Beszélgetés Miklósa Erikával – Az ország és az éj királynője

0
2573

Határtalan kedvességével, mosolyával, kellemes egyéniségével, intelligenciájával, törékeny, légies alkatával, de ugyanakkor határozott, céltudatos viselkedésével mindenkit meggyőz és levesz a lábáról. Nyoma sincs világsztári allűröknek pedig rászolgált, és ha valakinek, neki ez is megengedett lehetne. Ő Miklósa Erika, aki a világban márkanévként fémjelzi országunkat.

 

Névjegy

 

Miklósa Erika Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar koloratúrszoprán operaénekesnő. Az Operaház minden idők legfiatalabb magánénekese. Iskoláit a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi konzervatóriumában és a milánói Scalában végezte. A világ zenei életének főbb városaiban lép fel.

  • Díjai: Pro Opera Lyrica – Az év operaénekese Magyarországon (1993), Nemzetközi Mozart Énekverseny első helyezett (1993), Európai Kultúra díj a külföldi Éj királynőiért, Zürich (1991), A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1998), Kiskunhalas díszpolgára (1999), Bács Megye Művésze (2003), LisztFerenc-díj (2006), Budapest díszpolgára (2010), Fair Play díj (2012), Kossuth-díj (2012), Prima Primissima díj (2012).

  • Lemezei: Szivárvány (2000), Alternadíva (2003), Csillagfényben (2003), Az ég szabad – poplemez (2006), Impression – Koncertáriák (2006).

 

  • Azt sokan tudják, hogy egy sérülés miatt a sportot az éneklés váltotta fel, mi volt az a jel, ami azt mutatta, hogy itt valami csoda születik?

Igazából semmi. Dr. Madai Lilla volt az, aki felfedezett, aki ezt meglátta bennem. De még akkor sem annyira a zene érdekelt, hanem az, hogy valamiben a világ egyik legjobbja legyek. És tinédzserként csak ez érdekelt.

 

 

  • Majd 19 évesen, mind ez idáig a legfiatalabb magánénekesként bekerültél az Operaházba, a nagyok, a „nagy öregek” közé. Ez fiatalon borzasztó nagy kihívás lehetett.

Ebbe nem volt időm belegondolni. Sokként ért, hogy odakerültem, nemcsak engem, az operában elég sok embert.

  • De téged boldog sokként?

Igen, mert ez egy olyan jel volt, hogy jó úton haladok. Ez megnyugtató volt számomra. Azonnal az a fajta erő ragadott el, ami mindig is jellemez, a válságmenedzselés, hogy most akkor teljes gőzzel előre, belevetjük magunkat a munkába, a feladatba. Én tényleg mindig a legjobb szerettem volna lenni.

  • Ez az erő a sportból ered?

Igen és a nevelésből. A fegyelmezettség, a szorgalom, azt mind-mind így tanultam meg.
Ez egy olyan látásmódot eredményez, ami a művészek között nincs, vagy nagyon ritka, és ezzel tudtam végülis magányos farkasként olyan karriert befutni, ami tényleg álomszerű. Ha nem én lettem volna, el sem hiszem.

  • Tanultál Amerikában, tanultál Európában. Volt különbség, összehasonlítva Philadelphiát a milánói Scalával?

Nagyon sok. Az Egyesült Államokban sok mindent nem szeretek, de egyvalami nagyon jó. Hihetetlen mód növelik a fiatalok önbizalmát. Tehát már kis korban arra nevelik, hogy igenis te meg tudsz mindent csinálni, te jó vagy. Mindenkiben a jót erősítik. Rivalizálás van, de irigység nincs. Örülnek a sikernek, a sikerednek.

Az európai stílus az teljesen más, ott már van könyöklés, „és kinek a kije”. Én egy szereppel csináltam világkarriert, ami szenzáció, akárhogyan is. Arra születtem, hogy az éj királynője áriát bármely órában, bármely napszakban el tudom énekelni. És ez nekem a milánói Scalában is egy mentőöv volt. Egyetlen voltam az ösztöndíjasok között, aki darabban is szerepet kapott. Tehát nagy a különbség a két világrész között. Amerikában az ösztönzésben sokkal pozitívabbak. Az önbizalom, az öntudat, a nemzettudat, nekik ezek fontos dolgok. Milyen jó lenne, ha pl. nálunk is minden sportverseny előtt eljátszanák a himnuszt. Ha már ilyen gyönyörű himnuszunk van. Ami ösztönző, és összetartozás érzést ad, és azt, hogy hova tartozunk.

  • Látszik, hogy a tudatosság jellemzi az életedet.

Igen, és itt muszáj visszakanyarodni a sporthoz. Mert ahhoz, hogy eredményt érjen el az ember, bizony nagyon sok áldozatot kell hozni. Én azért szerettem a sportot, mert az atlétikában a centiméter és a stopperóra az mindig biztos volt. Egy operában az, hogy kinek mi tetszik, az relatív. Ezt nagyon nehezen tudtam elviselni, mármint az objektivitás és a szubjektivitás különbségét. Éppen ezért én úgy gondoltam, még akkor is, amikor még nagyon kezdő voltam, hogy nekem példát kell mutatnom. Példaértékűnek kell lennie annak, ahogy viselkedem, ahogy kinézek, ahogy megnyilvánulok. Ez mindig nagyon fontos volt nekem, mert azt gondolták, hogy 3-4 év múlva vége a karrieremnek, kiégek, elmegy a hangom. Ennek dacára most, 45 évesen 25 éves pályafutással a hátam mögött, a legjobb formámban vagyok. Mindenféle szempontból.

