TSMT-terápia, 1. rész: Árulkodó jelek

0
365

Óvodapedagógusként látom, ahogyan a gyerekek évről évre változnak, és sajnos évről évre egyre türelmetlenebbek, egyre jobban nehezükre esik fókuszálni, a figyelmüket megtartani, huzamosabb ideig egy helyben ülni. Ez azt mutatja, hogy kisebb-nagyobb fejlődési éretlenséggel küszködnek.

Óvó bácsi lettem

A gyerekekkel való foglalkozási szeretetemet és elkötelezettségemet édesanyámtól örököltem, láttam és tanultam. Még mindig élnek bennem azok az emlékek, amikor jöttek a gyerekek az otthoni kiscsoportos magánnapközinkbe, nyári táborainkba, és együtt foglalkoztunk velük. Mikor szabadidőm engedte, akkor pedig az óvodába mentem, ahol anyukám dolgozott, és ott segítettem, ahol tudtam.

28 évesen elköteleztem magam, hogy kitanulom a szakmát, és igazi óvó bácsi leszek. Ekkor már 2 éve Londonban éltem, így miután megtanultam a nyelvet, bekerülhettem az erre specializálódott főiskolára, és elvégeztem az óvodapedagógus szakot. A kinti rendszernek köszönhetően, a főiskola megkezdésétől már főállásban dolgozhattam gyerekekkel, és azóta azon szerencsés emberek közé tartozom, akik azt mondhatják, hogy a munkájuk a hobbijuk.

Majdnem 10 éves pályafutásom során dolgoztam 8 hónapostól 11 éves korú gyerekekkel, segítve elérni tanulási céljaikat, és jó alapot adni nekik az életben.

Sajnos a lista ennél sokkal hosszabb. A legnagyobb baj az, hogy ha hiány van bizonyos képességekből, akkor később az életben lehetnek problémák. De ne ugorjunk ennyire messzire, elég csak az iskolára gondolni, ahol a gyerekeknek 45 percig ülniük kell, ceruzát fogni, türelmesen, csendben lenni, csak akkor beszélni, ha kérdezik őket, nem is beszélve arról, hogy ezeken kívül tanulni is kell fura betűket, számokat meg minden mást. Persze ezt a listát is lehetne még sorolni.

A számtalan módszer és a tapasztalat megmutatta, hogy a leghatékonyabban akkor tanulnak a gyerekek, amikor a foglalkozás szórakozató, van benne kihívás/versenyhelyzet, és mellette rengeteg mozgás. Továbbá, hogy a gyerekek életkoruknak és személyiségüknek megfelelő tevékenységekbe kapcsolódjanak be, így lehetőségük van arra, hogy a saját tempójukban tanuljanak és fejlődjenek.

Ezért nagyon örültem, amikor kaptam egy levelet a BHRG-központból, hogy bekerültem a képzésbe, és ha szeretném, elvégezhetem a TSMT-terapeuta-képzést. A képzés alatt számtalan dolgot tanultam arról, hogy mik lehetnek a gyerekek fejlődésének és viselkedésének okai és okozói. Őszintén meg kell mondjam, elképedtem, mennyi dolog befolyásolja a jó fejlődési menetet, és mennyi minden van, amire nem is gondol a szülő, pedig ártalmas lehet.

Ebben a sorozatban kifejtem a TSMT-felmérés és a torna hasznosságát, a különböző idegrendszeri, nagymozgásos, finommozgásos és kognitív éretlenségeket, amelyekre szülőként figyelni kell. Kifejtem azt is, hogy ezek milyen befolyással lehetnek a későbbi fejlődésre akkor, ha ez gyermekkorban nincs megfelelően kezelve tornával, mozgással, egyebekkel.

Alapfilozófiám, hogy minden gyerek különböző. Különböző érdeklődésük és szükségletük van, és úgy tudnak a leghatékonyabban fejlődni, amikor ezekkel az érdeklődésekkel és szükségletekkel találkoznak a kezelések során, amit a gyereknek természetes, játékos formában kell megélnie.

