Beszélgetés Náray Tamással

0
3261

Átváltoztatás – átváltozás. Mi a különbség? Óriási! Bemegyünk a boltba, felvesszünk egy szép ruhát, ami átváltoztat minket.
Bemegyünk „HOZZÁ”, felvesszük a szép ruhát, beszélgetünk „VELE” – és átváltozunk. Mi a különbség? Náray Tamás.

Az nem elég, ha valami csak külsőre átváltoztat minket, belsőleg is át kell változnunk, a lelkünknek is, hogy szebbek, jobbak, szerethetőbbek legyünk, hogy harmóniát sugározzunk.
Nem elég várni a csodát a külsőségektől, a csodát magunkban is meg kell teremtenünk.
Náray Tamás ehhez ad nekünk segítséget külső és belső lendületet. Miközben ő maga ebben felperzselődik. De minden örömteli visszajelzés, a nőktől elhangzott köszönöm, egy sikeres átalakulás őt újra fellobbantja és hajtja, hajtja, hajtja tovább…

Névjegy:

Náray Tamás

Nívódíjas, a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Dicsőségért Érdemérem, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetések birtokosa, ruhatervező művész.
Első diplomája szerint külkereskedelmi közgazdász, melynek megszerzése után a nagymúltú ARTEX külkereskedelmi vállalatnál kezdte pályafutását. Másoddiplomáját iparművészeti posztgraduális felsőfokú szakképzésben ipari formatervezőként szerezte, ezután egy nemzetközi tehetségkutató verseny Művészeti Különdíjasaként, ösztöndíjjal, a párizsi Académie de l’ Art de la Mode öltözéktervező szakán végzett.
Miután visszatért Magyarországra először divatbemutatók rendezőjeként (Hugo Boss, Cerruti 1881, Escada, Liska) és neves külföldi vállalatok (Ted Lapidus, Veronique Maatel, Playboy for Men) kollekcióinak megbízott tervezőjeként tette ismertté nevét a hazai közönség számára.
Saját nevével fémjelzett márkája 1996-ban jelent meg, első önálló márkaüzletét Budapesten 2001-ben nyitotta. Évente négy kollekciót készít, melyet impozáns előadások keretében mutat be itthon és külföldön. 2011-ben nyitotta meg Haute Couture szalonját Berlinben, s ebben az évben további három országba (USA, Spanyolország, Dubai) irányult a márka női finomkonfekció ruhaexportja.
Jelmeztervezőként is jelentős életművel rendelkezik. Operákhoz és játékfilmekhez tervezett és készített jelmezeket, többek között együtt dolgozott Sándor Pál, Gárdos Péter, Sas Tamás, Szalai Györgyi és Dárday István filmrendezőkkel. Ez utóbbi páros, az Emigráns című filmjének látványtervezőjeként több fesztiválon is sikerrel szerepelt, díjra jelölték.
Hazai és világhírű sztárok viselik szeretettel kreációit koncerteken és nagyszabású fellépéseken. A teljesség igénye nélkül, itthon Zsédenyi Adrienn, Havasi Balázs, Szulák Andrea, Náray Erika, Détár Enikő, Ördög Nóra, Oroszlán Szonja, Vastag Csaba, külföldön Daryl Hannah, Billy Zane, Catherine Tate, Cathie Cassidy és Carola Ferstl német televíziós műsorvezető egyik kedvelt divattervezője.

Akit mások öröme éltet

Nekem nagyon sokáig az volt a hajtóerőerő, hogy a kollekciókat megcsináltuk, bemutattuk az embereknek, akik boldogságba, mámorba kerültek és vették-vitték a ruhákat, boldogok voltak. Ez az érzés mindig újabb és újabb dolgokat hozott, új utakat nyitott. Nekem az energia, az a nőktől elhangzó köszönöm. Sosem fogom elfelejteni, amikor egyszer valaki eljött hozzánk, eléggé lehangolt állapotban. Szépen-lassan „kibontogattuk”, kiderült, hogy egy csinos, belevaló nő, akinek van humora, önbizalma, de megviselt időszakot élt át. Nem tartozott rám, hogy miért. Egy-másfél év múlva megnőtt a haja, lefogyott, jó ruhái lettek, újra magas sarkú cipőben járt… majd egyszer kaptunk egy csomagot, nagyon finom borválogatás volt, benne egy levéllel, amit ennek a nőnek a férje írt. A levélben annyi volt: „köszönöm önöknek, mert visszakaptam azt a nőt, akibe húsz évvel ezelőtt beleszerettem!” Kell ennél szebb?

