Vannak olyan ekcémás, atópiás dermatitises betegek, akiknek az izzadás provokálja a tüneteit, vagy a napfény hatására a meglévő plakkok helyén világos foltok alakulnak ki.

Maga az atópia allergiás reakciók kialakulására öröklött készséget jelent, ami fokozott IgE típusú antitestképződésben nyilvánul meg, és nemcsak ekcémás tünetek jelenhetnek meg, hanem – különösen a későbbi életkorban – asztma, allergiás nátha ill. kötőhártya-gyulladás, valamint csalánkiütés is kialakulhat. Ismert, hogy nemcsak a genetikának van jelentős szerepe a betegség manifesztációjában, hanem a környezeti tényezők is nagy jelentőségűek. Erre utal az, hogy szennyezett levegőjű iparvidékeken nagyobb az atópiás betegek száma, mint a zöldövezetben élőknél.

Milyen tünetek esetén gondoljunk ekcémára?

Az első tünet a bőr szárazsága, valamint a viszketés. Pár hónapos korban az arcon és a hajas fejbőrön látjuk a jellegzetes hámló, vöröses színű foltokat, később a törzsön is kialakulnak a hasonló elváltozások. Ez a csecsemőkori ekcéma. A második életév után gyakran spontán gyógyulást észlelünk, vagy a folyamat átalakul, átmegy a gyermekkori formába, és a csuklókon ill. a végtagok hajlatainak területén látjuk az enyhén nedvedző, hámló plakkokat.

Fotó: gettyimages.cm

Ritkább, hogy már csak felnőttként jelentkezik az első tünet. Ilyenkor leggyakoribb a száj körüli bőrgyulladás, ill. fiatal felnőtt nőknél a mellbimbók és a körülötte lévő bőr kivörösödése, viszketése. Késői felnőtt korra ritkán húzódik át, a negyvenes években általában spontán javulást figyelhetünk meg. A rendszeres viszketés és vakarás miatt az ekcémás területeken sebek jönnek létre, melyeken át behatolhatnak a kórokozók, felülfertőzést okozva.

Fertőzött esetben már nem elég a szárazságot és a gyulladást kezelni, szükség van a fertőzés – általában Staphylococcus baktérium – gyógyítására is. Ilyenkor gyakran antibiotikumot is be kell vetnünk a javulás érdekében. Az ekcémás területen lévő sérüléseken vírusok is bejuthatnak. Ilyenkor leggyakrabban szemölcsök megjelenését észleljük. Ezek az ún. molluscák, a köznyelvben uszodaszemölcsök, melyek néha tízesével is megfigyelhetők a végtagokon vagy a törzsön.

Gömb alakú, apró, közepükön behúzódott növedékek, melyeket megnyitva és megnyomva kásás állagú, fehér színű váladékot préselhetünk ki. Gyógymódja lehet megfelelő oldattal történő ecsetelés, esetleg homeopátiás szerekkel kiegészítve, de eredménytelenség esetén bőrgyógyászaton helyi érzéstelenítés után éles kanállal eltávolítjuk őket.

Dr. Vass Ilona
bőrgyógyász