A hőhullámok igen gyakori panasznak számítanak a változókorba lépett nőknél. Bármennyire is kellemetlen, sokan természetesnek vélik az állapotot, így megpróbálnak együtt élni vele. Azonban érdemes a tünetet komolyan venni, hiszen tanulmányok szerint ez inzulinrezisztenciára is utalhat. Hogy mit szükséges ekkor tenni, arról dr. Koppány Viktóriát, a Budai Endokrinközpont PCOS és inzulinrezisztencia specialistáját kérdeztük.
Gyakoribb az IR hőhullámok esetén
A menopauza során észlelt kellemetlen tünetek közül az egyik leggyakoribb panasznak a hőhullámok számítanak. Emögött elsősorban a klimax során bekövetkező hormonális változás áll, ám kutatások szerint a probléma sokszor inzulinrezisztenciával (is) függ össze. Az Észak-Amerikai Menopauza Társaság találkozóján közzétett adatok szerint a menopauza alatt tapasztalható hőhullámok és éjszakai izzadások gyakrabban fordulnak elő azoknál, akik inzulinrezisztenciával küzdenek. A kutatók ugyanis megfigyelték, hogy a glükóz koncentrációja 33%-kal magasabb azoknál, akik hetente 1-5 alkalommal szenvednek hőhullámoktól, ráadásul náluk a HOMA index is több mind 2-szerese a normálisnak. A problémával nem csupán a kellemetlen tünetek miatt érdemes foglalkozni, hanem amiatt is, mert a klimax során eleve megnő a kardiovaszkuláris betegséges kialakulásának kockázata, és amennyiben inzulinrezisztencia is párosul a változókorhoz, úgy a rizikó még nagyobb. Éppen ezért a hőhullámokkal küzdő idősebb nőknek a tudósok azt javasolják, hogy rendszeresen ellenőriztessék vércukor és inzulin szintjüket, továbbá legyenek tisztában vérnyomásukkal, valamint lipid értékeikkel is!
Az életmódváltás elkerülhetetlen
Dr. Koppány Viktória, a Budai Endokrinközpont PCOS és inzulinrezisztencia specialistája szerint a problémával küzdő nők esetében az életmódváltás elkerülhetetlen (dohányzás abbahagyása, rendszeres testmozgás, személyre szabott diéta). Ez az inzulin és a vércukor értékeinek csökkentése mellett mérsékli a kellemetlen tüneteket, jobb közérzetet eredményez, valamint csökkenti a szövődmények kialakulásának kockázatát.
A szakértő továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy attól függően, milyen súlyos az inzulinrezisztencia, bizonyos ideig gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.
„Fontos, hogy a menopauza esetén is kezelendő az inzulinrezisztencia, de az ösztrogénhiány és a csontritkulás kezelése is fontos szempont, egyénre szabott terápia keretében”- teszi hozzá dr. Koppány Viktória.