Amit talán a legnehezebb csinálni egy szülőnek

A szülő felelőssége is figyelni a problémára, és keresni a megoldást a teljes javulás érdekében. Persze ez nem ilyen egyszerű! Mire kell figyelni?

Felismerés. Észrevenni, hogy valami nem teljesen úgy működik a gyermeknél, ahogyan az kellene. Ez lehet aprócska dolog, pl. nem szereti, amikor egy bizonyos anyagú ruhadarab van rajta, vagy amikor nem lehet lelőni őt, és olyan, mintha megivott volna egy liter kávét, és csak pörög és pörög.

Hallgatni a szakemberre. Ha az óvodában, iskolában mondják, hogy valami nem teljesen úgy működik a gyermekkel, mint ahogyan az kellene, ahelyett, hogy tiltakozunk, összeveszünk, kimondjuk, kivesszük a gyereket az óvodából, az iskolából, inkább gondolkozzunk el azon, amit mondtak nekünk. Hiszen ők sokszor jobban látják, hogy a gyermek hogyan viselkedik.

Elfogadás! Úristen, most itt a világ vége, ezzel most meg vagyunk bélyegezve? Nem! El kell fogadni, hogy ez van, úgy tekinteni ezekre a dolgokra, hogy ez nem egy betegség, nem egy kór. Ez egy állapot, amin lehet segíteni. Ha így állunk hozzá, az mindenkinek könnyebb lesz, nekünk is és a gyermeknek is. Ez azt is jelenti, hogy nem hozzuk fel a vacsoraasztalnál és nem beszélünk róla, mint egy problémáról, hogy már megint ez meg az történt, és ez milyen gáz. Hanem arról beszélünk, hogy hogyan oldjuk meg ezt az állapotot, és milyen fejlődésen mentünk már keresztül azóta, amióta foglalkozunk ezzel a témával.

A pozitív gondolkodás segíti a pozitív fejlődést, a negatív csak hátráltatja.

Nem foglalkozni azzal, hogy mit gondolnak mások. Tán ez az egyik legnehezebb, igaz? Mit fognak mások gondolni, ha kiderül, hogy van valami a gyerekkel? Ki fognak minket nevetni, ki fogják őt is nevetni! Ismerős gondolatok, igaz? Aki kinevet, az nem érdemli meg azt, hogy abba a csoportba tartozzon, akikkel együtt töltjük az időnket. Melyik a jobb? Ha most kinevetnek, mert a gyermeknek kis fejlődési lemaradása van, de ezen próbálunk segíteni. Vagy az, hogy a gyermeknek felnőttkorában lesz valamilyen hátránya, és nem tud majd úgy érvényesülni az életben, mint ahogyan azt tehette volna, ha a szülei nem azzal foglalkoznak, hogy mások mit gondolnak!

Mi a teendője ilyenkor a szülőnek?

A gondolkodás, amit követni kell, a következő!

– Remény mindig van, és habár a változás lehet, hogy a mi szemünkben nagyon kicsinek tűnik, a gyermeknek ez hatalmas előrelépés és segítség. A gyerek csodálatos teremtés, aki egy jól kiegyensúlyozott, jól működő felnőtté tud válni, ha megértést, támogatást kap, és az esetleges fejlődési éretlenségére megkapja a korai fejlesztést.

– A korai fejlesztések olyan fejlesztések, amik megelőzik vagy javítják az esetleges fejlődési éretlenségeket. A gyermek a korai fejlesztésekre könnyen és gyorsan reagál. Hiszen neki még fejlődésben van az idegrendszere, annak plaszticitása (az idegrendszer azon képessége, hogy a tapasztalatok hatására változni és alkalmazkodni tud), így hatékonyabban tud hatni a változásra.

– Ahogy idősödik a gyermek, annál lassabban megy majd a megkésett fejlődési mérföldköveket elérni és jó irányba terelni. De mindig van remény. És mindig lehet fejleszteni és segíteni.

