosulásával járnak?

Ezekre a kérdésekre nehéz választ adni, de egyes szakemberek kutatási eredményei a vizsgált személyek jelentős részénél a változás igénye felé mutatnak. Így pl. az egyik amerikai egyetem pszichológusai által végzett friss kutatás szerint is, az emberek többsége elégedetlen saját személyiségével, és pozitív irányba szeretne változni. Az öt nagy személyiségfaktort tekintve csak tizenhárom százalék nyilatkozott úgy, hogy elégedett lenne.

Képesek vagyunk-e a változásra?

Arra vonatkozóan, hogy az egyes emberek valóban képesek-e arra, hogy módosítsák személyiségvonásaikat, a bizonyítékok némileg már ellentmondásosabbak. Bár sokan megpróbálják megváltoztatni személyiségüket, akár tanácsadás útján, akár saját önfejlesztési programjuk kidolgozásával, e megközelítések hatékonysága hosszú távon továbbra is megkérdőjelezhető. 

Forrás: Galenus