Menopauza után: inkontinencia

Fotó: 123rf.com

Magyarországon az 1920-as évek óta ünneplik az Anyák Napját, amit hazánkban minden évben május első vasárnapján tartanak.  Egy friss felmérés szerint a vizelettartási probléma a nőket nagyobb számban érinti, sokszor a terhesség alatt, ezért fontos felhívni azon édesanyák, nők figyelmét, akik inkontinenciában érintettek vagy érintettek lehetnek: problémájukkal fontos orvoshoz fordulni, hogy továbbra is teljes életet élhessenek.

A Cseppnyi Önbizalom Kontinencia Betegedukációs Program a Magyar Kontinencia Társaság kezdeményezésére jött létre az inkontinencia magyarországi epidemiológiájának megismerése, valamint a problémával szembeni tabu oldása, a betegség stigmatizáló voltának csökkentése érdekében.

Az inkontinencia – mely hazánkban több százezer rászorulót és családtagot érint – gyakoriságát és súlyosan kirekesztő voltát tekintve népegészségügyi mértékű probléma. A vizelettartási zavar az érintettekben erős szégyenérzetet kelt, akik félve környezetük megbélyegzésétől, nem mernek beszélni róla még a szakembernek sem. Ennek következtében közülük sokan évekig kezeletlenek, és valójában a TABU az, ami akár súlyos betegségeket is elfedve, a háttérokok késői felismerését eredményezi.

2018 márciusa és decembere között mintegy 24 000 beteg bevonásával, ezúttal a nőgyógyász és urológiai praxisok körében készült felmérés. A 24 ezres válaszadó szám miatt ez a legnagyobb létszámú hazai inkontinencia felmérés, amely bár nem reprezentatív, de a levont következtetések hűen tükrözik a magyarországi inkontinencia helyzetet.

Míg a férfiaknál nagyon gyakori a prosztata gondokra visszavezethető ok, addig a nőknél leginkább a menopauza vált ki ilyen tüneteket és a diabetes szerepe sem elhanyagolható.

Fotó: 123rf.com

A többség enyhén vagy középsúlyosan érintett, míg a súlyos vizelettartási problémához gyakran társul széklettartási probléma/székletinkontinencia is.

Az okok feltárása során a szakterületeken belül (urológia, nőgyógyászat, belgyógyászat, neurológia) a konkrét okokat is igyekezett a kutatás felmérni. A részletes adatokból jól látszik, hogy a diabétesz, a COPD, a kismedencei daganatok, a stroke és a demencia jelenléte legalább annyira hajlamosító tényezője, mint a menopausa utáni életkor. Ez megfordítva is igaz, amennyiben az inkontinenciát időben észreveszik, úgy sor kerülhet a mögötte rejlő súlyos betegség feltérképezésére is, így az inkontinencia fontos szentinel állapot lehet. Az alábbi diagramm szemlélteti, hogy, mely esetekben fordul elő főként az inkontinencia.

A felmérés résztvevőinek fele (48%) saját maga döntött úgy, hogy orvoshoz fordul problémájával. Ennél alacsonyabb (41%) azoknak az aránya, akik háziorvosuk javaslatára érkeztek. Ebből megállapítható, hogy az inkontinencia kezelését fontosnak tartják a páciensek, és egyből urológiai szakrendelést keresnek fel, még a kevésbé súlyos eseteknél is. A háziorvossal való konzultáció kihagyása azonban nem megfelelő gyakorlat, mivel az enyhébb esetekben a lakóhelyhez közelebb lévő praxis szakemberei is képesek hatékony életmód tanácsadással támogatni a beteget.

A felmérésből az is kiderült, hogy eddig mely eszközöket használnak a betegek tüneti kezelésre. A legtöbben az inkontinenciabetétet (39,1%), majd a pelenkát (21,7%) részesítették előnyben, viszont a megkérdezettek 27 százalékos „semmit sem használók” aránya még inkább odafigyelést érdemel. Ők szakszerű tájékoztatás és ellátás nélkül, vélhetően nem megfelelő eszközt használva igyekeznek elfedni problémájuk árulkodó tüneteit.  

A felmérés eredményei igazolják a kockázati csoportra történő preventív szemléletű figyelem erősítésének szükségét. Ebben az egészségügyi szakemberek képzése, a szakmai irányelvek létrehozása és azok megvalósulását támogató programok működtetése kulcstényező.

Inkontinencia érintettség esetén azonnali stigmaprevenció nélkül sérül az emberi méltóság, erodálódnak a családon belüli és szociális kapcsolatok, akár a munkahely megtartására negatív hatással lévő mentális állapot is kialakulhat. Mivel ezek hatására hosszútávon az össz-társadalmi hatékonyság jelentősen romlik, ezért a korai, preventív szemléletű egészség-műveltség és az egészségtudatosság fejlesztése kulcsfontosságú.

A felmérés legfontosabb tanulsága mégis az volt, hogy A betegek 34%-a nem kap megfelelő eszközös tünetmentesítést. Ez 1 millió főre számolva azt jelenti, hogy 20 400 fő ellátása nem megoldott. Magyarországon 200 000 főnél többen nem kapnak megfelelő tüneti ellátást.

A kumulált adatok alapján a megkérdezettek 31%-a azt vallotta, hogy nem kap megfelelő professzionális segítséget, akkor sem, ha időben a háziorvosához fordul. A háziorvostól a szakorvosi praxisba történő irányítás mindössze 42%-ban történik meg, miközben nem tudjuk, hova tűnik 58%-nyi populáció….

VM.komm