Én mindig szerettem a szépet, mindig szerettem, ha valami harmonikus. Észrevettem, hogy amit én harmonikusnak látok, azt más is annak látja. Úgy éreztem, hogy én ezzel tudok a környezetemre hatni, mert mindig szerettem volna megváltoztatni a körülöttem élő embereket olyanra, ami számomra harmóniát sugároz vissza. Ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálom, minél klasszikusabbá, szebbé és elragadóbbá varázsolni a kollekcióimat, a nőket, akik ide jönnek. Aztán eljött az idő, amikor szerettem volna ezt kiterjeszteni, mert a családon, a közvetlen környezetemen belül ez már nagyon jól működött. Amikor úgy éreztem, hogy ki tudom terjeszteni s akár több ezer vagy több tízezer ember is lehet részese a csodának, az átváltozásnak, a televízión keresztül, az újságokon keresztül, falakba ütköztünk, mert nem az volt a fontos, hogy én mit adok, mit csinálok, hanem az, hogy mennyit keresek, kivel élek, hány éves vagyok és festem-e a hajamat. Én nem ezért jöttem!

Pedig nekünk nagy lenne a felelősségünk. Nem kicsinálni kéne a magamfajtákat, hanem hangszóróval erősíteni a hangjukat, hogy le tudjuk győzni az igénytelenséget. Olykor elszörnyedek attól a világtól, ami körülvesz.

Ilyenkor arra gondoltam, hogy mit tanítottak nekem a szüleim, akik polgári értelmiségi emberek: olyan országban és olyan társadalmi berendezkedésben méltó élni, ahol van öt kategória, amit az emberek egymással, baráti társaságban, a napi kommunikáció kapcsán semmilyen körülmények között nem szabad, hogy érintsenek. Mert ezzel az öt témával való foglalatoskodás nem visz előre, rossz érzéseket szül és nem tartozik a másikra. Ez az öt dolog: az illető származása, mert az olyan, amilyen: van, aki arisztokrata, van, aki munkás-paraszt, van, aki Timbuktuból jött és van, aki Kamcsatkáról. Mit tud vele kezdeni? Semmit, tehát teljesen hiábavaló ezzel foglalkozni, nincs értelme. A második az illető vallása: az egy magántermészetű dolog, ha valaki akarja, elmondja, mi tudomásul vesszük, de ez nem tartozik ránk. A harmadik, az illető politikai meggyőződése. Ha egyezik a mienkkel, akkor nincs miről beszélni, ha nem egyezik, akkor meg úgyis hiába. A negyedik, az anyagi helyzet. Az egyik ember megvehet dolgokat, a másik nem. Ezt irigylik, de attól nem lesz több a másiknak, tehát megint csak a felesleges szócséplés kategóriája. Az ötödik dolog az illető magánstátusza, családi helyzete és szexualitása. Ma a közbeszédben mi szerepel leginkább? Ez az öt téma?

Pedig az emberi lélek másra vágyna. De kérdezem én, lélekkel született erre a földre az, aki nem akar szebbé válni, nem akar jobbá válni, nem akar többet tudni, és nem akar mindezért valamit tenni? Mindenki azon sír, és húsz éve várja, hogy jobb legyen, de arra a kérdésre egy hangot nem tud válaszolni, hogy: mit tett érte?
A szeretet pl. azzal kezdődik, hogy adok! Minden kapcsolat abból táplálkozik, hogy adok, és majd vissza is kapok. Olyan nincs, hogy én csak várom, hogy kapok.

  • Tamás, ha egy jó tündér megkérdezne, mit kívánnál, hogy megvalósuljon?

Hogy a negatív energiáktól tisztítsák meg az embereket! Ezt! Ez lenne a kívánságom, mert nem kellene nekem gyémántgyűrű, palota, nemzetközi hírnév, ha ezek a negatív energiák nem lennének az emberekben, akkor itt semmire az égvilágon szükség nem volna.

Szarvasházi Judit–Vészabó Noémi