Fotó: 123rf.com

A növényvédő szerek (peszticidek) olyan anyagok, melyeket a kártevők megelőzésére, elpusztítására, taszítására vagy mérséklésére alkalmaznak.

A növényvédő szer általában kémiai vagy biológiai anyag (például vírus, baktérium, antibiotikum vagy fertőtlenítőszer), amely valamilyen módon hat a kártevők ellen. Célkártevők közé tartoznak a rovarok, növényi kórokozók, gyomok, puhatestűek, madarak, emlősök, halak, fonálférgek és a mikrobák, amelyek közvetlenül vagy közvetetten károsítják magát a növényt vagy az azt elfogyasztó szervezetet.

Az emberre nézve a növényvédő szerek használata számos gazdasági és egészségi előnnyel jár, azonban hátrányokkal is számolni kell. A növényvédő szerek potenciális veszélyt jelentenek az emberre és más állatokra egyaránt. A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagokról szóló Stockholmi Egyezmény szerint a 12 legveszélyesebb méreganyagból 9 növényvédő szer.

A növényvédő szerek története

Már i. e. 2000-ben is használtak peszticideket, hogy megvédjék a növényeket a kártevőktől. Az első ismert növényvédő szer az elemi kénpor volt, melyet az ókori sumérok mintegy 4500 évvel ezelőtt használtak az ősi Mezopotámiában. A 4000 éves indiai Rig Véda is megemlíti, hogy mérgező növényeket használtak kártevők elleni védekezésre. A XV. században a kártevők ellen olyan mérgező anyagokat használtak, mint pl. az arzén, a higany és az ólom. Az első igazán hatásos rovarirtót a XVII. században kezdték el alkalmazni, ez a dohánylevelekből kivont nikotin-szulfát volt. A XIX. században jelent meg két újabb növényi kivonat, a krizantémból előállított piretrin és egy trópusi növény gyökeréből szintetizált rotenon nevű szer.

Több mint 3 millió tonna növényvédő szert használunk évente!

Fotó: 123rf.com

Növényvédő szerek, mint rizikófaktorok

A peszticidmérgezés okozhat akut és krónikus egészségi hatásokat. Ez lehet egyszerű bőr- és szemirritáció, de súlyos idegrendszeri és öröklődési zavarokat is kiválthat, daganatokat okozhat. A fő veszélyforrás a növényvédőszer-érintkezéssel kapcsolatban, hogy szinte minden szervrendszerben okozhat daganatot, mint közvetlen rákkeltő anyag.

A növényvédő szerek másik legfontosabb problémája erőteljes magzatkárosító hatásuk. Egy amerikai tanulmányból kiderült, hogy a vizsgált 163 vegyszerből 52 kimutatható volt a legtöbb várandós nő véréből, többnél még DDT-maradványt is analizáltak. Több szer olyan mértékben volt jelen a nők vizeletében, ami már kifejthet egészségkárosító hatást. Ezek közül a legfontosabb a reproduktív szervekre és az idegrendszerre tett hatásuk. Újabb kutatási eredmények rámutattak arra is, hogy összefüggés van a Parkinson-kór előfordulása és a növényvédőszer-bevitel között is. Bebizonyosodott az a feltevés is, hogy a növényvédő szerek csökkentik a vitaminok felszívódásának mértékét, különös tekintettel a D-vitaminra. Kutatási eredmények azt mutatták, hogy az összes szerves klór alapú növényvédő szerrel érintkezett személy vérében kisebb D-vitamin-szintet mértek.

A növényvédő szerek nemcsak az emberre jelentenek számos veszélyt, hanem olyan fontos fajok pusztulásához vezethet, mint pl. a méhek. A mézelő méhek és az egyéb pollenközvetítő rovarok populációja évről évre csökken. Ez főként az erős növényvédőszer-használatnak tudható be, amik közül számos típus mérgező a méhekre nézve, legtöbb esetben közvetlenül a rovar halálát okozva. Ez abból a szempontból is nagyon fontos, hogy a méhek anyagcseréjük által a mézbe és a virágporba választják ki a vegyszermaradványokat, így az ember azokat elfogyasztva fokozott kockázatnak van kitéve.

Csökkenthető a növényvédő szerek felhasználása?

Számos olyan növényvédő szer és földművelési módszer áll rendelkezésre, ami csökkentheti a kemikáliák használatát. Idetartozik pl. a biológiai növényvédelem, ami feromonokkal és mikrobiális eredetű anyagokkal dolgozik. A géntechnológiának ilyen szempontból pozitív szerepe van, hiszen használatával jelentősen csökkenthető lenne a növényvédőszer-használat mértéke. Az alternatív módszerek egyre népszerűbbek és gyakran biztonságosabbak, mint a hagyományos kémiai szerek.

Természetes alternatíva lehetne a termőföldi sokféleség és a vetésforgó alkalmazása, ahol pl. olyan növényeket ültetnének a haszonnövények közé, amik elvonják a kártevőket, esetleg el is pusztítják őket. Az Egyesült Államokban sikeresen alkalmazták már a forró vizes permetezést is, ami ugyanannyira volt hatásos a rovarok ellen, mint a kémiai anyagok.

Lehetőséget jelentenek még a természetes ragadozók és paraziták telepítése, amik az emberre nem, csak a célszervezetre jelentenek veszélyt.

A jövőbeli módszerek között említésre méltó a speciális vírusok és baktériumok alkalmazása, melyek csak a kártevő növényt vagy rovart támadják meg. Kísérleti stádiumban van a rovarsterilizáció is, amely során egy adott rovarfaj populációjába nagy mennyiségű genetikailag terméketlen hímet telepítenek, akik párosodnak ugyan a nőstényekkel, de nem képesek szaporításra. Ezzel a módszerrel hosszú távon csökkenthető egyes rovarfajok mennyisége, azonban idő- és pénzigényes.

Fontos a szigorú szabályozás betartása

Sok tanulmány foglalkozik napjainkban a növényvédő szerek okozta egészségkárosodással, hiszen még az egyre inkább szigorodó szabályozások ellenére is valós veszélyt jelentenek, nemcsak az emberre, hanem számos egyéb hasznos állatfajra nézve is. A termelőknek szigorú előírások szerint szabad a növényvédő szereket kezelni, használni és tárolni, s csak meghatározott idő múlva szabad az adott zöldséget vagy gyümölcsöt felhasználni. A különböző ártalmak elkerülésének hosszú távú megoldása a mezőgazdaság reformálásában rejlik, azonban a több forrásból származó nyersanyag-beszerzéssel, fokozott higiéniával és változatos táplálkozással az is megakadályozható, hogy kritikus mennyiségű peszticid kerüljön a szervezetünkbe. A vásárlási szokásokat célszerű olyan irányba változtatni, hogy pl. ne egy termelőtől vagy területről vásároljuk a nyersanyagokat, illetve keressük a növényvédő szert nem használó öko- vagy biotermelőket is!

Vági Zsolt dietetikus
Nemzetközi Táplálkozáskutató Intézet