Amíg meg tudok újulni, addig szerintem nincs gond. De ha már nem okozok olyan katarzist, vagy örömöt az embereknek, akkor már nincs értelme. Gyakorlatilag addig, amíg a színpadon vagyok, vizsgázok. Ez egy állandó megfelelés, kihívás. De addig mindent megteszek, hisz erről fogadkoztam magamban annak idején. Ezért is fontos számomra a mozgás és a táplálkozás. Nagyon edzettnek kell lenni, és úgy tudd ezt végigcsinálni, hogy amikor vége az előadásnak, ne azt érezd, hogy most agyonvertek. Kifejlesztettem egy olyan edzést egy szakember segítségével, tehát megismerve a saját szervezetemet, ami egyrészt örömmel tölt el, másrészt nem megy az éneklés rovására. Én ezt frissítő futásnak hívom. Egyébként a maratont is lefutottam.

A másik fontos tényező, amire szintén tudatosan figyelek, a táplálkozás, a sok gyümölcs, zöldség. Az én életemben az ásványi anyagok, vitaminok nagyon fontos szerepet töltenek be. Különösen a nagy évszakváltások idején. Amikor a télbe megyünk, és a télből jövünk, nekem jobban oda kell figyelnem. Ilyenkor sokkal több vitamint és ásványi anyagot viszek be a szervezetembe. A táplálkozáson túl erre vannak megfelelő termékek, amelyek természetes alapanyagúak, ez utóbbi nálam kitétel.

  • Ahogy rád néz valaki, látja, hogy neked a minőség is nagyon fontos lehet.

Azért is mondtam, hogy azok a termékek, amelyek 100%-ig természetes alapanyagúak, megfelelő minőségben készülnek, a felszívódásuk is maximális, és kellően hatékonyak, számomra ez a mérce. Ilyenkor nem is az ár számít, inkább veszek egy drágábbat, ha az minőségileg jobb, mert végül így mindig kifizetődőbb.

  • Annyit változott a világ 20 év alatt, érzed ezt a ti területeteken is?

Rengeteget változott, bizonyos szempontból jó irányba, mert kinyíltak a határok és mehetnek az énekesek külföldre. Ez jó. Másrészt viszont nagyon elüzletiesedett ez a szakma is, és sokszor a pénz és bizonyos érdekek előtérbe kerülnek. Futószalagon mennek már a produkciók. Ezzel egy kicsit az igényesség is háttérbe szorult. És ezt nagyon sajnálom.

De mindenféleképpen érdemes pozitívnak maradni, mert ez azért változik. Azt veszem észre, hogy ahhoz képest is, ki mit engedhet meg magának, az emberek inkább a minőséget választják. Vannak, akik mindenképpen az értékre törekszenek és ők megtalálják egymást. Kitartást kívánok mindenkinek, mert a kitartás az nagyon sok mindenre nevel.

  • Gyönyörű, felfelé ívelő pálya a tied, szép, esztétikus jelenség vagy és még ott van a család. Mindezzel teendő is van, hogyan tudod ezt így összefogni, összeegyeztetni?

Én nem vagyok ebben ilyen extrém. Nagyon sok nőt látok, aki nincs ilyen reflektorfényben, mint én, akik ezt még duplán, triplán teszik. Én nagyon büszke vagyok a nőkre, mert ezt a nők meg tudják oldani. Inkább a férfiaknak nehezebb e téren, mert nem annyira céltudatosak, nagyon egyirányú az érdeklődésük. Nem tudnak ennyire komplexül gondolkodni, mint a nők, akik nagyobb rendszerben gondolkodnak. A férfiaknak az egészséges életmódról is más az elképzelésük.

  • Van szabadidőd egyáltalán?

Igen, van. Csinálok magamnak. Azért én is érzem, amikor a pufferek lemerülnek, amikor kell egy kis séta, biciklizés, kellenek a barátok, a család.

  • Otthon a családnak énekelsz? A picinek énekelsz?

A picinek énekelek, de a családnak nem.

  • Bajban lesznek majd az óvónők, amikor ők énekelnek neki.

Az biztos. Mondtam is neki, hogy kislányom nem is tudod, milyen előnyöket élvezel (vagy éppen hátrányokat?), mert neki a gyakorlást kell hallgatni, de nagyon szereti. A gyerekek imádják a zenét, nem is gondoltam volna, hogy ennyire.

  • És neked, ha problémád van, hogyan oldod meg? Énekelsz, ez tesz boldoggá?

Nem! Bármennyire is furcsa, engem nem feltétlen az éneklés boldogít.

  • Mint nekünk, akik hallgatják, mert nekünk ez egy élmény.

Nekem a csönd az élmény.

  • Melyik volt életed legboldogabb napja?

Az, amikor rátaláltunk a kislányomra. Annál boldogabbat nem is tudok elképzelni. Amikor először találkoztunk vele, egyhetesen. Ez egy igazi egymásra találás volt, mindhármunknak.

Dr. Szarvasházi Judit