Bolhából elefántot? – Párkapcsolati vitáink

Ha két vagy több ember él együtt, természetes, hogy vannak viták, súrlódások, hiszen mások az igényeink, mások az elvárásaink. Vita nélkül nincs párkapcsolat sem – az azonban rajtunk múlik, hogy megfelelő módon tudjuk-e kezelni az összezördüléseket.

Vitáról persze csak akkor beszélhetünk, ha problémáinkat nem söpörjük a szőnyeg alá, ha merünk vitába szállni önmagunkért. Megfigyelték, hogy azoknak, akik inkább a „szőnyeget” választják, a vita helyett nagyobb stresszel kell megküzdeniük, és magasabb vérnyomás jellemzi őket. Ha valaki nem vitatkozik, ha folyton a menekülő utat választja, az arra utalhat, hogy a párkapcsolat nagyon az elején tart – vagy nagyon a végén. Az első esetben még saját szükségleteinket is elnyomva törekszünk a kompromisszumra, míg a másikban már nem érdekel a partner.

Van, aki fél vitakozni, és van, akit a vita éltet

Sokan azért nem mernek vitatkozni, mert félnek a konfliktusoktól. A párkapcsolati vitát kerülő emberek a veszekedést provokációnak értelmezik, de gyakori az is, hogy valójában nem bíznak sem önmagukban, sem a másikban – sem a kettejük kapcsolatában. Hajlamosak magukat egyből áldozatnak tekinteni, s aszerint is viselkedni.

Mások viszont folyamatosan keresik a konfliktusokat, mindenbe belekötnek. Nincsenek tisztában vágyaikkal, szükségleteikkel, ezért nem is tudják kommunikálni azt.

De az is igaz, hogy még senkit sem tett boldoggá, ha több éven át érzelmileg „rugdoshatta” partnerét – ráadásul ez a viselkedés mind pszichésen, mind testi szempontból káros az „elkövetőre” is.

A destruktív vita

  • A destruktív vita során az egyén az erejét fitogtatja, „le akarja nyomni” a másikat.
  • Jellemzője a nagy hangerő, a kis távolságtartás – sőt testi fenyítés, erőszak is előfordulhat.
  • Gyakori jelenség, hogy az egyik fél nem engedi szóhoz jutni a másikat, vagy múltbéli sérelmeket emlegetnek, ráadásul olyanokat, amiket egyszer már sikerült tisztázni.
Az ilyen vita kivétel nélkül árt a kapcsolatnak, tehát minél hamarabb abba kell hagyni, hiszen nem vezet lezáráshoz, újra és újra ugyanazokat a köröket futják, s a vita utáni felszabadulás érzéséről sem beszélhetünk.

A konstruktív vita

  • A konstruktív vitatkozás alapja, hogy szabályait mindkét fél elfogadja, s fontos, hogy egyik felet se kerítse hatalmába a „vörös köd”.
  • A legfontosabb szabály, amit minden körülmények között ajánlatos fejben tartani: mindig ÉN-ből beszéljünk. „Engem az zavar, nekem az fáj, nekem az nem tetszik, én arra vágyom, én azt szeretném”.
  • A vita alatt is felelősek vagyunk érzelmeinkért, viselkedésünkért és gondolatainkért. Ne használjuk a „Te mindig…, már megint…” stb. formulákat. A vitatkozó felek közös célja a probléma megoldása, hagyjuk hát szóhoz jutni a másikat.
  • Figyeljünk arra, hogy megértette-e a problémát, a kívánságunkat – de ne feledjük: a párkapcsolati vitában sosem csak az egyik félnek vannak vágyai és szükségletei.
  • Tisztán és érthetően fogalmazzuk meg, mi bánt vagy mi zavar. Ez persze néha önmagunk számára is nehézségbe ütközik.
  • Először próbáljuk megérteni, mi a vita tárgya, mi az, ami valójában zavar bennünket.
  • Segítsünk partnerünknek is megtalálni a frusztráció okát. Tegyük fel a kérdést: „Tényleg ez zavar?”, „Szerintem most igazából nem velem van bajod…”
  • És végül: ne féljünk a kompromisszumtól. Az egészséges vitában beismerhetjük gyengeségeinket, mert biztosak lehetünk abban, hogy a másik nem támad majd ránk.
Ha jól csináljuk, egy konstruktív vitával elkerülhetjük a nagyobb párkapcsolati problémákat, és közelebb kerülhetünk a párunkhoz. Picit olyan, mintha újra beleszeretnénk, s nyitottabbakká válunk szükségleteinek felismerésére.

Mindennapi Pszichológia