Ezért fontos, hogy minél előbb észrevegyük a gyermeknél ezt az állapotot, elfogadjuk a jelenlegi helyzetet és segítsünk neki a javulásban.

Mik a tünetek?

Most nézzük meg, mik utalhatnak arra, hogy valamilyen idegrendszeri, nagymozgásos, finommozgásos, beszéd-, kognitív fejlődési éretlenség állhat fenn.

– Tanulási nehézségek

– Matematikai nehézség

– Észlelés zavara: látás, hallás, mozgás, tapintás

– Figyelem és koncentráció zavara

– Térérzékelés zavara, nehéz tájékozódás

– Egyensúlyzavar, tériszony

– Lemaradt mozgásfejlődés

– Bizonytalan kézdominancia

– Finommotorika-gyengeség

– Szeret mozogni, és szeretne még ügyesebb lenni

– Nem szeret mozogni („lusta gyerek”), pedig kényszerítve lenne a mozgásra

– Magatartászavar

– Beilleszkedési nehézség

– Szorongás

– Nehézség az iskolai eredmények javításában

– Önbizalomhiány

– Mozgáskoordinációs probléma

– Izomtónus-eloszlási probléma: hamar elfárad, laza izomtónus jellemzi

– Megkésett beszédfejlődés, artikulációs zavar: beszéde jelentősen elmarad az életkori átlaghoz képest, a verbális kommunikáció gyengesége miatt frusztrálódás jellemezheti

– Figyelemkoncentrációs probléma: figyelme hamar elterelődik, nem képes hosszú távon egy dologra koncentrálni

– Zavarja a sál, a sapka, a címkét nem bírja elviselni a ruhában

– Fél, szédül a mozgólépcsőn, játszótéri mászókákon, biciklin

Ha a fent említett tünetek közül akár csak egyet is tapasztalunk, akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy meglátogatunk egy ezzel foglalkozó szakembert, aki megfigyelés és felmérés alapján meg tudja mondani, hogy kell-e ezzel tovább foglalkozni vagy sem.

Simon Bence
óvodapedagógus, TSMT-tréner

Honlap: www.f360.hu/komplex-sensory-fitness

TSMT

Tervezett SzenzoMotoros Tréning

A csecsemők, kisgyerekek fejlődéséhez szükséges mozgásterápia, amely az idegrendszerre hat, a nagy- és a finommozgások gyakorlásával, fejlesztésével érlelve azt, hogy később az iskolai, munkahelyi, párkapcsolati és szociális beilleszkedés könnyen, problémamentesen menjen. 

A tornagyakorlatokat, az érzékszervek működéséhez kapcsolódó mozgásformákat egyénileg kell megtervezni minden gyereknél, mert minden ember, így minden gyerek is más. A gyakorlatok először szakember felügyeletével, majd otthon is végezhetők. 

A tréning 3 hónapos kortól 8 éves korig ajánlott, addigra az idegrendszer a kellő stabilitásában és megfelelően kifejlődik. 

Nem hiába van a csecsemők mozgásfejlődésének pontos koreográfiája. A fekvésből először fordulni próbálnak, majd jön a kúszás, a mászás, a felülés, majd a felállás és a járás. Ha valamelyik nem kellő ideig történik, vagy netán kimarad, annak később, felnőttkorban is tapasztalhatók a következményei. 

– Ha valaki nagyon összpontosít, akkor kicsit kinyitja a száját, netán kidugja a nyelvét

– Kezével, lábával dobol

– Valami beszédhiba érzékelhető

– Írászavar

-Hangérzékenység a túl nagy zajra

– Érzelmi labilitások

Szinte mindenki tud példát mondani felnőtt ismerősei körében, akinél ezek valamelyike előfordul, de ennél lehetnek sokkal kellemetlenebb következmények is. A jó hír az, hogy mindez gyerekkorban még megelőzhető!

A cikk a Patika Magazinban jelent meg, keresse a gyógyszertárakban!