Minek alapján hozunk döntést?

0
371
Fotó: 123rf.com

Szeretjük azt gondolni, hogy életünk döntéseit alapvetően racionális módon hozzuk meg. Akár a nagy kérdéseket, mint továbbtanulás, családalapítás, munkahelyváltás, vagy a kisebbeket (hová menjünk nyaralni, mit vegyünk a gyerek születésnapjára), mérlegelni igyekszünk a pró és kontra érveket, végigvenni a lehetséges következményeket, hogy aztán hirtelen felindulásból válasszunk egy lehetőséget. Magunk sem tudjuk észérvekkel megindokolni, miért, egyszerűen csak azt érezzük jobbnak.

Mert bár a racionális döntéselmélet fontos kutatási terület, és sok társas jelenség, folyamat megértéséhez nyújthat segítséget, pontosan tudjuk, hogy önmagában nem képes előre jelezni, de még teljesen megmagyarázni sem az egyének választásait.

Hisz mindennapi tapasztalatunk, hogy a patikamérlegen egyensúlyozó észérvek mellett szinte minden döntési helyzetben szót kérnek az érzelmeink, az indulataink, a magunk által is irracionálisnak tekintett vágyaink, vagy épp csak a személyes ízlésünk. Tudjuk, hogy este kilenckor nem lenne szabad franciakrémest ennünk, de van az a vágyakozás, amely felülírja a józan ész intelmeit.


Miközben persze épp elégszer döntünk racionális szempontok alapján ahhoz, hogy ezen szempontok igen – is fontosak legyenek.

Hogy egy-egy döntésünk mennyire racionális, nagyban függ a rendelkezésre álló, ténylegesen felhasznált és a figyelmen kívül hagyott információk mennyiségétől. Ha nem optimális az információval való ellátottságunk, kénytelenek vagyunk a megérzéseinkre, érzelmeinkre vagy a puszta szerencsére hagyatkozni. Ami önmagában nem baj, csak a választásunk nem lesz védhető, vagy legalábbis észérvekkel indokolható.

A tudás hatalma

Szükségünk van információkra, hogy legalább az esélye meglegyen a racionális döntésnek.
• Fontos, hogy a megfelelő információk hoz jussunk.
• Természetesen fontos a mennyiség. Viszont van olyan eset is, amikor az információ mennyisége nem számít. Pl. ha pénzfeldobósat játszunk, és egymás után tizenötször fej lesz az eredmény, mennyi az esélye, hogy tizenhatodszorra írás legyen? A válasz egyszerű, az esély pontosan 50%. A plusz in formáció itt fölösleges.
• Lényeges mindezek mellett az információ hitelessége is, és manapság talán ezzel akad a legtöbb gondunk. Az információs
társadalom korában élünk, ez már közhely, és tapasztaljuk, hogy nap mint nap olyan mennyiségű információ zúdul ránk (főleg elektronikusan), hogy azt feldolgozni sem tudjuk.

A hitelességét ellenőrizni pedig még kevésbé. Nem mintha teljesen eszköztelenek lennénk, egyszerűen csak az esetek nagy részében túl sok időt és energiát igényel, hogy a megalapozott, tényszerű híreket, tudnivalókat kiszűrjük a hivatkozások tengeréből. A világ dolgainak nagy részében egyszerűen nem vagyunk szakemberek, így nem csak azt nem tudjuk eldönteni, hogy tényleg az a vakcina a leghatásosabb-e, vagy az a biztosítás nyújtja a legkedvezőbb feltételeket, de azt sem, hogy az ezekről szóló híreknek mennyire hihetünk.

És épp ebben a helyzetben kezdenek felértékelődni a személyes kapcsolatok, érthető módon, mert az ismerőst általában hajlamosak vagyunk hitelesebb forrásnak tekinteni az ismeretlen és sokszor személytelen médiánál. (Nem véletlen, hogy minden médium igyekszik
arcot adni magának, akár tévécsatorna, akár újság, akár online felület.) Ezért aztán döntéshelyzetben egyre többen tájékozódnak a közösségi oldalak segítségével, mert sokat jelenthet a többiek véleménye, a saját tapasztalataikból és az ismeretségi körükből származó hitelesség.

A mennyiség és a minőség (itt most: hitelesség) mellett fontos még az, hogy a döntésünket megalapozó információkat hogyan tudjuk feldolgozni. Ha még soha nem kötöttünk biztosítást, végigolvashatunk rengeteg ajánlatot, átrághatunk megannyi üzletszabályzatot, de ha az egész jogi-pénzügyi nyelvezet alapvetően idegen számunkra, a rendelkezésre álló lényeges információk egy része is egyszerűen elvész. Mert egy hosszabb tanulási folyamat kell ahhoz, hogy az egyébként hiteles, korrekt információkat is a helyi értékükön tudjuk kezelni. Lehet, hogy már rég leégett a ház, amikor még mindig azon gondolkodunk, tűzkár ellen melyik konstrukció is lenne jobb. Vagyis nincs mindig időnk erre a tanulásra, és ez is egy újabb tényező, amely korlátozhatja egy-egy döntésünk elvileg tiszta racionalitását.

Néha az információ sem segít

Az optimális mennyiségű és összetételű információ tehát kulcsfontosságú a racionálisan megalapozott döntésekhez, de önmagában még semmit nem garantál. Hisz lehet, hogy alapos megfontolás után, érveket sorakoztatva választottunk egyet a lehetőségek közül, csak épp nem érezzük jól magunkat a döntésünk által teremtett helyzetben. A racionális döntés nem jó döntés, csak racionális, nem tesz boldoggá, legfeljebb egy kicsit az a tudat, hogy mindent megfontoltunk, mindent meggondoltunk. Lehet, hogy katasztrófa lesz a vége, de bennünk legalább megvolt a szándék.

Másfelől pedig vannak olyan helyzetek, amikor egyszerre több lehetőség is egyformán jónak, eredményesnek tűnik, és nincs a kezünkben egyetlen végső érv sem, hogy akkor most miért pont azt választjuk, amelyikre végül rábökünk. Ha a célunkhoz több út is vezet, de ezek hossza és nehézsége alapvetően hasonló, akkor nem működik a költséghaszon számítás, és azon indulunk el, amelyik előreláthatólag érdekesebb vagy szebb. Vagy kidobjuk kockán, hisz van, amikor ez a racionális döntés. Vagy legalábbis nem kevésbé racionális, mint
bármi más alapján választani.

Szeretjük azt gondolni, hogy életünk döntéseit alapvetően racionális módon hozzuk meg. Akár a nagy kérdéseket, mint továbbtanulás, családalapítás, munkahelyváltás, vagy a kisebbeket (hová menjünk nyaralni, mit vegyünk a gyerek születésnapjára), mérlegelni igyekszünk a pró és kontra érveket, végigvenni a lehetséges következményeket, hogy aztán hirtelen felindulásból válasszunk egy lehetőséget. Magunk sem tudjuk észérvekkel megindokolni, miért, egyszerűen csak azt érezzük jobbnak.

Bácsván László
szociálpszichológus

A cikk a Patika Magazinban jelent meg, keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!